Miután Sarah nagyi távozott, utána elmentünk lefürödni Aidannel, s lassacskán el is aludtunk összebújva... Vagyis helyesbítek... Csak Aidan aludt el... Nekem egyszerűen nem jött álom a szememre...

Mi van ha itt kell hagynom őt?...

Egyszerűen ez a gondolat motoszkált megállás nélkül a fejemben...

Bárhogyan is forgolódtam, sehogy sem volt kényelmes feküdnöm, így gondoltam kikászálódom az ágyból, végül leültem Aidan íróasztala elé. Felkapcsoltam az asztalán levő lámpáját, hogy ne korom sötétben üljek, magam elé merengve, hanem akkor már legyen egy kis halvány fényem, ami bevilágítja a szoba azon részét, ahol éppen tartózkodom, de nem ébreszti fel Aidant... Amint a lámpa fénye felgyulladt, Max egyből felpattant a helyéről, kérdő tekintettel rámpillantva, hogy mégis mit csinálok én hajnali kettőkor az asztalnál ülve...

Válaszképp csak a szám elé tettem ujjamat, csendre intve őt, úgy minthogyha értené kérésemet, végül visszatette buksiját a fekhelyére, de továbbra is nyitott szemmel figyelte, hogy mit csinálok...

Hogy mit csinálok?

Őszintén még én sem tudom... Csak meredtem magam elé, végül lassacskán tekintetem az íróasztal fiókjára tévedt...
Halkan kihúztam azt, hogy véletlenül se ébresszem fel a mély álmokban alvó fiút, majd megpillantottam benne azt a szerződést, ami még a legutóbbi vitánkat generálta köztem és Aidan között... Azóta is ott hever a fiók mélyén változatlanul, úgy ahogy Aidan azt aznap éjjel bedobta oda...

Nagyot nyelve futottam végig ezúttal már részletesen a papír tartalmát, s láttam, hogy December 19.-e a határidő rajta...

Ekkor hallottam, hogy a fiú nyöszörög valamit, mire ijedten felé kaptam tekintetemet, de szerencsémre még mindig aludt, s csak álmában mormogott valamit.

Rápillantottam az asztalon levő naptárra... December 16.-a, csütörtök hajnal van... Tehát vasárnapig dönthet Aidan arról, hogy elfogadja-e a szerepet vagy sem...

December 20.-án lesz Izi tárgyalása, Hétfőn... Addig pedig még annyi minden változhat... Ha esetleg a dolgok végül úgy alakulnak, hogy nekem el kéne mennem, akkor Aidan már nem fog tudni úgy dönteni, hogy mégis elfogadja az ajánlatot...

Meredten néztem a papírlapot, majd tekintetem átvándorolt az én szerelmemre, aki pár méterrel arrébb aludta az igazak álmát, mit sem sejtve arról, hogy én éppenséggel még mindig fent vagyok...

Aidan Szemszöge

Reggel laposakat pislogva ébredtem fel, de szememet továbbra is csukva tartottam... Átfordultam a másik oldalamra, hogy az én kis szerelmemet magamhoz húzzam, de egyszerűen sehol sem éreztem Amy szuszogó testét magam mellett...

Kinyitottam a szemeimet, majd körbenéztem a szobában, de csak egy szempár nézett vissza rám, az pedig nem volt más, mint Max...

~Hé kishaver... -Szólítottam meg Maxet, miközben kikeltem az ágyból, ő pedig rögtön felém fordította fejét.- Hol a kis gazdid, Hmm? -Tettem fel bugyuta kérdésemet neki, s lehajoltam megsimogatni füle tövét.-

Felöltöztem, majd lementem a földszintre, hátha lent van Amy, de sehol sem találtam őt...

Fura... Nem szokott csak így eltűnni...

Próbáltam felhívni őt, de a telefonját itthon felejtette... Anyáék pedig dolgozni mentek, így őket sem tudom megkérdezni, hogy tudnak e róla valamit...

Őszintén kezdtem kicsit aggódni érte... Vajon merre lehet? Mi van ha baja esett?...

