A jó idő beköszöntésével Huang Hua eldöntötte, hogy egy kis szünetre küldi a gárda tagjait.
Be kell vlalanom, nem tetszett az elképzelés, hogy egyedül leszek.

- Hát te még itt vagy? - szólalt meg Nevra a pavilon árnyékából. - Azt hittem, már rég valamelyik tengerparton lógatod a lábad.

- Nos, még nem tudtam eldönteni melyik partra menjek, és te mit csinálsz még itt?

- Hallottam egy árnyas helyről a trópusok környékén. Egészen idillien hangzik, pont olyannak, ahol szívesen kikapcsolódnék és elfelejteném ezt a sok rémséget, ami itt történik mostanában.

- Huang Hua jobbkeze szeretne kicsit kevesebb felelősséget vállalni és szórakozni?! Le-vagyok-döbbenve.

- Oh, addig élvezd ki a helyzetet, amíg van rá lehetőséged. És... ha már itt tartunk. Úgy hallottam, hogy a függőágyak arrafelé elég nagyok két személy számára is. Ne gondolkozz sokat! Napnyugtakor indulok - intett búcsút egy kacsintással kísérve.

A százéves cseresznyefa kertjében Leiftanba botlottam.

- Micsoda időzítés - mosolygott rám . - Szerettem volna elmondani, hogy néhány óra múlva indulok egy kellemes trópusi környékre. Hallottam, hogy az árnyasban van egy századéves pálma, ami eléggé hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a mi cseresznyefánk. Igazán jó lenne meglátogatni és micsoda felüdülés lenne a korábbi meditációs helyeimet kiegészíteni egy újjal.

- Ki kell használni a vakáció lehetőségét, hogy a megszokásainkból kitörjünk egy kicsit, ha engem kérdezel.

- Milyen jó is lenne, azt hiszem ahhoz engem kicsit jobban kell motiválni - virított egy pajkos mosolyt mielőtt elszambázott volna a főépület felé. Elég vidámnak tűnt magához képest.

Ennyi szexuális utalgatás, kacsintás és mosolygás után átszédelegtem a zene kertjébe, ahol hamar elért az agyamig a tesztoszteron és az izzadságszag. Mathieu épp edzésben volt.

- Píí-henj! Huang Hua parancsára! - kiáltottam.

- Ha előjössz ezzel a szünetes-vakációs hülyeséggel... abszolút nincs kedvem ezzel foglalkozni.

- Szóval itt fogsz izzadni és edzeni, míg mindenki más feltöltődik? Frissen visszatérnek és lehet, hogy simán lenyomnak majd.

- Jól van - engedte le a kardját -, van egy hely, ami megmozgatta a fantáziámat. Aranyhomoknak hívják, ismerősen hangzik?

Megráztam a fejem, nem tűnt ismerősnek a neve.

- Szívesen elmennék veled oda - dobta be az ötletet. - Nem kell most rögtön eldötnened, nyugodtan gondold át a dolgot.

Kezdett ebből elegem lenni, így a szobám felé vettem az irányt, még csak a menedéknél jártam, amikor Lance-el összeütköztünk. A sárkány épp egy küldetésről tért haza.

- Nahát! Azt hittem pont elkerültük egymást - sóhajtott fel megkönnyebbülten és... meglehetősen hiányos öltözetben. Nem mertem rögtön rákérdezni, hogy az előző küldetés során hol hagyta el a felsőjét, de visszafogottan legeltettem a tekintetem.

- Te... kerestél engem?

- Igen! Azon agyaltam, hogy ha véletlenül még nem tudnád hogy hol kéne töltened a nyakadba szakadt szabadnapjaidat, akkor talán lenne kedved egy kis nyári kalandhoz velem.

- Úgy érzem neked elég mozgalmas elképzeléseid vannak a nyaralásról.

- Benne lennél?

Így, hogy a főhadiszállás valamennyi ifjú titánja ajánlatot tett nekem a nyaralás eltöltésére, eléggé nagy gondban voltam. 

[...]

Az esemény ez után külön minivakációkra visz a fiúkkal, akiknek ezúttal nem csináltam külön fejezetet. Ahol látjátok a nevet/illut ott olvasható adott fiú története!

(Mathieu, Leiftan, Nevra és Lance a sorrend egyébként)

[...]

Mathieu

Mathieu-val ücsörögtünk a parton, a látvány lélegzetelállító volt. A táj is, de a mellettem üldögélő fiatalember sem panaszkodhatott. 

 - Nem tudsz megülni egy helyben? Mi rágja a lelked? - kérdeztem mikor már sok volt a kizökkentő ficergésből. 

- Nos... Ez a hely elég szép és a társaságod meglehetősen kellemes... 

- Csakhogy? - kérdeztem kissé ingerülten. Szerettem volna folytatni a romantikus nézelődést a parton és élvezni az együtt töltött pillanatokat.  

