Aidan Szemszöge

Erre mondják azt, hogy oly közel, mégis oly távol... Nemigaz?

Pedig már majdnem megtörtént... Majdnem megcsókoltam... Amíg meg nem lettem fosztva ott az autóban ülve Amy csókjától, eddig észre sem vettem, hogy mennyire hiányoznak puha ajkai, ahogy enyéimen játszadoznak...

Mindenesetre ezek után nem firtattuk a kocsiban történteket. Már csak azért sem, mert ennek már lassan két hete.

Végül Amy bent maradt a klinikán, ahová vittem, én pedig vigyáztam addig a gyerekekre.

Szerencsére minden nappal egyre jobban belerázódtam a gyereknevelés csínyjába-bínyjába és végre anyáék is újra találkozhattak Amyvel, s most először az unokájukkal is... Ugyanis egyik héten, mikor anyáék bementek Amyhez, magammal vittem Nadia-t is.

Kicsit féltem, hogy Amy mérges lesz, de utána elmondta, hogy hálás azért, hogy láthatta anya és apa első reakcióját, amikor találkoztak a kicsivel...

Ami pedig a gyereknevelést illeti, a Google és Tyler is nagy segítségemre voltak... Amyt nem akartam ezekkel nyaggatni, mert féltem, hogy idegeskedni fog azon, ha nem tudok valamit és kevésbé fog megbízni bennem a hülye kérdéseim miatt, de van egy olyan érzésem, hogy mikor csak Tyler ment be hozzá, ő aztán minden bugyuta kérdésemet elárulta Amynek, amit csak feltettem neki és biztos vagyok benne, hogy ezen hatalmasat szórakoztak.

Gondolatomban mosolyogva megforgattam ettől a szemeimet, majd leparkoltam a klinika előtt.

Persze nem telt el úgy nap, hogy ne mentem volna be Amyhez ebben a két hétben, s talán úgy érzem, hogy ismét elkezdtük megtalálni a közös hangot... Már nem tűnt olyan ellenségesnek velem szemben, mint az elején és minden beszélgetésünk olyan volt, akárcsak régen...

Lezártam a kocsit, majd elindultam a hatalmas épület felé. Ma viszont kivételesen nem tudtam őszinte mosollyal végighaladni a kórház folyosóin... Ugyanis ma derül ki az eredmény Amy rákszűrésével kapcsolatban...

Szívem a torkomban dobogott, ahogy közelítettem a főorvos irodája felé. Amy mindenbizonnyal már ott van. Nem sokkal később pedig már én is bent ültem, s mind a ketten csak feszengve vártuk a főorvos íróasztala előtt, hogy közölje velünk a hírt.

Szívem egyre hevesebb ütemet vert, s már-már attól tartottam, hogy hangja a szobát is kitölti. Ám a következő pillanatban hirtelen, mintha kihagyott volna pár ütemet, ugyanis éreztem, ahogy az asztal alatt Amy megfogja a kezemet...

Szemem sarkából rápillantottam, mire ő erősebben szorított rá a kezemre. Én pedig válaszképpen összekulcsoltam ujjainkat, majd egy biztató mosolyt küldtem a lány arca felé, mire ő vett egy mély sóhajt, hogy ezzel is nyugtassa magát.

Vajon csak az idegesség miatt tette ezt?

Amy Szemszöge

Millió gondolat kavargott a fejemben, hogy mégis mi lesz a gyerekkel, ha esetleg valami rossz hírt kapok?...

Egyedül az nyugtatott valamennyire, hogy Aidan itt van mellettem és most nem egyedül kell mindent végigcsinálnom... De mégis... Féltem... Ekkor már nem attól, hogy mi lesz az eredmény... Hanem, hogy mi lesz velem és Aidannel... Rettegek attól, hogy ez megint csak egy álom... Rettegek szeretni, hisz ki tudja mikor török össze újra?...

Ekkor akarva, akaratlanul is, de megfogtam Aidan kezét, s reméltem, hogy a következő pillanatban nem fogok felébredni, ha ez csak egy álom...

De még itt vagyok... Itt vagyok, s érzem, puha, melengető tenyerének óvó szorítását, ahogy ujjait enyéim közé fúrja, s csak azt kívántam...

Ne engedj el soha...

Aidan Szemszöge

~Szóval ma megkaptuk a laborból az eredményeket a hölgy rákszűrésével kapcsolatban. -Nézett fel keretes szemüvege mögül ránk az orvos, majd ismét elkezdte az eredmény pontos leolvasását fürkészni a tekintetével.- Mindent alaposan átvizsgáltunk és jelenleg nem találtunk semmi rákra utaló jelet. -Közölte végre velünk a hírt, mire mindkettőnkből egy nyugodt sóhaj szállt ki.-

~Köszönjük szépen a segítséget Doktor
Úr! -Ráztam hálásan kezet az orvossal.-

~Igazán nincs mit! -Mosolyodott el.- De ettől függetlenül érdemes évente visszajönniük, hogy biztosak legyünk abban, hogy a későbbiek során sem alakul ki valamilyen elváltozás a hölgynél. -Nézett Amyre komoly tekintettel, mire a lány egyetértően bólintott.-

Megköszöntük a segítséget, majd amíg én rendeztem a recepciónál az orvosi papírokat, addig Amy összecsomagolta a ruháit.

