Mi ez a szörnyű zaj? - tettem fel magamnak még félálomban a nap első kérdését. Janka ébresztője. Valami nyálas fiúbanda új száma lehet, amit később még egy, és még egy váltott fel, egyre nagyobb hangerőn. Nem elég hogy nem bírom a koránkelést, még ez is. Mindent jól hallottam, mivel egymás mellett van a szobánk, és a falak nem a legvastagabbak. Megmutatom én neki mi az igazi zene, és hangerő. Nem telt bele sok időbe, meg is találtam a hangszóróm, ami még sok év után is tökéletesen működik. Végre rock. –kezdtem el fejem rázni az ütemre, és közben ugrálva a kezemben képzeletben lévő gitáron játszani.

-Tibi légy szíves vedd lejjebb leszakad az emelet, és még a saját gondolataim sem hallom. –lépett be Janka a szobámba.

-Neked is jó reggelt! –húztam számat gúnyos félmosolyra.

-Feltaláltak egy nagyon szuper dolgot, az a neve fülhallgató, tudod.

-Nem tudom, mivel még téged sem láttalak ilyet használni, főleg az elmúlt fél órában.

-Oh értem, szóval ezt mind azért kaptam, bocsi megszoktam hogy nem vagy itthon.

-Ah, ez fájt. Hogy lehet megszokni az én hiányomat?

-Idővel, na de inkább kezdj el öltözni, ha nem szeretnél a második napodon elkésni.

Megfogadtam a tanácsot, és keresgélni kezdtem a ruháim között. Legtöbbször az történik ekkor, hogy legalább az egyik ruhadarab pont máshol van, mert itthon is hagytam a dolgaim közül, de már a lakásomba is vittem bőven. Egy bordó pólót és fehér rövidnadrágot kaptam fel. Az egyik legboldogabb, és legszínesebb szetteim közé tartozik ez. A hajamat már most felkötöttem, az időjárásra gondolva, felvettem a táskám, és lesuhantam a lépcsőn egyenesen a konyhába reggelizni. Apa rakta össze az étrendemet, ami szerint ennem kellene. Kellene, de csak akkor szoktam mindent úgy csinálni belőle, amikor ő is látja. Mindent megtervez nekem, hogy a legjobb formában lehessek, és mindent meg is adna érte, de egyszerűen ha semmi humorom nincs salátát enni, akkor nem fogok azt enni. Ezekből a komoly sportolói szabályokból, amit apám állított össze, már voltak vitáink, főleg miután nagykorú lettem. Semmi alkohol, semmi buli, mert idejében le kell feküdnöm, hogy másnapra fitt legyek, mindig csak az edzésre koncentrálni, mert csak komoly munkával érhetünk el komoly dolgokat. Ha kikapcsolódni akartam, akkor is csak olyat tehettem, amit ő megengedett. Csináltam is ellene egy pár dolgot, van amit megbántam, valamit egyáltalán nem, ilyen például a lakás, meg persze a tetkóm a fülem mögött. Hirtelen ötlet volt, elég pici, és csak akkor látszik, ha fel van fogva a hajam. Amikor meglátta apa hirtelen dühös lett, de később neki is megtetszett, így megmaradt a fülem. Legalább nem az akkori barátnőm neve van a csuklómon, azt biztos eltüntettem volna valahogy mostanra.

Janka már lent volt, fogalmam sincs hogy szedte össze magát ilyen gyorsan, pont valami reggelin ügyeskedett. Ő is viszonylag egészségesen étkezik a sport miatt.

-Mi készül? –érdeklődtem, és reméltem kapok belőle, így nekem nem kell külön csinálnom semmit.

-Zabkása, nyugi jut belőle neked is.

-Ezaz.

Janka egyébként kifejezetten ügyesen mozog a konyhában. Jó, nem a zabkásáról van szó, az még nekem is szokott menni, hanem amit kitalál, azt megcsinálja. A legtöbb receptet mondjuk a nénikémtől, azaz az anyukájától tanulta. Szerencse, hogy le tudjuk mozogni a vasárnapi ebédet.

Miután késznek nyilvánította az étket, két tányért vett elő, mindegyikbe rakott egy adagot, majd elém rakta az egyiket. Az asztalon volt még mindenféle dolog, amit rakhattunk bele, én csak igénytelenül beledobtam pár gyümölcsöt, és faltam is be, de Janka teljesen más. Mérnöki pontossággal helyezi el rajta a dolgokat, még szín szerint is harmonizálnak egymással, végül még kókuszreszelékkel is meghinti. Vártam mikor kerül elő egy telefon, hogy poszt formájában mindenki megcsodálhassa valamelyik közösségi média oldalon, de nem, ő csak szimplán így tudja megenni, ha szépen is néz ki. Nekem meg aztán tök mindegy kaja, kaja ugyanúgy végzi.