Letuszkoltam a torkomon azt a pár falat reggelit, amit meg tudtam enni, ebben a gyomorgörcsös állapotban és úgy voltam vele, hogy elindulok megkeresni Amyt...

Épp a tányéromat tettem el, mikor hirtelen a bejárati ajtó nyitódására lettem figyelmes. Rögtön odarohantam és lelkem egyből megnyugodott, mikor az ajtóban megláttam Amyt.

~Hát te meg mégis merre jártál? -Kérdeztem a lánytól aggódva.- Halálra aggódtam magamat... -Mentem oda hozzá majd feje búbjára egy puszit nyomtam.-

~Jah... Én csak... -Akadt el egy pillanatra.- Meg akartam nézni, hogy anya sírjánál minden rendben van-e... -Húzott egy félgörbe mosolyt arcára, mire én vettem egy csalódott sóhajt.-

~Kérsz reggelit? -Tettem fel a kérdést, mire a lány mosolyogva bólintott.-

..........

Reggeli után a kanapén ülve elkezdtünk nézni egy filmet, amiben rövidesen egy szex jelenet is megjelent...

~Annyira túl van dramatizálva az egész... -Mondta unottan Amy.-

~Szerintem is... -Értettem egyet vele.- Én sokkal jobban csinálom. -Húztam ravasz vigyort arcomra, mire láttam a lányon, hogy kishíjján elneveti magát.-

~Hát hogyne... -Mondta szarkasztikus hangnemben, miközben szemet forgatott.-

~Mondja ezt az, aki minden alkalommal a nevemet sikongatja alattam... -Hajoltam a lány arcához őrjítően közel, mire láttam, hogy megszólalásomtól enyhe pír szökik fel arcára.-

Ezt észlelve pedig mellkasomnál fogva rögtön arrébb lökött magától nevetve, mire én megfogtam a kezét, miközben hanyatt vágódtam a kanapén, a lányt pedig magam után húztam, így ő pedig nevetéstől szakadva a hasamra érkezett.

~Bolond vagy! -Ült fel csípőmön, miközben kezét a mellkasomra támasztotta.-

~Ohh igen? -Mozdítottam meg alatta derekamat, mire a lány a plafon felé emelte a fejét.- Tudom, hogy szereted... -Húztam széles vigyorra arcomat, miközben kezeimet a lány derekára helyeztem, majd ismét megmozdítottam csipőmet, mire ajkai egy halk sóhajt engedtek.-

~Aidan ne most... -Hajolt le hozzám Amy, s egy lágy csókot nyomott ajkaimra.-

~Túlságosan vonzó vagy... -Sóhajtottam egy nagyot, ahogy szememmel végigmértem az egész lány testét, miközben továbbra is ágyékomon foglalt helyet.-

~Te meg túlságosan kanos! -Csapott mellkasomra.- Nem bírsz magaddal egy percre sem, igaz? -Kuncogott fel, mire én alsó ajkamba haraptam.-

~Egy ilyen vadító nő mellett kéne? -Rántottam fel szemöldökömet, s tudtam, hogy bájolgásommal teljesen levettem őt a lábáról.-

Felültem, így Amy kissé lejebb csúszott a derekamon, de továbbra is az ölembe ült, közben kezeimet a lány fenekére helyeztem, s lágyan elkezdtem simogatni...

~Szóval?... -Cikázott szemem, tengerkék ékkövei és meggyvörös ajkai között, amik minden pillanatban csókom után sóvárogtak.-

~Nem lehet... -Sóhajtott fel a lány, mire én összezavarodottan néztem rá.-

~Mi? Ezt meg, hogy érted? -Értetlenkedtem.-

~Csak nem érzem jól magam... -Felelte, miközben lekászálódott az ölemből.-

~Beteg lettél hercegnőm? Mit érzel? -Aggódtam érte.-

~Csak fáj a hasam... -Dünnyögte az orra alatt, miközben hasa alsó részén keresztbe fonta kezeit, mire rögtön összetettem a képet.-

~Ohhh... -Ennyit tudtam csak kinyögni hirtelen zavaromban.- Akkor most neked...? -Pillantottam alsó hasi részére, mire ő csak bólintott.-

~Igen... Megvan... -Nyöszörögte alig hallhatóan, mire elmosolyodtam.-

~Semmi baj hercegnőm... -Tettem egyik ujjamat álla alá, majd magam felé fordítottam, s mézédes ajkaira lágy csókot leheltem.- Szeretlek...