Épp aláírtam az utolsó papírt, mikor megláttam, hogy a folyosó végén kilép a szobájából, maga után húzva gurulós bőröndjét.

Haját mindeközben oldalra befonta, amikből kisebb szálak ki-ki lógtak, ezzel gyermekies, szórakozott hatást adva neki. Arcán közben szertelen mosoly ült. Valószínűleg ő is boldog, hogy végre hazamehet...

Nekem pedig mindvégig csak egy gondolat járt a fejemben...

Hogy lehet ennyire gyönyörű?...

~Mehetünk? -Ért elém, s egy pillanatra az izgatottságtól lábujhegyre emelkedett, majd vissza huppantotta talpát a földre, mire én íriszeimmel követtem tekintetét, ahogy szemem magasságáig hajolt fel, majd újra le.-

~Persze. -Vettem át bőröndjét, s közben kezünk egy pillanatra találkozott a táska fogantyújánál, mire Amy ezúttal kissé zavartan húzta el kezét, enyém alól, miközben én jót mosolyogtam a lány zavartságát látva.-

Lementünk a lifttel, majd kisétáltunk az épületből. Végre itt hagyhatjuk ezt a helyet!

~Köszönök mindent Aidan! -Fordult be elém a lány, miközben kezét megtámasztotta a bőrönd fogantyúján, amit én továbbra is magamnál tartottam, s hangjából úgy éreztem, mintha búcsúzkodna.- De nem kell még hazáig is vinned. -Húzott egy féloldalas mosolyt az arcára.-

Komolyan még ezek után is azt hiszi, hogy számomra teher, ha vele lehetek? Esküszöm minden egyes percét élvezem...

~Á-Á! Felejtsd el! -Húztam el vigyorogva tőle a bőröndöt.- Minimum az ajtóig kísérlek! -Hajoltam közel arcához, mire láthatóan megszeppent.-

Amy Szemszöge

Úgy tűnik, hogy ma sem Taxival kell haza utaznom. Őszintén jól esett, hogy Aidan így aggódott értem... Rég éreztem magamat ennyire fontosnak valaki szemében, hogy mintha a széltől is óvva lennék. De tényleg, jól esett.

Elsétáltunk oda, ahol Aidan az autóját hagyta, majd a fiú betette a csomagtartójába a bőröndömet, én pedig addig beültem az első ülésre és becsatoltam magam. Ezután nem sokkal később pedig Aidan is csatlakozott mellénk.

~Mehetünk? -Kérdezte mosolyogva, mire én bólintottam, ő pedig elindította az autót, majd kiengedte a kéziféket és elindultunk haza.-

Ahogy utcáról utcára haladtunk, síri csöndben egymás mellett ülve... Egyszerűen képtelen voltam levenni a tekintetemet Aidan kezéről, ami a váltón pihengetett...

Bőrén látszódott feltűnően, ahogy az erek kitüremkednek, főleg akkor, mikor sebességet váltott a kocsival... Teljesen beleborzongtam a látványtól...

Egyszerűen csak szexi volt...

De Úr Isten Amy gondolkodj már!

Idegesen az alsó ajkamba haraptam, majd rögtön az ablak felé fordultam, hogy inkább a nyüzsgő város látványával foglaljam le magamat.

~Valami baj van Hercegnő? -Kérdezte Aidan, mire rögtön rá kaptam a tekintetemet. Ő viszont továbbra is az utat vizslatta szemével.-

~Nem... -Köszörültem meg a torkomat.- Meg tudnánk állni a legközelebbi boltnál? -Kérdeztem a fiútól.- Kéne vennem ezt-azt otthonra. -Egészítettem ki a mondandómat, mire a fiú benyomta az indexet és nem sokra rá már le is kanyarodtunk az egyik hipermárket felé.-

~Itt jó lesz? -Kérdezte, miközben leparkolt az első szabad helyen.-

~Persze. Egy fél perc és jövök. -Feleltem, majd kiszálltam a kocsiból és elindultam az üzlet felé.-

Aidan Szemszöge

Amíg Amy elment vásárolni, én addig gyorsan elmentem a bolt mellett levő Starbucksba, hogy vegyek magamnak és Amynek is egy jeges kávét, ugyanis ma Los Angelesben az átlagnál is jóval melegebb volt.

Miután megszereztem a két kávét, visszaültem az autóba, majd bekapcsoltam a klímát, hogy kicsit enyhítsem ezt a hőséget. Nem sokra rá pedig Amy vissza is érkezett.

~Mit vettél? -Kiváncsiskodtam, miközben visszaült az autóba.-

~Jah... Én csak... -Kezdett el dadogni, amit kicsit furcsáltam.- A gyerekeknek vettem pár dolgot. -Húzott egy erőltetett mosolyt, amitől még jobban furcsálónak találtam az egészet.-

Gyanúsan viselkedett.

~Hoztam neked kávét. -Biccentettem a pohártartóban levő ital felé, mire a lány szeme felcsillant.-

~A kedvencemet? -Fogta meg mosolyogva a kávét.- Köszönöm Aidan! -Nézett mélyen a szemembe, mire hálás voltam ragyogó tekintetéért, hogy itt és most csak én csodálhatom meg az ő gyönyörű szemeit.-