- Valami még hiányzik, hogy igazán olyan érzésem legyen, mintha egy kellemes nyaraláson lennék.A tekintete nem a végtelen vizet, sokkal inkább a partot pásztázta. Mintha keresett volna valamit.- Ne moccanj, mindjárt jövök! - mondta és azzal el is szaladt. 

Kérdőn néztem utána, még csak azt sem tudtam megkérdezni hova megy vagy mit látott.Akárhogy is arra egyáltalán nem számítottam, hogy egyedül maradok a parton.Mathieu jó negyed órával később tért vissza, a kezében szép poharat tartott, a szeme csillogott az izgatottságtól.Ilyen koktélt ezer éve nem láttam. 

- Van ott lejjebb egy koktélbár, és nézd csak micsoda műremeket készítenek! - forgatta a kezében a poharat. 

- Valóban csodálatos! Nincs is ellenemre egy kis felfrissülés, de... Azt tudod miből készült? 

- Hmmm, lássuk csak azt mondta, ó igen! Van az a gyümölcs... Na az! Izéből - hunyorgott kacagva. 

Elnevettem magam, a csuklójába kapaszkodva ültettem le magam mellé. Egészen közel ültem hozzá, hogy osztozzunk az italon. Bőrének forró érintése még a nyári melegben is libabőrt csalt a testemre.Ez az ismeretlen koktél volt a valaha próbált legjobb, de lehet hogy a társaság miatt.

Leiftan

Leiftannal a száz éves pálma mellett telepedtünk le. Az aengel arca pillanatok alatt kisimult, ahogy az ősi növény által árasztott nyugalom hullámaival összerezonálta az elméjét. Én viszont elég hamar eluntam magam. Nem tudtam a meditálásra koncentrálni, mikor egy ilyen csodálatos helyre utaztunk, ráadásul láttam valami izgalmasat a parton. 

- Ide érzem az unalmad - nyitotta ki egyik szemét a szőkeség. 

- Bocsi, nem akartalak felzaklatni - szabadkoztam. Leiftan érezte minden érzésem, minden rezdülésemnek tudatában volt, ami néha áldás volt, de most kevésbé.

Leiftan lehunyta a szemét és újra elmerült a meditációban, vagy legalábbis megpróbált. 

- Izé... Csak lehet hogy nem erre az inaktivitásra vagyok huzalozva. Főleg mikor annyi nagyszerű dolog van itt, hogy a bennem elő gyermek is feléledt. 

- Úgy érzem te nagyon szeretnél valamit - mosolygott és már fel is tápászkodott a kezét felém nyújtva. 

- Menjünk, egy kicsit vezessük le a felesleges energiákat. Kérlek! Láttam valamit, mikor megérkeztünk a szigetre, szeretném megnézni!

- Jól van, menjünk - mosolygott rám - úgysem tudok neked nemet mondani, ezt te is tudod.

 Kézen fogtam és kacagva csaltam a vízijátszótér felé. 

- Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lenne... - mormolta miközben fóka módjára szenvedte fel magát a vizes paplancsúszdára. Önelégült vigyorral néztem, hisz nemrég még ő nevetett ki engem, ahogy felküzdöttem magam, és közben valószínűleg bőven elég teliholdat is láthatott.

Végül is csak felküzdötte magát és együtt próbáltuk megtalálni az egyensúlyt a vízen ringó, csúszós felületen. Még el kellett volna jutni a csúszda tetejéig. Egy kicsit meglöktem, hogy ezzel is ösztökéljem a gyorsabb haladásra, vagy inkább arra, hogy újra vízbe merüljön és megint ki kelljen kászálódnia. Leiftan azonban elkapta a karom és egy pillanattal később már mindketten a vízben voltunk. 

Mikor kinyitottam a szemem a ragyogó arcát pillantottam meg, ahogy közeledik felém.Örültem, hogy ezt a kis játékot beiktattuk.Gyöngéd, sós csókot váltottunk, késleltetve a felszínre úszást, amíg lehetséges.

Pro tipp: sós vízben víz alatt azért ne nagyon nézelődjetek és a hosszú pusziszkodást is célszerű kerülni, vagy majd jön a vízimentő és az is ad egy puszót :*

Nevra

Nevrával úgy döntöttünk, hogy a trópusi sziget legárnyasabb részén ejtünk meg egy kis sétát. A vámpírnak igaza volt abban, hogy a tengerpart ezen szakasza tele van hatalmas függőágyakban, amikben akár két felnőtt is kényelmesen elfér.

– Azt hiszem ez éppen jó lesz – mutatott nagyjából a másodikra a sorban. Szerintem kissé viseltes volt az a függőágy így hamar a nemtetszésem is a tudtára hoztam.

– Ne türelmetlenkedj – ingattam a fejem – én előtte még harapnék valamit – kacsintottam rá. – Ha most elnyúlnék szerintem fel sem kelnék holnaputánig.

