~Elizabeth szemszöge

Végre haza megyek, hat év után most tudok ismét otthon lenni, alig várom. Már nagyon izgatott vagyok és ideges, mivel a bátyámmal is találkozni fogok. Amikor el jöttem otthonról annak nem őrült, azt mondogatta biztos bajom fog esni vagy ehhez hasonlok. Én nem foglalkoztam vele. Imádtam azt a sulit ahova mentem matematikát és földrajzot meg művészetet tanultam külföldön, tehetség gondozásban vettem részt. De a szüleim elváltak, mert Apa rajta kapta Anyát a szeretőjével, de Apa is be jelentette, hogy ő nem szereti már Anyát, mivel neki is van valakije. Így kéntelen voltam haza utazni, egyikük sem akarta a tanulmányaimat fizetni, mert szerintük tök fölöslegesen járok oda és inkább itthon kéne ülnöm. Közölték velem, hogy ők már nem akarnak tovább foglalkozni velem és pénzt költeni a kint tanulásomra, pedig csak két évet kellett volna járnom. Inkább az új, „párjaikkal" utazzák körbe a földet. De bele gondolva, ha ők elváltak és utazgatnak, akkor Én hol fogok lakni? Ez egy hónapja közölték velem szüleim még iskola időben, másnap a bátyám felhívott, hogy hozzá fogok költözni és a bandájához. Igen a testvérem egy elég kemény bandába játszik, vagyis ő alapította gimnazistaként, a banda tagjai évek alatt csak le cserélődtek Ő maradt egyedül így az új tagokat nem ismerem. Az iskola be fejezte előtt egy héttel légi postán elküldtem minden holmimat haza, így egy sima bőrönddel és egy kis táskával ültem fel a Londonból Los Angelesbe menő gépre.

~Chris szemszöge

Elizabeth gépe nemsokára megérkezik és én megint késésben vagyok. Egy koncertről kellett el sietnem, hogy biztos ott legyek mikor le száll. Gyorsan le parkoltam és szinte lóhalálában rohantam be a reptérre, kicsit meg is bámultak az emberek a sok tetoválásom és piercingjeim miatt plusz rajtam maradt a fellépő smink, a szemem körbe feketére festve és fehérre a bőröm, de hozzá szoktam. Fel tekintettem a gépek érkezési sorrendjére Elizabeth repülője öt perce szállt le, az egyes kapunál fog kijönni. A kapu felé fordultam, igaz rég láttam, de a Facebook- ját többször is megnéztem, nem sokat posztolt, bizonyára sokat kellett neki tanulnia és nem volt rá ideje. A távolban felfedezni véltem húgom alakját, de az emberek áradatától nem láttam teljesen hol van. A tömeg eloszlása után ott állt a testvérem teljes életnagyságban egy bőröndél a kezében és kis táskával. Szélesen mosolyra húzta a száját, ahogy meglátott, Én is ugyan így cselekedtem már nagyon hiányzott. Futva jött hozzám a karjaimba vetette magát, köré zártam a karjaimat és átölelve megpörgettem, fejét a nyakamba fúrta.

- Hiányoztál Bátyó! - húzódott el tőlem.

- Te is nekem! - mondtam. Vigyorogva fordult vissza a csomagjához, felhúzta a bőröndje fülét és oda jött hozzám.

- Nos, indulhatunk? - kérdezte izgatottan, ha izgatott mindig a tenyereit dörzsöli össze.

- Igen menjünk, kint parkol a kocsi. - megfogtam a bőröndjét, hogy ne neki keljen húznia, az autóhoz érve be pakoltam és be ültünk, Elizabeth az anyósülésre ült mellém. Egy órával később megérkeztünk ahhoz a házhoz ahol a fiúkkal lakok együtt és most már Elizabeth-el is.

~Elizabeth szemszöge

Megálltunk egy gyönyörű ház előtt, ház miket is beszélek ez egy igazi palota volt. Le taglózott teljesen ilyen helyen lakik a tesóm? Mostantól Én is itt fogok élni Chris-sel és még öt sráccal.

