Reggel arra ébredtem, hogy Aidan finom puszikkal lepi el az arcom minden pórusát.

~Mit csinálsz? -Kérdeztem tőle álmos hangnemben, miközben lassan kinyitottam a szememet.-

~Szeretgetlek. -Mosolyodott el a fiú, majd lehajolt és egy lágy csókot lehelt puha ajkaival enyéimre, cselekvésére pedig a csókunk közé mosolyogtam.- Pihengess csak, ha szeretnél. -Simított végig az arcomon lágyan.-

~Csak egy perc... -Fordultam csukott szemmel az oldalamra, majd egy mély sóhaj hagyta el ajkaimat.-

Hallottam, hogy Aidan halkan kimegy a szobából én pedig lassan vissza szenderültem az álmok világába, így végül az egy percből, nagyjából egy óra lett.

Kikeltem az ágyból, majd Aidan ruhásszekrényéből előtúrtam egy nekem tetsző, egyszínű fekete pulóvert, majd azt magamra öltöttem, végül a hajamat egy laza kontyba felkötöttem és így battyogtam le a lépcsőn, hogy megnézzem, mit csinál Aidan.

Dél körül járhatott az idő, jó sokat aludtam. Leérve a lépcsőn, finom illat csapta meg az orromat a konyha felől.

~Mit csinálsz? -Léptem oda a fiú mellé, aki nagyban főzöcskézett.-

~Ebédet. -Mosolyodott el, majd lopva rámtekintett.- Hé! Az az én pulcsim? -Kérdezte nevetve.-

~Ez? -Néztem le a ruha darabra, majd felültem a konyhapultra, a főzőlap mellé.- Nem, nem hiszem... -Ráztam meg a fejemet, miközben egy halvány mosoly bújt el ajkam végében.-

~Ahha... perszeee... -Húzta el a mondat végét Aidan mosolyogva, majd kezével szétnyitotta a lábaimat, hogy közelebb tudjon férkőzni hozzám.-

~Először a szívemet lopod el... aztán a ruháimat? -Vonta fel mosolyogva egyik szemöldökét.- Mi lesz a következő? -Hajolt arcával oly közel, hogy szinte ajkaimat súroltam.-

~Hmmm... Mondjuk a vezetékneved? -Festettem ravasz vigyort az arcomra, mire Aidan szenvedélyesen ajkaimra tapadt.-

Csókunkból elvállva, egy pillanatra szeme letévedt a lábaim közé, majd sunyi vigyorgásba kezdett.

~A nadrágot elfelejtetted. -Mondta egy perverz mosollyal, miközben alsó ajkát kissé beharapta.-

~Lehet nem is olyan nagy baj, igaz? -Fontam kezeimet a nyaka köré, mire ő pedig a derekamról lassan a fenekem felé vette az irányt.-

Ajkával finoman nyakam hajlatába csókolt, mire kissé oldalra döntöttem fejemet, hogy több hozzáférést adjak. Lassan elkezdte a nyakam minden pontját óvatos csókokkal betölteni, míg meg nem találta rajta a legérzékenyebb részemet, amitől egy halkabb nyögés hagyta el ajkaimat.

~Megvan... -Mosolyodott el a fiú, majd folytatta nyakam csókolgatását azon az egy ponton.-

Éreztem, hogy kezével elkezdi a pulcsimat felfelé húzni, úgyhogy kissé megemelkedtem, hogy könnyedén kihúzza azt a fenekem alól, ugyanis Aidan pulóvere, olyan nagy volt rám, hogy combközépig fedte testemet.

Lassan kezei betévedtek a pulóver alá, majd csupasz derekamat kezdte el velük markolászni, mire hangosabb sóhajokat ejtettem. Testemet egy mozdulattal közelebb húzta az övéhez, mire lábaimat átkulcsoltam a dereka köré, ezzel megérezve a nadrágján keresztül is merevedését.

Végül Aidan visszatért a szám csókolgatásába, s nyelvét alsó ajkaimon végig húzva kért bekérőt, hogy nyelvünk keringőt járhasson, amit meg is adtam neki.

A következő pillanatban hallottuk, ahogy a bejárati ajtó kinyílik és Aidan szüleinek hangjára lettünk figyelmesek, mire rögtön szétrebbentünk. Gyorsan leugrottam a konyhapultról, majd lehúztam a pulcsimat addig, ameddig csak tudtam.

