El is érkezett a hálaadás napja! Itt Amerikában ez az év egyik legfontosabb nemzeti ünnepe. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora!

Ebben a napban fontos, hogy megemlékezzünk azokra a dolgokra, amik szebbé és jobbá tették az életünket, amiért, és akikért hálásak vagyunk! Bár nem feltétlenül egy napnak kéne ezzel telnie, hogy tényleg megemlékezünk ezekről, hanem mindennap eszünkbe kéne jutnia.

Én idén a leghálásabb Aidanért vagyok, hogy egymásra találtunk és az éveken át tartó barátságunk fellépett egy felsőbb, mélyebb, érzelmekkel dúsabb szintre... A szerelemre...

Hamarosan indulunk át Aidanékhez. Anyával ma egésznap főztünk és sütöttünk, mindenféle hálaadási ételeket, mint pl. A krumplipüré és sütőtökös pite, de lefogadom, hogy Lauren és Aidan és ugyanezzel töltötték az egész napjukat!

Miután végeztünk, felmentem a szobámba átöltözni, hogy egy kicsit elegánsabb öltözéket vegyek fel a ma esti vacsorára, így a választásom egy púder színű pulóverre és egy májva színű kockás szoknyára esett.

Ezután át is mentünk Aidanékhez, ahol miután köszöntem Laurennek és Robnak, felmentem Aidan szobájába, aki valószínűleg még mindig készülődött.

Kopogtattam az ajtaján, majd az engedélyt megkapva, léptem be a szobájába, ahol láttam, hogy a fiú már el is készült.

Egy fekete farmert és egy bézs színű puha pulóvert viselt, ami az egyik személyes kedvencem volt rajta.

Rám nézett, majd ajkait széles mosolyra húzva mért végig tetőtől talpig, amitől enyhe pír szökött fel az arcomra.

~Csodálatosan nézel ki. -Jegyezte meg, miközben közelebb jött hozzám.-

~Te is. -Kuncogtam fel.-

~Iszonyúan jól áll neked ez a szoknya! -Mormogta, miközben ajkai enyéimet surolták, s keze ekkor már letévedt a combjaimra.- Remélem valami dögös fehérnemű viselsz, amit levehetek rólad az este... -Harapta be alsó ajkát, miközben keze egyre feljebb és feljebb csúszott belső combomon.-

Aidan szülei és anyukám ma céges bulira mennek ezekután, úgyhogy Aidannel kettesben leszünk, ugyanis Izi is velük tart, mert lesz ott egy elkülönített rész a kisgyerekeknek, ahol tudnak játszani és nem zavarják a felnőtteket.

~Aidan! Fékezd magad! -Kuncogtam fel, s löktem hátrébb a fiút.-

~Melletted nehéz lesz. -Forgatta meg a szemeit, majd nyomott egy csókot ajkaimra.-

Ezután pedig lementünk és helyet foglaltunk Aidannel az asztalnál. Mi ültünk az asztal egyik oldalára, velünk szemben pedig Aidan szülei, anyukám és legvégül Izabell foglalt helyet, ugyanis Izi mindenképp anya ölébe akart ülni.

Végül mindenki elmondta, hogy miért is volt hálás az évben... Bár egyértelmű, hogy mindenki a családját és a barátokat emelte ki, majd hozzáláttunk a vacsorának.

A szüleink megállás nélkül a mai céges buliról beszélgettek, minket teljesen ignorálva, s vacsora felénél járva éreztem, hogy Aidan keze ismét a belső combomra téved, amivel nem is foglalkoztam addig a pontig, amíg kezét nem kezdte el feljebb vezetni.

~M-mit csinálsz? -Suttogtam neki dadogva.-

~Látod? Egyszerűbb lett volna, ha ezt fent elintézzük. -Súgta vissza.- De te akadékoskodtál, most pedig viseld a következményeit! -Húzta széles mosolyra arcát.-

Ekkor éreztem, hogy keze elérte legérzékenyebb pontomat, mire az érintésétől egyből összezártam a lábaimat, ettől pedig a fiú morcosan összeráncolta homlokát.

~Aidan! Ne itt! -Motyogtam neki feszülten, de őt ez sem érdekelte.-

Kihúzta kezeit a lábaim fogságából, majd fehérneműmbe benyúlva utat tört magának lábaim között, amit azóta enyhítettem a szorításból, ugyanis túlságosan feltűnően mocorogtunk és egyértelművé vált, hogy Aidant nem fogom tudni lebeszélni a dologról.

