Vége lett az órának. Én meg Laura elmentünk a menzára. Amúgy szerintem Laura is nagyon jól néz ki. Kicsit hasonlít anyára. Még a beszédstílusa is. Látszott rajta, hogy nagyon mérges a Marcos ügy miatt.

– Mit képzel ez magáról? Azt hiszi mindent megtehet, csak mert nagy az arca? Már annyira elegem van belőle. Három évig tűrtem azt, hogy nem tud viselkedni. Neked mit mondott? Miért ült melletted, amikor beléptünk?

– Csak... Kérdezgetett erről-arról.

Hirtelen egy csapat lány ült oda mellénk. Hárman voltak. Menő csajoknak tűntek. Ahogy oda ültek hozzánk, Laura elfordította a fejét.

– Szia! Te vagy az új lány, igaz? – szólalt meg az egyikük.

– Igen, én vagyok.

– Nincs kedved pénteken este eljönni velünk egy buliba? Tudod az újakat beszoktuk így avatni.

– Nem hiszem, hogy elengednének, sajnálom!

– Ezt meg se hallottam. Szerintem azért csak kérdezd meg a szüleidet. Kár lenne, ha kihagynád. Na pá! – azzal leléptek.

– Laura, te mit gondolsz erről? – fordultam a lány felé.

– Úgysem fogod tudni kihagyni. Addig fognak nyaggatni, amíg el nem mész. Annyit azért elárulok, hogy a buli Marcéknál lesz, és ez Marc nővére volt, Dorina. De nyugi, senki nem fog bántani.

– És te nem jössz?

– Kösz, ezt inkább kihagyom.

Suli után anya jött értem, és hazafele megemlítettem neki a pénteki bulit.

– Tudod, hogy mit gondolok az ilyen bulikról...

– De anya, soha nem engedtek el sehová. Úgy érzem magam, mint egy fogoly a saját házunkban.

– Hanna, nem.

– De kérlek! Ha te beleegyezel, apát már könnyű lesz meggyőzni. Anya!

– Hm... Jól van.

– Komolyan? Ez az!

– De csak egy feltétellel. Ha tizenegyre otthon vagy.

– Persze, köszönöm! – öleltem át anyát boldogan.

Ahogy sejtettem, amint haza értünk, apát már könnyebben tudtam meggyőzni. Ő mindig is engedékenyebb volt, mint anya. Most már csak egy ruha kellett a péntek estére. Ahogy böngésztem az interneten a ruhák között, valami zajra lettem figyelmes. Anya és apa veszekedtek velem kapcsolatban.

– Eric, ez így nem lesz jó.

– De hát te bólintottál rá először.

– Igen, tudom, de csak mert megkért rá. Azt hittem, hogy te majd nemet mondasz.

– Monica, egy buli miatt nem lesz semmi baja.

– Én csak... Nem akarom, hogy rossz társaságba keveredjen. Ki az a barát, aki első nap máris meghívja egy buliba?

– Szívem! Hanna okos kislány. Nem fog hülyeséget csinálni.

– Tudom, csak...

– Monica, néz rám! Nem bízol benne?

– Én a többiekben nem bízom. Szerinted miért mentem a törvény emberéhez feleségűl? Mert félek a bűnözőktől és utálom őket. Semmirekellő banda!

– Ezt bóknak veszem... Ne aggódj már annyit! Hanna tud magára vigyázni, és nem hiszem, hogy egy csapat bűnöző hívná egy drogpartira.

– Legyen úgy, ahogy te mondod!

Ez egy kicsit elvette a kedvem. Talán anyában jogosan van félelem. De hát mégis csak egy csapat diákról van szó. Csak nem lehet baj.

Ismét eljött az este. Megint ugyanazt álmodtam. De miért? Ennek valami jelentősége lenne? Megint csak a pisztolylövésre ébredtem fel reggel.

Ezúttal anya vitt suliba, viszont az épületbe már nem jött be. Épp a könyveimet vettem ki a szekrényemből, amikor azt hallottam, hogy valakik veszekednek. Laura és Marc volt az. Elég furcsának tűntek.

– Menj a francba, Marc!

– Laura, most mi bajod van?

– Esküszöm neked, ha pénteken lemered dugni a nyelved a torkán, akkor én...

– Akkor te mi? Hamarabb fel kellett volna ébredni, királylány.

– Ezt nem teheted meg. Vele nem.

– Nem gondolod, hogy ezzel már rég elkéstél?

– Tönkre akarod tenni őt is?

– Te magadat tetted tönkre.

– Hallgatózni nem szép dolog – jelent meg hirtelen a hátam mögött Dorina.

– Öhm... Én csak...

– Tudod, hogy miért van ez a hiszti? Kilencedikben együtt jártak, amikor is Marc közölte Lauraval, hogy szakítani akar vele, ő meg hát nem viselte túl jól. Végül teljesen Marc agyára ment, és onnantól kezdve ő sem kímélte. Amúgy is hamar felkapja a vizet mindenen. Ez van. Egy szerencsétlen helyzet lett a vége.

– Komolyan?

– Ne értsd félre a viselkedését. Csak félt téged. Marc nem egy könnyű gyerek. Vigyázz vele, könnyen bele eshetsz a csapdádájába. Úgy látom, hogy kiszemelt téged.

Minél jobban közeledett a buli, annál jobban izgultam. Ami még jobban aggasztott, az az álmom volt. Még mindig ugyanazt álmodom, pedig ez már az ötödik éjszaka.

