Másnap reggel laposakat pislogva ébredtem Aidan karjai között, s legelőször azt hittem, hogy a tegnapi nap csak egy álom volt, de végül megnyugodtam, mikor a mély álmokban levő, szuszogó fiúra pillantottam, hogy ez a színtiszta valóság...

Mosolyogva néztem a fiút, miközben fejemet a mellkasán támasztottam és egyszerűen soha nem gondoltam volna, hogy mi valaha is egy pár leszünk... Még kicsit fura... hiszen Aidan 17 évig volt a legjobb barátom és most hirtelen már többek vagyunk ennél...

Gondolatmenetemet megtörte a fiú nagy sóhajtása, ami az ébredését jelezte, így még félálmában nyomtam egy gyors puszit a homlokára, majd kipattantam az ágyból és Maxel együtt lerobogtam a lépcsőn, egészen a konyháig, majd bekapcsoltam a kávéfőzőt.

Kis idő múlva, hirtelen két kezet éreztem meg a derekam köré fonódni, majd nem sokkal később a tulajdonosa, teljes testével a hátamnak simult.

~Mit csinálsz? -Kérdezte kissé fáradt hangon, miközben lágyan nyakam hajlatába csókolt, amivel egész testemet kellemes borzongással töltötte el.-

Aidan érintése valami olyat váltott ki belőlem, amit ezelőtt még soha nem éreztem. Keze lágyan cirógatta derekamat, végül egy hosszú ölelésre húzott a hátam mögött, amit egy halk nevetéssel díjjaztam.

~Így soha nem fog elkészülni a kávé. -Fordultam a fiú felé, majd kezeimet a nyaka köré fontam.-

~Nem érdekel... csak te érdekelsz... -Mondta mosolyogva, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira.-

Végül sikerült elkészítenem a két kávét, majd felbaktatva az emeletre, kiültünk mindketten a tetőre.

~Gyönyörű a kilátás innen mindig... -Jegyezte meg Aidan.-

~Csak Jacksonék háza ne rondítana bele.. -Tettem még hozzá, mire Aidan halkan felnevetett.-

~Amúgy szerinted el kéne mondanunk a szülőknek, hogy mi?... -Kezdett bele.-

~Anya múltkor nagyon kiakadt, mikor megtudta, hogy kavarok Jacksonnal... Nem akarok megint összeveszni vele és ha egy ismeretlen srác miatt így kiakad, mit szólna, ahhoz hogy a legjobb barátommal jöttem össze? -Mondtam a fiúra nézve.-

~Igen, ez igaz. -Értett velem egyet.- Ráadásul én sem akarom, hogy nagy felhajtást csináljanak a dologból vagy esetleg máshogy viselkedjenek veled a szüleim, mint eddig, csak azért, mert a barátnőm lettél. -Felelte a fiú.-

~Akkor... Ez maradjon a mi kis titkunk? -Húztam széles vigyorra arcomat, majd kisujjamat nyújtottam a fiú felé, mire viszonozta előbbi cselekedetemet, végül ujjainkat egymásba fontuk.-

~A mi kis titkunk. -Ismételte meg, majd kacsintott egyet.- Van kedved elmenni valahova? -Vetette fel az ötletet egy kis idő után.-

~Hova? -Néztem rá gyermeki kíváncsiságtól túlfűtve.-

~Régen anyáékkal lejártunk a Santa Monica mólóra, emlékszel? -Nézett rám egy félmosollyal.-

~Persze! Hogy felejthetném el? -Törtek fel az emlékeim a naplementés partról.-

~Mi lenne ha lemennénk? -Kérdezte Aidan.-

~Benne vagyok! -Csillantak fel szemeim az örömtől.-

Aidannel gyorsan összekészülődtünk. Én egy kantáros farmerszoknyát vettem fel, egy sima fehér pólóval.

Míg Aidan pedig egy fehér alapon, kék mintás inget és egy farmert viselt

Végül el is indultunk Santa Monicaba. Kicsit több, mint egy óra alatt, metróval, két átszállással már lent is voltunk.

Csodálatos idő volt. A nap csak úgy ragyogott a felhőtlen, kékséges ég tetején. Igazi nyári hangulat volt, ahogy a partra értünk, s meghallottuk a bárokból jövő zenét, a gyerekek zsivaját, ahogy a homokban futva játszanak és megéreztük a hűvös víz hívogató illatát.

