Aidan Szemszöge

Elkezdtek a szememben gyűlni a könnyek és úgy éreztem magamat, mint akinek a szívébe kést döftek... Láttam, hogy Amy és Tyler épp indulni készülnek, ezért gyorsan elindultam, hogy ne vegyenek észre.

Út közben összefutottam Jenniferrel, akinek per pillanat a legkevésbé sem kívántam a társaságát, de minden erőmmel próbáltam elrejteni előle fájdalmamat.

~Szia Aidan! -Ugrott mellém a lány vidáman.-

~Szia Jenni... -Köszöntem vissza a lánynak, miközben a parkoló felé sétáltam.-

~Hazamész? -Érdeklődött.-

~Nem... -Vakartam meg zavartan a tarkómat.- Azt hiszem beugrok kicsit az egyik haveromhoz, aki a közelben lakik... -Feleltem.-

~Ohh értem... -Mondta lehangoltan a lány.- Esetleg nincs kedved valamikor találkozni? -Vetette fel az ötletet.-

~Figyelj Jenni... -Álltam meg a lány előtt, majd vettem egy mély sóhajt, hogy összeszedjem a gondolataimat.- Tudom, hogy miért szeretnél velem tovább találkozni, de nem akarok hazudni neked... Nagyon kedves lány vagy és nagyon hálás vagyok, hogy rengeteg mindenben segítettél nekem, ezért akarok őszinte lenni veled... -Néztem a lány szemébe, aki csak figyelmes tekintettel itta szavaimat.-

~Valaki más tetszik, igaz? -Kérdezte, miközben szája szélét legörbítette, én pedig csak bólintottam egyet.- Rendben... De szólj, ha megváltozna a döntésed. -Vett egy csalódott sóhajt.- Akkor én megyek... Nem is zavarlak... -Mondta a lány, majd lassan elsétált.-

Én pedig folytattam az utamat, hogy találkozzak Chris-el, az egyik régi barátommal, aki itt lakik Santa Rosaba... Amúgy is mondta, hogyha erre járok egyszer, ugorjak fel hozzá. Azt hiszem, most szükségem is van erre...

Amy Szemszöge

~Jobb lesz, ha megkeresem Aidant, biztos már rég végzett és keres. -Mondtam Tylernek, miután megbeszéltünk mindent, majd elindultam, hogy megkeressem Aidant.-

Jókedvre derített az, amit Tyler mondott és mostmár határozottan fogok Aidan elé állni és elmondani azt, ami bennem kavarog... De mégis egyúttal félek is egy kicsit...

Körbenéztem a színfalak mögött, de sehol sem láttam Aidant. Merre lehet? Azt hittem együtt megyünk haza...

Ekkor megláttam, hogy az egyik szervező önkéntes most jön be a hátsó bejáraton a parkoló felől. Valószínűleg cigi szünetet tarthatott, ugyanis ruhája erőteljes dohány szagtól bűzölgött. Gondoltam egye-fene, megkérdem, hogy nem-e látta Aidant.

~Szia! Bocsi... -Szólítottam meg a srácot.-

~Hello. -Köszönt vissza, zsebre tett kézzel.-

~Esetleg nem láttad, hogy az előző előadó, Aidan Gallagher merre ment? -Kérdeztem.-

~Az egyik rajongója vagy? -Nézett végig rajtam kérdő tekintettel.-

~Nem, a legjobb barátja... -Feleltem.-

~Persze... -Mondta szarkasztikusan és látszólag nem hitt nekem, mire én megforgattam a szemeimet.- Amúgy nemrég lépett le a főnök lányával. -Válaszolt végül a kérdésemre.- A parkolóban láttam őket sétálni, mikor kint voltam. -Mutatott maga mögé, a hátsó kijárat ajtaja felé.-

~Jenniferrel? -Kérdeztem vissza döbbenten.-

~Igen, vele. -Rántotta fel a vállát, majd elsétált.-

Aidan miért Jenniferrel ment el?

Aidan Szemszöge

Szerencsére Chris otthon volt és nagyon örült annak, hogy átmentem hozzá. A szülei elutaztak, úgyhogy most egyedül van otthon és hiányzott már neki is a társaság.