Ekkor hirtelen éreztem, hogy Aidan ujjaival belém hatol, amitől megugrottam egy kicsit és kezeimet a fiú karjára tettem, miközben fejemet hevesen megráztam, arra kérve, hogy fejezze be, de ujját csak még gyorsabb tempóra váltotta, mire kissé begörnyedtem és próbáltam minden erőmmel nem arra koncentrálni, ahogy hosszú ujjaival belülről masszírozza érzékeny részeimet.

~Mi a baj hercegnő? -Hajolt oda hozzám Aidan sunyi mosollyal.- Ha akarlak, akkor bárhol, bármikor képes vagyok magamévá tenni téged. -Kuncogott fel kissé.- Máskor majd kétszer meggondolod, hogy nemet mondasz-e... -Kacsintott, majd folytatta tovább.-

Éreztem, hogy lábaim elkezdenek remegni, ahogy egyre inkább közelítek a tetőpontra, ekkor viszont Aidan kihúzta kezeit, majd elégedetten felkuncogott, mire én mérges pillantást vettem rá, ő pedig közelebb hajolt.

~Jó kislány... -Duruzsolta fülembe.- Csöndben maradtál... -Mély hangjától pedig az összes pihe vigyázzban állt a hátamon, miközben jól eső borzongás járta végig egész testemet.-

~Legalább fejezted volna be! -Böktem oldalba.-

~Aaa a kis hercegnőm csalódott, mert nem tudott elmenni? -Festett tetetett szomorúságot arcára.-

Ekkor pedig csak szemet forgattam, majd visszatértem a vacsorám befejezéséhez.

Nem sokkal később Aidan szülei és anyukám elindultak a céges bulira sietve, ugyanis kissé késésben voltak...

Aidan szülei izgatottnak tűntek, de anyukám mostanra már nem tűnt olyan jókedvűnek... Pedig a vacsora előtt még úgy tűnt, hogy ő is nagyon várja az egészet...

~Baj van anyu? -Kérdeztem meg, mielőtt elment volna, mire szóra nyitotta ajkait, de rögtön be is csukta azokat, majd egy kedves mosolyt festett arcára.-

~Csak elmerengtem valamin... -Nevetett fel kissé.-

~Min? -Érdeklődtem.-

~Hogy milyen hamar felnőttél... -Csillant meg egy könnycsepp szemében.- Gyönyörű felnőtt nő lettél. -Szipogott.- Annyira szeretlek! -Ölelt meg, mire szavai hihetetlenül jól estek.-

~Te vagy a legjobb anya a világon! -Húztam szorosan magamhoz őt.-

~Hálás vagyok értetek Amy! Érted és Iziért! Ti vagytok a fény az életemben! És a legnagyobb csillag a szívemben. -Húzta végig kezeit arcomon, végül pedig elmentek.-

Kicsit fura érzésem támadt, de jól estek anyukám szavai... Hálás vagyok, hogy ő az anyukám és büszke vagyok, hogy egy ilyen erős nő nevelt fel engem, hogy annyi rossz ellenére... Soha nem mutatta előttünk, hogy szenved. Mindig csak azt láttam, mikor hazajöttem a suliból, hogy boldog és mosolyog... Remélem egy nap én is olyan erős leszek, mint ő!

Miután elmentek, Aidannel elkezdtünk összepakolni a vacsora után maradtakat, de egész végig egy szót sem szóltam a fiúhoz.

~Csak nem durcás a hercegnőm még mindig? -Szólalt meg végül a fiú, miközben az utolsó tálat helyezte be a mosogatógépbe.-

Válaszképp pedig csak vállat vontam és egy pillanatra sem néztem rá a fiúra.

~Szóval igen. -Forgatta meg mosolyogva a szemeit.- Szeretnéd, hogy befejezzem? -Húzott egy ravasz vigyort, miközben kezeit lassan levezette fenekemhez, majd elkezdte simogatni azt.-

~Nem, most nincs kedvem hozzá. -Rántottam fel a vállamat érdektelenül, hisz nem voltam hajlandó ilyen könnyedén adni magamat.- De nézhetünk egy filmet. -Húztam egy mosolyt az arcomra.-

Persze, hogy szerettem volna, ha Aidan befejezi, amit elkezdett, de haragszom rá, úgyhogy most kicsit visszakapja tőlem azt, amit az előbb velem művelt!