Hát igen. Eljött a péntek. Az estére egy vanília sárga, egyszerű, térdig érő ruhát vettem fel, és egy sárga szandált. Anya, amikor meglátott, már nem volt annyira biztos abban, hogy el akar engedni. Legalábbis a sóhajából ezt szűrtem ki.

– Csodálatos vagy! – jött oda hozzám apa – Meglátod, hogy nagyon jól fogod érezni magad.

– Ahogy megbeszéltük. Tizenegyre itthon vagy! – jelentette ki anya.

– Oké.

– Mehetünk? – kérdezte apa.

– Aha.

Anya aggódva nézett utánam. Lassan én is felnövök, ezt el kéne már fogadnia.

Apával odaértünk a bulira, majd magamra hagyott. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kéne csinálnom, vagy hogy hová kéne mennem, aztán megláttam Dorinat.

– Hanna, szia! De jól nézel ki.

– Köszi, te is.

– Gyere, töltünk neked valamit.

– Mármint piát?

– Csak azt ne mond, hogy nem iszol.

– Én...

– Hanna, megharagszom. Gyere, egy pohárral lecsúszik. Vagy kettővel...

Dorina bevezetett a házba. Hát ez sokkal nagyobb volt, mint a miénk.

– Hát nem is tudom, akkor csak legalább valami... gyengét – mondtam megszeppenve.

– Marc! Hozz ide két jägert!

– Hogy micsodát?

– Tessék! Ne aggódj, nem halsz meg tőle – mondta Marc, miközben átnyújtotta a poharat.

– Egészségedre! – koccintott Dorina.

Megpróbáltam nem nyomoréknak látszani, így én is egyszerre beküldtem az egészet. Borzalmas volt, és utána szédültem is rendesen. Nagyon marta a torkom.

– Esküszöm, imádom ezt látni. Amikor a kis ártatlan angyalkákból lassan rossz kislányok lesznek – jelentette ki Marc.

– Tesó, van tüzed? – kérdezte a nővére.

– Persze.

– Gondolom, a cigit sem próbáltad soha életedben – fordult felém Dorina.

– Nem, soha – jelentettem ki.

– Hát itt az alkalom.

– Biztos, hogy én ezt nem veszem a számba.

– Ugyan már, ne csináld! Nem halsz meg tőle. Tessék, csak szívj bele! Senki nem fogja megtudni.

– Hát jó...

Ez sem volt kellemesebb, mint az ital. Majdnem megfulladtam tőle. Marc röhögni kezdett rajtam.

– Marc! – szólt rá Dorina.

– Mi van? Olyan kis esetlen.

– Na jó, nekem ennyi elég volt! Van még valami cuccotok, vagy befejeztétek a kísérletezést rajtam? – kezdtem kiakadni.

– Egyelőre ennyi megteszi – mondta Dorina – Az is elég, ha ezekre ma este rákapsz.

Egy ideig laza volt a buli. Bevallom, megittam még vagy pár pohár jägert, és elszívtam még pár száll cigit, de esküszöm soha többet. A végén már szinte a saját lábamon sem tudtam megállni. Aztán amikor csendesedett a banda, és már csak páran maradtunk, elkezdtünk üvegezni. Soha életemben nem játszottam ilyet, és most se nagyon akartam.

– Na jó, könnyítsünk annyit a helyzeteden, hogy lányt nem kell megcsókolnod – jelentette ki Dorina.

– Én még egy fiút sem fogok megcsókolni, felejtsd el!

– Tök jó, mert részegen sokkal felszabadultabb – jegyezte meg Marc.

– Ó dehogynem, és te pörgetsz először, gyerünk!

Nem volt más választásom. Én pörgettem, és az volt a helyzet, hogy kipörgettem egy lányt, aki Marc mellet ült, így Dorina egy kicsit Marc felé lökte az üveget.

– B*szdmeg, Dorina, ez csalás! – zizzent fel Marc.

– Mi van már? Szórakozni akarok. Hadd legyél te az, aki elsőként megcsókolja.

– Azt már nem! – mondtam a fejemet csóválva.

– Ugyan már, ne hisztizz! Nem fogja leharapni a szádat. Sőt, azt hallottam, hogy kifejezetten jól csókol.

– Ha nem, hát nem – vonta meg a vállát Marc.

– Marc! – szólt rá a nővére.

– Jól van. Csókolj meg! – jelentettem ki határozottan.

Fogalmam sincs, hogy ezt miért mondtam, de amikor megláttam azt az önelégült mosolyt Marc arcán, amikor ezt kimondtam, már megbántam. Marc lassan közeledett felém. Én még soha életemben nem éreztem ilyet. A szívem a torkomban dobogott. Mintha felemelkedtem volna a földről. A nyelve lassan az ajkamhoz ért. Megfogta a derekam. Megcsókolt. Csókolóztunk. Nem akartam abbahagyni. Ez valami eszméletlen volt. Amikor abbahagyta, nem tudom miért, de rámásztam, a többiek meg csak élvezték. Nem akartam, hogy elmúljon az a varázs, ami ott volt a szemeiben. Elkezdtem harapdálni a fülét.

– Héj, a-... – nyögött fel a fiú.

– Úgy látszik, elvesztettük őket – mondta elmosolyodva Dorina.

– Gyere velem! – állt fel a földről Marc, és a karomnál fogva húzott magával a szobája felé.

– Megyek veled bárhová – mondtam bódultan.