~Szóval... Ki ez az ismeretlen lány, aki így elcsavarta a régi jó cimborál fejét? -Húzta széles vigyorra az arcát, miután beavattam a történtekbe.- Ismerem? -Vonta fel szemöldökét kíváncsian, válaszképpen pedig csak egy nagyot sóhajtottam.- Szóval igen! -Csapta össze a tenyerét.-

~Amy Anderson... -Mondtam ki a lány nevét, mire a fiú kikerekedett szemekkel nézett vissza rám.-

~A szomszéd lány? -Hülledezett.- Azt hittem már rég megvolt neked az a lány... -Húzott ravasz mosolyt az arcára.-

~Nem! Vagyis már igen -Csaptam homlokon magamat.- De... Csak egy hónapja vagyunk együtt hivatalosan... -Magyarázkodtam.- Vagyis úgy tűnik, hogy már nem, mert szakítani akar velem... -Lógattam fejemet a padlóra meredve.-

~Nincs semmi baj haver. -Húzott magához egy baráti ölelésre.- Kérsz valamit inni? -Kérdezte.- Valami erőset? -Nevetett fel, mire én csak bólintottam.-

Amy Szemszöge

Visszaértem a hotelbe, annak reményében, hogy Aidan is már ott lesz, de persze sehol sem találtam... Teljesen pánikba estem... Ezek szerint biztos még mindig Jenniferrel van...

Gyorsan felhívtam Tylert, mert ő volt az egyetlen ember és az utolsó reményem, akitől segítséget tudok kérni...

~Szia Amy, mi a helyzet? -Szólt vidáman a telefonba Tyler.-

~Sz-szia... -Köszöntem remegő hangon a készülékbe.-

~Hé, minden rendben? -Kérdezte aggódó hangnemben.-

~Nem tudod véletlenül, hogy Jennifer hol lakik? -Szedtem össze magamat és kérdeztem meg Tylertől, de igazából nem fűztem sok reményt a válaszhoz.-

~De, tudom. -Felelte, mire meglepetten ért a dolog, de nagyon örültem, hogy tudta, hogy hol lakik Jennifer.-

Tyler lediktálta a címet, majd megköszöntem tőle és le is tettem a telefont, mielőtt bármit is kérdezett volna a dologgal kapcsolatban, hogy mégis miért érdekel engem Jennifer címe és el is indultam, abban reménykedve, hogy nem olyat találok ott, ami teljesen összetörne...

Aidan Szemszöge

Chris-el ittunk egy pár felest, ami feletébb segített Amy-t valamilyen szinten elfelejteni, de továbbra is ott volt a lelkemben az a tüske, hogy el fogom veszíteni.

~Miért búsúlsz még Gallagher? -Lökött oldalba a már csatt részeg Chris.-

~Nem akarom őt elveszíteni. -Mondtam, miközben a mennyezetet vizslattam szememmel, ugyanis féltem, hogy elsírom magam, ami valljuk be, nem lenne túl férfias.-

~Akkor hívd fel! -Csattant fel Chris.-

~Ahhoz még nem ittam eleget. -Forgattam meg a szememet, mire Chris oda nyújtotta az egész piás üveget, majd mindkettőnkből előtört a nevetés.-

Azt hiszem az egész üveget kiihattam már és őszintén mindenből kettőt láttam a lakásban, de éreztem, hogy fel akarom hívni Amyt... Csak az volt a gond, hogy még a telefonomat sem tudtam feloldani.

~Hé... -Böktem oldalba Chris-t, aki már szinte félálomban aludt, fejét az asztalra téve, mire érintésemre egyből felegyenesedett.-

~Igen? -Kérdezett vissza.-

~Felhívod nekem? -Nyújtottam oda a telefonomat, mivel jelenleg ő józanabb állapotban volt mint én.-

Ezután lediktáltam neki a kódomat, bár őszintén, kellett gondolkodnom rajta egy kicsit, hiszen az alkoholtol már jócskán egy másik világban éreztem magam jelenleg.

~Mit is mondtál? -Ásított egy nagyot.- Kit hívjak? -Próbálta kezével kidörzsölni szemeiből az álmosságot.-

~A szerelmemet

Amy Szemszöge

El is érkeztem a Tyler által megadott címhez, ami egy panelház volt, úgyhogy fel is mentem a 7. emeletre, majd megállva az ajtó előtt, nyeltem egy nagyot.