Utoljára talán három éve járhattunk itt Aidannel, mert ez a part jóval messzebb van tőlünk, mint ahova szinte minden héten járunk... Ráadásul Aidannek kevés ideje volt az Esernyő Akadémia forgatása miatt.

Mosolyogva néztem körbe, s realizáltam, hogy ez a hely azóta sem változott semmit. Nosztalgikus hangulat fogott el, ahogy a mólón sétálgatva láttuk a sok kisgyereket rohangálni, s kicsit talán magunkat láttuk bennük, hiszen mi is ugyanezt csináltuk, ugyanitt, ennyi idősen.

Aidannel egymásra mosolyogtunk, majd folytattuk az utunkat. Kibéreltünk két biciklit, majd végigmentünk a kijelölt útvonalakon, bejárva ezzel Santa Monica szebbnél szebb részeit.

Végül, mire a nap már lenyugvó félben volt, s a gyerek zsibongás is csendesedni készült, visszavittük a bicikliket a kölcsönzőhöz, majd bementünk a Pacific Parkba, ami egy kisebb vidámpark volt itt, Santa Monicaban.

Mostanra már csak inkább a felnőttek maradtak, vagy a fáradhatatlan gyerekek, akik hosszú sorban álltak, hogy felüljenek egy-egy vidámparki vasútra.

Ám minket Aidannel nem ez érdekelt. Hanem az óriáskerék, ami a parkban volt és biztos vagyok benne, hogy a naplementében fog a legcsodálatosabb élményt nyújtani.

Megvettük a jegyünket, s már fent is voltunk a magaslatban. A kilátás pedig... Valami eszméletlen volt... Szavakkal szinte képtelenség volt leírni, egyszerűen élő szemmel kell tapasztalni azt a csodálatos látványt, ami elénk tárúlkozott. Az ég azóta befelhősödött, ezzel a naplementének egy mégcsodálatosabb és misztikusabb külsőt adva.

Aidan átkarolta a vállamat, én pedig a mellkasának döntöttem a fejemet, s így néztük a lenyugvó nap fényét az óriáskerék tetején, ahogy eltűnik az, a horizont széléről.

Leérve egy fáradt, de elégedett sóhajt ejtettem ajkaimon. Igyekeztem a pillanat minden töredékét kiélvezni.

~Jól érezted magad hercegnőm? -Nézett rám mosolyogva a fiú.-

~Veled akárhol. -Mosolyogtam én is, majd egy lágy csókot nyomtam a fiú ajkaira, végül elválva tőlük, megtámasztottuk homlokunkat egymáséin.- Annyira szerencsésnek érzem magam. -Suttogtam a fiúnak.-

~Hát még én hercegnőm... -Nyomott egy lágy puszit a homlokomra, majd elindultunk haza.-

A metrón szinte már alig voltam magamnál, annyira kimerültem a mai nap után, így Aidanen támaszkodtam, míg az utolsó megállóhoz nem értünk.

~Elfáradtál? -Kérdezte nevetve a fiú, miközben elhagytuk a metró aluljárót.-

~Nem, csak egész végig fel akartalak lökni. -Mondtam szarkasztikusan.-

~Szóval le akartál teperni? -Húzta ravasz vigyorra arcát.- Ha gondolod, otthon folytathatjuk. -Kacsintott perverzen felém, mire csak mosolyogva megforgattam a szememet.-

~Az egyetlen dolog, amire most vágyom, az egy kád forró víz és a pihe puha ágyam. -Böktem oldalba a fiút, mire ő kezét az ujjaim közé fúrta, s így sétáltunk hazáig, a hűvös nyári estében.-

Visszaérve Aidan győzködött, hogy ma este nála aludjunk, amibe bele is mentem, mert az ő ágya amúgy is kényelmesebb, mint az enyém, úgyhogy átmentem hozzá, majd vettünk egy forró fürdőt mindketten... Persze külön...
Végül fáradtan dőltünk be az ágyba, s szinte pillanatok alatt elaludtunk. Aidan a hátán fekve, én pedig a mellkasára hajtott fejjel szenderültem az igazak álmába...

Sziasztok!🥰
Itt is van a következő rész!😍 És nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem ez lett az eddigi legkedvencebb részem...🙈 Rendesen fangörcsöt kaptam az írása közben!😂 Remélem nektek is tetszett, ha igen akkor nyomjatok rá egy ⭐️-ot és találkozunk a következő részben!😍

Holnap folyt.köv!🥰❤️