Izgatottan készítettem elő mindent otthon. Izgultam is. Az első olyan randim, amit teljes mértékben én szervezek. Lassan fél éve hogy járni kezdtünk. Olyan gyönyörű... borzasztóan szerelmes vagyok belé. Már elterveztem miben leszek. Világoskék ing, fekete farmer... és viszek pulcsit is, csak azért, ha fázna.

-Elpakoltál mindent, Tibor? –kérdezte a hűtőt rendezve anya.

-Igen. Minden megvan. –mondtam büszkén.

-Jól nézel ki. –simította meg arcom.

-Anya... tizenhét éves vagyok!

-Tudom. És?

-Engem már ne te simogassál.

-Hogy mondtad fiam? –lépett elő mögülem apa.

-Se... semmi. Akkor simogat, amikor szeretne.

-Aztán ügyes legyél! Ahogy tanítottam. –veregette meg hátam.

-Az leszek... Ugye ti nem lesztek itthon?

-Nem. És a nénikédék is csak holnap reggel jönnek, de nem értem miért olyan fontos ez. Egy mezőn találkoztok nem?

-De... Mindegy is. Nem kell mindent tudnotok. –indultam volna el a helyszínre.

-Még nem vagy felnőtt fiam!

-Jó igazából... arra gondoltam mi lenne, ha hazahoznám... bemutatni nektek. Csak este már fáradtak lesztek, és mindenki aludni fog.

-Aha... persze. –forgatta a szemét apum.

-Hagyd már szegényt! –védett meg anyukám. -Had érezze jól magát végre egy lánnyal!

-Jó, rendben. Sok szerencsét Tibor.

-Köszönöm. –szóltam, és a találkozóra siettem.

Az ötletem nem volt nagy szám, bár én büszke voltam rá. Egy piknikezést terveztem estére, és ezt addig nyújtanánk amíg be nem sötétedik. Aztán meg figyelnénk a csillagokat. Még nem sok minden történt köztünk... így az intimebb dolgokra értve. Csókot is mindig ő kezdeményezte idáig, mert én... én félek tőle. Visszahúzódó típus vagyok, mivel senkit sem ismerek, a már összeszokott osztályból. Ő próbál segíteni ezen az egészen. Hálával tartozom neki. Ma... ma este... meg is köszönöm.

A beszélgetés nagyon jól haladt. Az idő is kegyes volt hozzánk, kevés felhő volt, így beláttuk az egész égboltot, bár a levegő eléggé lehűlt. Tudtam én, hogy kell az a pulcsi. Már az utolsó falatokat ettük, de olyankor felültünk, nehogy félrenyeljünk.

-A szádon, ott maradt... -szóltam, de rájöttem, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom. Lassan közelebb húzódtam, kezemmel végigsimítottam puha arcán. Lehunyta a szemét, mire én is ezt tettem. Nem akartam elrontani a dolgot. Finoman tapadtam ajkaira, ám ekkor elnyitotta a száját. Én meglepődtem... soha nem volt ilyenre példa azelőtt. Felbátorodtam, és nyelvemmel keresni kezdtem az övét. Ez volt az első olyan... mély csókunk. És ez elindított bennem valamit. -Hogy eltelt az idő hirtelen. –pillantottam a telefonomra.

-Igen. Már este van.

-Mit szólnál hozzá... -kezdtem bele gyámoltalanul. -Ha ma hozzánk jönnél.

-Benne vagyok.

Így kezünket összekulcsolva hazasétáltunk. Merészen nyitottam ki az ajtót, hiszen tudtam, hogy nincs itthon senki. A házban teljes sötétség volt.

-Most merre? –szorította meg karom a lány.

-Felmegyünk. A szobámba.

És tényleg felmentünk, és... esküszöm, hogy én filmezni akartam... csak történt egy kis... csavar. Ahogy a szobám ajtaján is túlhatoltunk, majd bezártam magam mögött, ő nagy hévvel csókolni kezdett. Abban a helyzetben én... teljesen elvesztettem az önkontrollt magam felett. Velem soha... nem volt ilyen azelőtt senki. Senki nem érintett így, vágyott rám így és most jól esett. Végre úgy éreztem, hogy valaki szeret. Teljesen magától kötődik hozzám. Hirtelen megnőtt az önbecsülésem, és bizalmam. Úgy éreztem, hogy az egekben vagyok. Így hát, nagy hévvel kezdtem el csókolni én is. Én is vágytam rá. Ez a vágy pedig kiült az egész testemre. Vággyal fűtötten kezdtem el simítani végig a testén, korlátot nem szabva a tagomnak. Aztán ő is ezt tette velem. Melegem lett, egy ponton pedig főleg égetett a bőröm. Bajnok... most végre működésbe lépett.