– Valószínűleg azért, mert el sem engednélek addig – kuncogott.

Cinkos mosolyt váltottunk. – Majd kiderül – fordultam a büfé irányába. – Ha jól sejtem, neked nem kell onnan semmi, ugye?

– Nem igazán. Menj csak, én addig befoglalok egy ilyen függőágyat nekünk.

A büfé eléggé le volt rabolva, de egy néhány perc séta után elértem a strand egyik kellemes kinézetű koktélbárját, ahol beszereztem egy színes poharat és egy ízletes almát. Ráérősen sétáltam vissza Nevrához, aki erőteljesen mustrált. Amikor felültem mellé már szinte rám tapadtak a szemei. Egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét.

A függőágy mellett volt egy kis asztalka, néhány korty után óvatosan letettem a poharamat hogy teljes lényemmel a vámpírra tudjak koncentrálni.

– Egészen izgalmasnak tűnsz ebben a fürdőruhában – állapította meg szenvedélytől fűtött hangon.

– Igazán köszönöm az elismerést – kuncogtam – azért te sem panaszkodhatsz.

Tekintetünk összefonódott a kezemben tartott alma felett, amibe beleharaptam.

–  Jól néz ki – hümmögte.

– Ízletes – feleltem.

– Bevallom, meghoztad az étvágyam – csókolt gyöngéden a kulcscsontomra, majd ajka a nyakam ívére tapadt. A lélegzetem is elállt, amikor a fogát a torkom finom, nyári melegséget árasztó bőrén megéreztem. Én magam voltam az ő kis finomsága, és be kell valljam ezt imádtam.

Lance

Lance határozottan egyedi elképzelésekkel rendelkezett a vakációnkról - aminek természetesen én láttam kárát. Ugyan egy különösen szép szigetre utaztunk, de egyáltalán nem mentünk be a tengerbe fürdeni, szinte csak edzéssel teltek a napjaink. 

Az egyik nap azért tengerpartra elvitt, igaz teljes menetfelszerelésben. Ráadásul szikát másztunk.  Egy mohától zöldellő és csúszós, förtelmesen meredek sziklafalon kellett felküzdjük magunkat, hogy eljussunk arra a "gyere mutatok egy különleges helyet" helyre. Mászás közben sokat morogtam és nagyon bíztam benne, hogy ezt a tortúrát tényleg tudja kárpótolni a sárkány különleges helye.

Azt mondta ez a különös hely egy természetes kis tó a hegy tetején, ahonnan rendkíüli panoráma nyílik a trópusi szigetre. 

- Ó, eszméletelenül nagy ez a forróság! - sóhajtoztam és próbáltam letörölgetni a verejtéket a homlokomról, de éreztem, hogy már a hajam is összetapadt tőle. 

- Már csak egy kicsit kell jönnöd - modta mosolyogva. - Gyere-gyere, mindjárt ott vagyunk! - hosszú tíz perceken keresztül győzködött, már a lábamon is alig álltam, amikor a növények takarásából előtűnt a víz csillogó tükre.

- Megérte, igaz? - kérdezte olyan derűs arckifejezéssel, amitől még a sajgó arcizmaim is mosolyt varázsoltak az ábrázatomra. 

- Hát, fáj mindenem, megsültem és még... - húztam le egy adag izzadtságot az arcomról, mire Lance elnevette magát. - LANCE!! Te most komolyan sárkánnyá változtál?! Ez így nem fair! Eddig emberként küzdöttük fel magunkat ide, most meg komolyan ezt csinálod? 

- Ó kedvesem - mormogta - ezért a helyért meg kell szenvedni. A belefektetett erőfeszítés hozza meg a gyümölcsét - hunyta le a szemét és belépett a tóba. Gőz szállt fel, ami ködként telepedett az erdőre. 

- Egy pár perc és kitisztul a világ - mondta. Beléptem mellé a vízbe, amit jól lehűtött, az egyik oldalról tényleg látni lehetett a sziget nagy részét, a másik oldalról pedig kellemes takarásban voltunk. - Azt hiszem mindketten kiérdemeltünk egy kis lubickolást itt a világ tetején, nem, 

- Nekem még kell egy kis idő ahhoz, hogy üzemi hőmérsékletre hűljek vissza, eléggé felforraltál idefele jövet. 

- Ebben azt hiszem könnyen a segítségedre lehetek! - vigyorgott rám.

- MI?! LANCE! NE! - de már magához is ölelt én pedig éreztem ahogy a vérem szinte jéggé válik. 

Másodperceken belül jéghártya jelent meg a tó vizén körülöttünk. Belekapaszkodtam, most már inkább azért imádkoztam, hogy egy kis hőhöz juthassak.

Jót nevetett rajtam, szorosabban ölelt magához, mire a szívverésem felgyorsult és az ajkaink lassan összeértek.