Immáron nem üres hassal indultunk útnak mindketten, sajnos a középiskola, ahova még én is jártam, teljesen más irányban van, mint az egyetem, így elváltunk egymástól.

Ugyanabból a teremből kezdtük a mai napot is, mint a tegnapit, mivel az egyetemen belül több tesi terem is megtalálható, ezért nehéz lett volna segítség nélkül meglelni pont azt, amelyikben az óránk lesz, így ofő igazított el minket.

Mindenki gyorsan átöltözött az iskola logójával ellátott felsőbe, mivel mindannyian ezt használtuk tesipólónak, majd a terembe mentünk.

-Üdvözlök minden kedves fiatalembert. Arra szeretném kérni a társaságot, hogy gyorsan alakítsanak ki egy tornasort, egy kettő!

Haláli nyugodtsággal álltam a sor legelejére, már tegnap rájöttem, hogy valószínűleg én leszek itt a legmagasabb a 192 centimmel, és így is lett. Így enyém lehet az a megtiszteltetés is, hogy én jelentsek minden óra előtt tanár úrnak. Most szerencsémre senki sem hiányzott, így nem volt nehéz dolgom.

-Remek, akkor mindenki hallja, mit találtam ki az általános testnevelés nevet viselő óránkra. Fontos tudnivaló, hogy ez a tárgy pont ugyanannyi elmélet, mint gyakorlat. Elég árulkodó is a név, mivel általánosan minden testneveléssel kapcsolatos fontosabb dolgot magába foglal. Az az ötletem, hogy következő alkalomtól, mindig megkérek valakit az osztályból, hogy mutassa be a saját sportágát, mind elméletben, mind gyakorlatban. Ez csak nem olyan nehéz feladat remélem, így mindenki jól jár, kicsit jobban megismerhetitek a másikat, és biztos mindenben találni fogtok valamit, amit hasznosítani tudtok a saját tevékenységeitekben. Valami kérdés esetleg? –nekem nagyon tetszett ez az ötlet, és értettem is, de a focista barátoktól jött egy kérdés.

-Tanár úr, mi van akkor, ha valakik ugyanazt a sportot űzik?

-Akkor természetesen tarthatják együtt, nem kell külön készülni mindannyijuknak. Még valami?

-Nincs már kérdés, köszönjük a választ tanár úr.

-Jó akkor öt kör bemelegítő futás indul, előzni nem szabad, szeretném ha mindenki ugyanannyit futna végig!

A futást is én vezethettem fantasztikus. Nem igazán éreztem meg ezt a pár kört, egyedül csak az idegesített, hogy osztályfőnök külön kérése ellenére, voltak akik előztek.

-Bence, Róbert és Marcell jöjjenek ide! Mit csináltak?

-Előztünk tanár úr.

-Szabad tudnom hogy miért, mikor mondtam hogy ne?

-Túl lassú volt a Csiffáry tempója.

Ezen a mondaton nagyon felhúztam magam. Így is elég lobbanékony vagyok, főleg akkor ha engem, vagy a szeretteim közül valakire olyan megjegyzést tesznek ami nem igaz. Ilyenkor az fut át a fejemen mennyire behúznék nekik egyet, ha a ringben lennénk, és ezután megnyugszom.

-Szerintem semmi baj nem volt Csiffáry úr tempójával, ez a bemelegítő futás az én szótáramba is. Ha maguknak ennyi energiájuk van, akkor nyugodtan mehet még öt kör, meg száz fekvőtámasz.

Ezt öröm volt végignézni, magamban nevettem. Mi már csak pár gimnasztikai feladatot kaptunk, így végig számolhattuk mind a száz fekvőt a triónak. Ofő tudja hogy kell az ilyeneket lerendezni.

Ezután jött az ökölvívás tanóra, amit már nagyon vártam. Ismerős volt a férfi, aki bejött hozzánk, szerintem egy versenyen már láttam a nézők között. Ő is mindenkit üdvözölt, majd tudtunkra adta, hogy már valamennyire ismer minket. Mivel mi más osztályokból lettünk összerakva, ezért egymásnak bemutatkoztunk. Itt elsőnek elmélettel kezdtünk, majd egy elég kemény, de nagyon jó átmozgató edzést tartott.

Az aránylag produktív napom után kellemesen elfáradtan sétáltam fel a lakásomba, majd lezuhanyoztam, és az egyik nap közben ajánlott filmet kezdtem el nézni.

Este felhívtam a családot, és izgalmas dolgokat mondott apa. Mármint pont az volt benne az izgalmas, hogy nem mondta el mit akar pontosan, csak hogy holnap szeretné edzésen felvetni egy ötletét. Hát jó akkor holnap reggel edzésen, mivel délutáni óráim vannak.