De még ekkor sem álltunk le. Ő elkezdte kigombolni az ingem, amit azután egy suhintással a földre került. Ez még olyan volt, ami nem annyira szokatlan, hisz egy fiúnál azért nem olyan nagy szám, ha félmeztelenül van valahol. Viszont egy lánynál... én soha azelőtt nem láttam nőt úgy... most meg... csak jobban feltüzelt.

Nem is igazán gondolkoztam el az eseményeken, csak hagytam, hogy megtörténjenek. Már teljesen meztelenül álltunk... vagyis álltam... Az ágyamba vetődtünk, ahol tovább folytattuk ezt az egészet. Már nem féltem csókolni. Csókolni őt... egyre lentebb...

Az éjjeli szekrényem felé fordultam. Teljesen más okból volt nálam óvszer. Volt nálam... de soha nem használtam azelőtt. Az ágyamban fekvő lány egyre türelmetlenebb lett, annyit szerencsétlenkedtem, de végül sikerült felöltöztetnem bajnokot. Óvatosan felé magasodtam. Valamit nagyon csináltam volna, de nem voltam magamban biztos.

-Akarod? –kérdeztem, és egyértelmű választ kaptam. Használati utasítást viszont nem, de hagyatkoztam az ösztöneimre. Amikor megvolt a jó irány előre löktem csípőmet. Olyan hangokat, érzéseket szabadítottam fel magamból, amikről fogalmam sem volt hogy léteznek. Pedig még milyen jó, hogy léteznek...

-Tibinek hogy sikerült a tegnapi? –kérdezte Janka keresztszüleitől.

-Nem tudjuk, még ma nem jött le a szobájából. Biztos még pihen.

-Soha nem szokott eddig aludni. Már tíz óra múlt. –gondolkodott el Janka, mikor hangokat hallottak a lépcső felől.

Inkább nevetés hangja volt, és kettő emberé. Tibor és a barátnője sétáltak le. Hiánytalan ruhában, a lányon Tibi pulcsija volt, a fiún pedig egy köntös, szorosan befűzve. Mindketten kócos hajjal léptek be a nappaliba. Aztán zavartan körbenéztek, de hamar megtört a csönd.

-Anya... Apa... Janka... -sorolta fel Tibi a jelenlévőket. -Ő itt a barátnőm.

-Csókolom. –köszönt a lány zavartan.

-Gyertek, egyetek valamit.

-Igazából... pont ki szerettem volna kísérni, várják otthon. Szia kincsem. –csókolta meg a lányt teljesen lazán, aztán kikísérte az ajtón. A szülei csak döbbenten nézték az eseményeket.

-Ülj le, Tibor. –mondta a családfő.

-Nem vagyok éhes. Inkább felmegyek, és... kipihenem magam.

-Ülj le! –szólt, de Tibor addigra már menekülőre fogta.

-Ne bántsd már! –emelte fel hangját felesége.

-Mi a fenét csinált az este, ha neki most kell pihennie?!

-Szexelt. –bökte ki Janka.

-Azért ez... nem biztos. –próbálta védeni anyja.

-Csak nézzetek rá. Mikor volt ennyire laza, soha nem mert egy lányhoz közeledni sem, most meg hirtelen lekapja itt előttünk. Felszabadult. Meg eleve... mikor láttátok utoljára köntösben? Én azt sem tudtam, hogy van neki. Őszintén... már általában felöltözve, és megfésülködve lép emberek közé.

-Majd én beszélek vele. –állt fel a férfi.

-Meg ne próbáld Botond.

-Akkor te vállalod helyettem? Végül is, csak jól érezte magát egy lánnyal...

-Ne veszekedjetek ezen, könyörgöm. Igaz, hogy én már semmi újat nem tudnék neki mondani, de nem úgy ismerem, mint aki felelőtlenül cselekszik össze vissza. Egyszer úgy is... megtörtént volna. –szólalt fel unokahúga.

-Igazad van. –álltak le a szülők.

-Bár,nem tetszik ez a lány nekem... féltem Tibót. Érzékeny lélek, még ha nem islátszik.