Másnap reggel épp az oldalamon feküdve aludtam az igazak álmát, majd arra keltem, hogy valaki hátulról szorosan magához húz.

~Mit akarsz?...-Feleltem csukott szemmel, kissé fáradt, rekedtes hangon.-

~Bocsánatot kérni a tegnap este miatt. -Felelte Aidan, a legaranyosabb hanglejtését elővéve, miközben belefúrta a fejét a nyakamba.-

~Fix, hogy azért jöttél reggel, mert ilyenkor nincs erőm veszekedni veled. -Feleltem miközben a hátamra fordultam és nyújtózkodtam egy nagyot.-

~Lehet. -Ült fel a fiú az ágyamon mosolyogva.-

~Najó.... bocsánatkérés elfogadva. -Feleltem enyhe mosollyal az arcomon, miközben ásítottam egy nagyot.-

~Szuper! Most pedig gyere, mert el fogsz késni! -Húzott ki az ágyamból nevetve, majd betessékelt a fürdőbe.-

Miután elkészültem, lerobogtunk a lépcsőn, majd megpillantottam anyukámat, aki épp a konyhában tevékenykedett. Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára, majd elvettem az asztalról egy pirítóst és sarkon fordulva siettem Aidannel az ajtóhoz.

~Amy! -Szólt utánam anyukám, mire felé fordultam.-

~Igen? -Néztem rá kérdő pillantásokkal.-

~Elvinnéd Izabellt is? Ma dolgoznom kell és már így is késésben vagyok. -Mondta sietve.-

~Persze. -Mondtam gyorsan, mivel mi is siettünk, mire a kislány boldogan ugrott fel az ebédlő asztaltól és szaladt oda Aidanhez.-

~Aidy!! Aidy!!! Te is jössz velem az óvodába? -Ölelte szorosan magához a fiút, akinek mindössze a derekáig ért fel Izabell.-

~Nem kicsi, de elkísérlek titeket. -Guggolt le elé Aidan, majd finoman a kislány hajába simított.-

Felvettem a hátitáskámat és el is indultunk Aidannel és Izabellel. Az odavezető úton egész végig görcsben volt a gyomrom... a legkevésbé sem kívánkoztam visszamenni arra a helyre... Bárcsak inkább Aidannel tölthetném ezt a napot... Sokkal elviselhetőbb lenne az egész, ha ő is velem jönne.

Izabellt elvittük az óvodába, majd Aidannel tovább sétáltunk a sulimhoz, ami mindössze két utcára volt az óvodától.

Mire odaértünk, addigra az egész suliudvart ellepték a nyüzsgő diákok. A gólyák izgatottan járkáltak széles vigyorral az arcukon. A végzősök pedig, akárcsak én, pedig nem szenteltek nagyobb figyelmet a dolognak, megszokott már nekik ez a hely.... Ám van ami soha nem változik...

~AIDAAAAN!!! -Özönlött oda egy csapat lány visítozva, akik felismerték a fiút és mindegyik közös képet akart vele.-

Aidan egy pillanatra rámnézett, én pedig mosolyogva bólintottam, ezzel nyugtázva, hogy úgyis menni készültem, úgyhogy szép lassan elkezdtem hátrálni a tömegből, addig, amíg neki nem mentem valakinek.

~Uff...bocsánat én csak.... -Fordultam meg, mikor egy barna szempárba botlott tekintetem.-

~Egy pillanatra sem tudsz elkerülni, igaz? -Felelte Jackson egy ravasz vigyort húzva a képére.-

~Álmodban... -Mosolyogtam rá, majd kikerültem és elindultam az épület felé.-

~Hé! Nem válaszoltál a tegnap esti üzenetemre. -Jött utánam a fiú.-

~Miért? Kellett volna? -Feleltem kissé érdektelenül, mire a szekrényemhez értem és elkezdtem babrálni a lakattal.-

~Ne játszadozz velem Anderson... -Kapta ki a kezemből a beragadt lakatot és nyitotta ki azt egy mozdulattal.-

~Én játszadozom? -Néztem kissé feszülten a fiúra.- Te vagy az, aki random lesmárolgat engem és még azt sem kérdezi meg, hogy nekem ez okés-e! -Rivalltam rá.-

~Nem úgy tűnt, mintha ellenkeztél volna. -Vonta meg a vállát, miközben oldalával a mellettem levő szekrénynek támaszkodott, válaszára pedig csak mérgesen szemet forgattam, majd erősen becsaptam a szekrényemet, mire a fiú is meglepődött, majd otthagytam.-

Még láttam, ahogy utánam akar jönni, de pont akkor érkeztek meg a hülye haverjai és nem voltam elég messze még, hogy ne halljam meg az egyiknek a beszólását.

~Még mindig arra a szukára pazarlod az idődet Jackson? -Nevetett fel az egyik.- Haver, nézz már rá.... A pompom lányokhoz képest egy bálna... -Ekkor már a többi is elkezdett nevetni, mire a lépteimet sietősebbre fogtam és amilyen gyorsan csak tudtam, bementem a mosdóba.-

Szerencsére rajtam kívül senki más nem volt bent, hisz ki kezdené a suli mosdójában az év első napját?... Ami igazából még el sem kezdődött, ugyanis az ünnepély sem volt még megtartva, de én már itt zokogok a földre roskadva... Mi lesz így év végéig?