~Én is szeretlek... -Mosolyodott el, de talán kissé erőltetetten.-

Amy Szemszöge

Hazudtam neki... Nincs szó itt semmilyen női problémáról... Szimplán most egyáltalán nem volt hangulatom a dologhoz és nem akartam őt ezzel megbántani... Abban viszont nem hazudtam, hogy tényleg rosszul érzem magam... Kimerített az a reggeli séta, amit tettem... Régen ennyi út meg sem ártott... Most viszont? Szinte lihegve tettem meg az egészet...

Visszacsókoltam a fiút, s éreztem, hogy ajkai felfelé görbülnek cselekvésemtől, majd alsó ajkamon nyelvét végighúzva kért belépőt nyelvünk keringőjére, amit megadva neki, csókunk egyre mélyebb és mélyebb lett...

Nagyokat sóhajtottunk a levegő okozta hiány miatt, miközben továbbra is egymás mellett ültünk. Kezemet végigvezettem a fiú mellkasán, majd egyre lejjebb és lejjebb vittem azt, míg el nem értem ágyékához.

~Merre jár a kezed hercegnőm? -Törte meg egy pillanatra csókunkat a fiú.-

~Te attól még élvezheted azt, ami most nem lehet az enyém... -Feleltem, miközben nadrágján keresztül rámarkoltam a lényegre, a fiú pedig egy mély sóhajt kiengedve adott választ a dolog tetszésére.-

Nyakamat egyből ostrom alá vette, mire kezemet ismét végigsimítottam nadrágja ágyék részén...

~Amúgy... -Sóhajtottam.- Gondolkodtál... már... a szerződésen?... -Nyögtem ki nehézkesen kérdésemet, mire a fiú értetlen tekintettel elhajolt tőlem.-

~Nyilván nem megyek el... -Felelte Aidan.-

~És ha megbánod? -Kérdeztem tőle.-

~Már nem is lenne időm rá jelentkezni. Vasárnap lesz a határidő, de hagyjuk most ezt a témát Amy... -Mondta a fiú kissé feszülten.-

~De Aidan én-....

~LE AKADNÁL VÉGRE ARRÓL A PAPÍRRÓL!? -Emelt hangszínén hirtelen, mire én rögtön összerezzentem.-

Láttam a fiún, hogy rögtön megbánta, hogy kiabált velem, de nekem ekkor már szemem könnyben úszott, majd felálltam a kanapéról és felrohantam az emeletre...

Aidan Szemszöge

~Amy én... -Kiabáltam a lány után, de minden szó elakadt bennem.-

Baszki, baszki, baszki, Aidan ez meg mégis mi volt?

Én nem akartam rá kiabálni... Egyszerűen csak... Csak nem értem, hogy miért foglalkoztatja őt ennyire a szerződés... Talán ennyire retteg attól, hogy én is elhagyom?...

Mostanában nekem is feszültek a mindennapjaim, mert a menedzserem is állandóan hívogat mindenféle szerepekkel kapcsolatban és attól tartok, hogyha rövidesen nem vállalok el egyet, akkor felmondja a szerződésemet és vége a színészi karrieremnek... Minden, amit már több, mint tíz év munkájából felépítettem, lehet szerte foszlik egy pillanat alatt...

Most pedig ez a napokon át felgyülemlett feszültség jött ki rajtam... Mégpedig Amy felé... Ráadásul a zenét is teljesen elhanyagoltam az elmúlt hetekben és hiába kaptam koncert felkéréseket... Mindet egytől egyig elutasítottam, amitől a zenei karrierem is jócskán hátrébb csúszott, ettől pedig szintén nagyon feszült lettem... De akkor sem lett volna okom, így ráförmedni Amyre...