Éreztem, hogy lábaim a földbe gyökereznek és egész testemet a rettegés járja át. Minden porcikám sírni kívánkozik és mozdulni sem bírok félelmemben...

Nagy nehezen összeszedtem magam és bekopogtattam az ajtón, mire nem sokra rá, Jennifer ajtót nyitott, egy eléggé lenge öltözetben.

~Szia Amy. -Nézett rám meglepetten a lány, ugyanis nem értette, hogy mit keresek nála az éjszaka közepén.-

~Szia Jenni... -Köszöntem félve a lánynak.- Öhm... Aidan itt van nálad?... -Kérdeztem meg az orrom alatt cincogva.-

~Nálam? -Nézett rám összeráncolt homlokkal a lány.- Mégis miért lenne itt? -Nevetett fel.- A parkolóban találkoztam vele utoljára a koncert után, miért? -Fúrta kérdő tekintetét szemeimbe.-

~Ha nem veled van, akkor mégis-...

Mondatomat nem tudtam befejezni, ugyanis Jennifer telefonja elkezdett csörögni.

~Kérdezzük meg. -Vont vállat.-

Én pedig csak értetlen tekintettel néztem vissza rá, ekkor felém fordította a telefont, ami egy bejövő hívást mutatott... Mégpedig Aidantől.

~Halo? -Szólt bele a telefonba a lány, majd kihangosította a telefont, hogy én is halljam, amit Aidan mond.-

~Annyira sajnálom, amit este mondtam neked... -Fakadt ki Aidan.- Téged szeretlek! Csak téged! Nem akarlak elveszíteni! -Kezdett el sírni a vonal túlsó felén és beszéde kicsit összeszedetlennek tűnt.- Bocsáss meg, amiért bunkó voltam veled az este... -Szipogott.-

Kikerekedett szemekkel és összetörve hallgattam Aidan szavait, ahogy Jennifernek áradozik... El sem hittem volna az egészet, ha nem a saját füleimmel hallottam volna... Aidan a szemem láttára csalt meg... Persze ő ezt nem tudta...

~Én is szeretlek cukorfalat! -Vísongatott Jennifer.- Persze, hogy megbocsájtot. -Dobott egy puszit a telefonba, majd letette.-

~Úristen! El tudod ezt hinni? -Ugrándozott a lány örömében.-

~É-én... Ezt nem értem... -Álltam teljesen sokkosan az ajtóban és úgy éreztem, hogy az ájulás kerülget.- Mégis, hogy értette, hogy sajnálja, hogy bunkó volt veled? -Néztem a lányra, akinek szeme ragyogott az örömtől.-

~A parkolóban még azt mondta, hogy más tetszik neki, de úgy látom megváltozott a döntése! -Csattant fel a lány boldogan.- Te a legjobb barátja vagy, nem tudod ki volt az a lány? -Kérdezte, mire szóra nyitottam ajkaimat, de Jennifer közbevágott.- Mindegy is, már lényegtelen! Csak az a fontos, hogy Aidan engem szeret!! -Visongott a lány, amitől az egész lépcsőház visszhangozni kezdett.-

Ezután a lány becsapta előttem az ajtót, mintha ott sem lettem volna, én pedig összeroskadtam, majd erőteljes zokogás tört elő belőlem.

Képtelen voltam megmozdulni a fájdalomtól, ami a lelkemben volt, felőlem akár a lépcsőházban is éjszakázhatok... Nem bírtam felfogni, ami történt... Csak ismét átverve érzem magam...

Sziasztok kis nyalókák...👀🍭
Itt is van a következő rész!🥰 Hát... jól fejetetejére álltak a dolgok... Amy és Aidan egyik félreértésből a másikba buktak bele...🤦‍♀️ Ti mit gondoltok? Lehet Amynek ez egy újabb megerősítés, hogy Aidan helyett Tylert válassza?
Nagyon úgy tűnik, hogy Aidan ma már nem igazán fog hazakeveredni... Vajon így Amy kihez fog átmenni?👀 Hiszen ebben a lelkiállapotban nem maradhat egyedül...🥺

Egyenlőre nem tudom mikor fogom kitenni a következő részt, ezzel kapcsolatban Instagrammon, ha követtek, storyba tudtok mindig informálódni...🥰

További szép napot mindenkinek és találkozunk a következő részben!😍❤️