- Liza nem jössz? - zökkentett ki a gondolatmenetemből testvérem mivel még mindig a furgonban ültem, türelmetlenül legyintett a kezével, hogy haladjak, ki szálltam. Chris már kipakolta a cuccomat és a kapunál várt rám.- Végre méltóztattál ide jönni. - mondta pimaszul erre csak kinyújtottam a nyelvem rá erre Ő csak a szemeit forgatta. Be ütötte a kapu nyitó kódját, ami azonnal ki is tárult, bátyám előre engedett, egy csodaszép kertel találtam szemben magam. Testvérem előre ment az ajtót kinyitva beljebb tessékelt egy hatalmas lépcsősor fogadott az égész ház krémszínűre volt festve és egy hatalmas csillár lógott le a plafonról. Ha jól láttam a konyha balra a nappali jobbra helyezkedett el fent az emeleten a szobák és a lépcső alatt a fürdő.

- Srácok! - kiáltotta el magát Chris, az emeletről hangos lábdobogást hallottam. Pillanatokon belül öt fiú jelent meg előttünk. - Elizabeth had mutassam be neked Motionless In White tagjait. Josh Balz a billentyűs- mutatott egy fültágítós srácra- Vinny Mauro a dobos- az említett biccentett egyet felém Én is viszonoztam a gesztust- Ryan Sitkowski a vezető gitárosunk.

- Helló! - köszönt oda nekem.

- Ő Ricky "Horror" Olson gitáros- egy fiatal fekete hajú srácra mutatott, aki egy mosoly keretében üdvözölt- És Devin "Ghost" Sola szint úgy gitáros. - rá néztem kicsit komor srácra, az Ő haja volt a legérdekesebb fele fehér másik fele fekete, de bevallva nagyon jól állt neki és a fiú sem volt rossz egy biztos nem rugdosnám ki az ágyamból, miket beszélek? . - Nézd el neki, hogy egy kicsit szomorú nem rég szakított a barátnőjével- súgta a fülembe, titkon nagyon örültem neki, de várjunk csak miért is?- Akkor ennyi lenne, srácok Ő Elizabeth Cerulli a kishúgom.

- Chris- szólaltam meg félénken- ugye téged Motionless-nek hívnak, nekem nem kell felvennem, mert nekem az eredeti vezetéknevem jobban tetszik.

- Nem. Nem kell felvenni. - közölte velem testvérem. - Miért nem tetszik?

- De csak nem az Én stílusom - jelentettem ki, bátyám meg rökönyödve nézett rám.- Én nem vagyok híresség.- a fiúk jót mosolyogtak a kijelentésemen.

- Chris nem is mondtad, hogy ilyen jól nézz ki a húgod. - szúrta közbe mondani valóját Ricky, aki végig mért tetőtől talpig, Én meg teljesen bele pirosodtam. - Hogy lehettek ti rokonok? - testvérem erre csak be mutatott neki.

- Liza nem vagy éhes? - ahogy feltette a kérdést a szem Josh meg kordult a hasam, óvatosan bólintottam egyet. - Szerintem van valami kaja hűtőben.

Vacsora után Chris megmutatta a szobámat, ami gyönyörű volt, zöld falak és fehér bútorok teljesen az Én ízlésem. Gyorsan le fürödtem és fáradtan dőltem az ágyamba, bele gondolva, hogy majd nem új életet kezdek, megrémiszt. Új emberek és rengeteg kaland is várhat. Csak egy dolog zavarta a gondolataimat az a fiú Devin ha jól emlékszem, össze zavar egy kicsit, nem tudom, mit gondoljak róla. Ezekkel a gondolatokkal nyomot el az álom.

Ha tetszett a bejegyzés kérlek írj valami megjegyzést, hogy mit tudok javítani rajta. A történetet megtudjátok találni Bloggeren is, oda kerül fel az eredeti kinézett itt az át dolgozott változat látható( tartalomban ugyan az csak a képek nem) További jó szórakozást!

By: Elizabeth Stone