~Basszus... én nem maradhatok így itt... -Nézett le Aidan a dudorodó alsótájékára.-

~Menj, menj! Majd fedezlek! -Súgtam oda a fiúnak, mire ő gyorsan kiment a konyha másik kijáratánál és felrobogott az emeletre, rá egy fél pillanatra pedig Lauren jött be a konyhába.-

~Amy! -Köszöntött a nő egy széles mosollyal, mikor meglátott, majd átölelt.-

~Lauren! El is felejtettem, hogy ma jöttök! -Nevettem fel erőltetetten.-

~Főzöl? -Nézett az éppen készülő ebédre.-

~J-jaa persze! Igen, Főzök! -Néztem mosolyogva rá.-

~És hol van Aidan? -Kérdezte.-

~Pfff szerintem alszik. -Legyintettem.-

~Ilyenkor? -Nézett rám döbbenten a nő.- Már háromnegyed egy is elmúlt! Megyek felkeltem! -Indult volna el.-

~NE! -Kiabáltam rá kicsit túl hangosan, mire értetlen tekintettel nézett rám.- Majd én felkeltem. -Nevettem fel egy zavart nevetéssel, miközben megvakartam a halántékomat.-

~Ez az ő pulcsija? -Vonta fel egyik szemöldökét mosolyogva.-

~Ja eeeez? Igen... Reggel véletlenül leöntöttem a felsőmet kávéval, aztán gondoltam Aidan nem bánja, ha felveszem... -Kezdett el arcom kicsit kipirulni.-

~És a nadrág? -Nézett végig rajtam gyanakvóan.-

~Egyberuha volt... -Vágtam rá.- Amit leöntöttem... ezért nincs rajtam... De most megyek és felkeltem Aidant! -Viharoztam ki a konyhából.-

Huhh ez meleg helyzet volt... Gyorsan felrobogtam a lépcsőn, majd bementem Aidan szobájába.

~Fhuuu ezt megúsztuk... -Húztam végig kezemet a homlokomon a megkönnyebbültségtől.-

~Meleg helyzet volt... -Tette hozzá Aidan.-

~Te tudtad, hogy ma jönnek? -Kérdeztem a fiútól.-

~Nem, azt hittem, hogy csak holnap. -Nézett maga elé gondolkodva.-

~Igen, én is. -Ráncoltam össze homlokomat.-

~Szerintem jobb, ha megyek. Félek, hogy anyukád így is gyanút fogott. -Mondtam, mire a fiú beleegyezően bólintott, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira búcsúzásképpen, végül elindultam az ablak felé.- Ja és ha anyud kérdezi, akkor aludtál. -Kacsintotta rá, végül kimásztam az ablakon.-

Hazaérve gyorsan átöltöztem és elindultam a földszintre, de út közben összefutottam Izabellel, aki hatalmas örömben tört ki, hogy végre hazaértem.

Felvettem a kislányt a kezembe, majd elindultam megkeresni anyukámat

~Anyunak nincs jó kedve. -Mondta Izabell.-

~Tényleg? Miért? -Néztem rá a kislányra, mire ő csak vállat vont.-

Végül anyukámat a szobájában találtam meg.

~Szia. -Köszöntem neki mosolyogva, miközben letettem Izabellt a földre.-

~Szia kincsem. -Jött oda egy féloldalas mosollyal, majd átölelt.-

~Minden rendben? -Kérdeztem puhatolózva.-

~Persze, csak nagyon kimerültem. -Vett egy mély sóhajt, majd leült az ágyra, végül a bőröndje felé nyúlt.-

~Hagyd csak! -Húztam magamhoz a bőröndöt.- Majd mi kipakoljuk. -Mosolyogtam rá kedvesen.- Ugye Izi? -Néztem le a kislányra, aki mosolyogva bólogatott.-

~Köszönöm... -Nézett ránk hálás tekintettel.- Mire mennék nélkületek? -Tárta szét karjait, mire mind a ketten odamentünk és szorosan átöleltük őt.- Olyan szerencsés vagyok... -Suttogta, miközben lágyan a hajamat simogatta ölelésünkben.- Szeretlek titeket. -Nyomott mindkettőnk feje búbjára egy-egy puszit, majd Izabellt kézen fogva, kivittük a bőröndöt a szobából és kipakoltunk belőle.-

Végül nekiálltam vacsorát főzni, hogy anya tudjon pihenni, miközben Izi a konyha padlón játszott a barbie babáival.

~Mit csináltatok Aidyvel a hétvégén? -Kérdezte Izabell a padlón ülve.-

~Öhm... semmi izgit. -Rántottam fel a vállamat.-

Ekkor hallottam, hogy anyukám lejött az emeletről.

~Amy, beszélhetnénk egy kicsit? -Hallottam, hogy a lépcső aljáról kiabál nekem, mire összeszorult a gyomrom, mert hangja úgy hallatszott, hogy valami fontos dologról akar velem beszélni.-

Remélem nem rólam és Aidanről van szó...

Sziasztok!
Itt is van a következő rész...
Végül reggel sikerült befejeznem, de csak most jutottam el oda, hogy ki is tegyem, mert történt pár váratlan dolog, ami megkavarta az egész napomat...🥺

Egyenlőre a hétfői résszel nem tudom mi lesz... Most nem hinném, hogy tudnék írni egy pár napig a történtek miatt, ezt nagyon sajnálom...🥺💔 De abban reménykedem, hogy a hétvégén össze tudom szedni magamat és mégiscsak tudok majd írni nektek, ha nem, azt viszont kérlek értsétek meg...😔🙏

Remélem azért elégedettek vagytok a mai résszel és jövőhéten találkozunk. Szép hétvégét kívánok mindenkinek!❤️