Kis idő múlva próbáltam összeszedni magam. Megigazítottam az elkenődött sminkemet a tükör előtt, majd hallottam, ahogy szól a jelző csengő, tehát még van öt percem a tornateremhez érni, az ünnepély előtt. Vettem egy mély levegőt, majd kiléptem a folyosóra és elvegyültem a tengernyi diák között, akik velem együtt a tornateremhez siettek.

Kevésbé jobban utálok valamit, mint a klikkesedés... Nincs olyan iskola, ahol ez a jelenség ne lenne látványosan előtérben... Minden sulinak megvannak a "nagymenői" ők azok, akik általában rossz tanulók és semmi hasznosat nem tettek hozzá az élethez, de az összes lány szerelmes beléjük, szimplán csak mert helyesek... és rosszak.... Vannak a focisták, akik szintén nem jeleskednek kimagasló átlaggal, hisz mindegyiknek megvan az esélye az ösztöndíjra egy híres neves iskolába. Vannak a suli menő lányai.... vagy másnéven kurvái... ők általában a nagymenőkkel vagy a focistákkal járnak és ott van az a kis közösség, akik a kockákat alkotják, akiknek az átlaguk egész évben 5,00 de azon sem csodálkoznék, ha már ők külön hatos átlagot kapnának... Aztán ott vannak a lúzerek, akiket senki sem bír, általában kinézetük vagy belső tulajdonságuk miatt, mert "nem felelnek meg" a társadalmi elvárásoknak... Aztán a legutolsók pedig a különcök... Vagy másnéven a szellem szinonímát használnám rájuk. Ők azok, akikről azt sem tudod, hogy az iskolába járnak és soha nem fogsz emlékezni rájuk, miután elballagtak, olyan lényegtelen szerepet töltenek be az iskola életében... Vagyis a klikkesedő társadalom szerint... Én az utolsó kettő keveréke vagyok... lúzer és különc...

Általánosban voltak barátaim és még a gimi elején is, de szép lassan rá kellett jönnöm, hogy az összes lány csak azért barátkozott velem, hogy közelebb kerüljenek a legjobb barátomhoz... Aidanhez... Aztán miután ez nem sikerült nekik, úgy csináltak, mintha soha nem is ismertek volna... Ezek a lányok most is itt vannak az iskolámban, gondolom nem meglepő számotokra, ha azt mondom, hogy a suli kurvái csoportját képviselik... Aztán persze van a másik véglet, aki nem bírja Aidant, aztán emiatt engem sem...

Sajnos az iskola soha nem volt és nem is lesz az a hely, ahol mindenkit egyenrangúként kezelnek... Mindig van alá-fölé rendeltség és itt nem a tanár-diák viszonyra gondoltam, hanem diák-diák közöttire, ami szerintem egyáltalán nincs rendjén...

Mindenesetre már csak ezt az évet kell kibírnom, utána pedig megszabadulok ettől a helytől örökre és csak azon imádkozhatok, hogy Izabell is túléli majd a gimit és nem kell neki is ebbe a klikkesedő, elítélő társadalomban szenvednie majd.

Mire végigértem a gondolatmenetemen, vége is lett az ünnepélynek, majd a három osztályfőnöki óra után már mehettünk is haza.

Kirontottam a suli ajtón és elkezdtem átgázolni az udvaron, az utca felé, mert szinte biztos voltam benne, hogy Aidan kint vár a parkolóban, de hirtelen valaki megragadott a kezemnél fogva és visszahúzott.

~Mit akarsz? -Meredtem a fiúra, majd kihúztam a kezemet Jackson kezei közül.-

~Legyél a barátnőm. -Vágta rá rezzenéstelen arccal.-

~Nem bírom a haverjaidat. -Feleltem egy erőltetett nevetés közben.-

~Most velük vagy velem akarsz járni? -Nevetett fel.-

~Egyikőtökkel sem... -Zártam le a dolgot, majd megfordultam, hogy tovább menjek, de Jackson elém állt.-

~Mégis mi a fasz bajod van? -Kérdezte enyhén ingerülten.-

~Miért jössz utánam állandóan Jackson? Te is tudod, hogy nálam ezerszer jobb lányok vannak itt a suliban! -Kezdtem el felemelni a hangomat.-

~Szóval hallottad Zack reggeli beszólását... -Felelte a fiú leszegett fejjel.-

~Nem elég, hogy az a tahó múltkor a seggemre csapott, még be is kell szólogatnia a külsőmre! -Lettem enyhén hisztérikus a végére, de egyszerűen gyűlölöm, ha megjegyzést tesznek a testemre.-

~Ne foglalkozz vele. -Legyintett.- Mindenkivel ilyen tahó. -Állt be ezután egy kisebb kínos csönd közöttünk.- Hé Am.... -Szólított meg, mire felvezettem szemeibe tekintetemet, ugyanis eddig meredten a földet bámultam.-

~Hmm?... -Ejtettem erőltetett hümmögést arra várva, hogy folytassa.-

~Én tényleg téged akarlak... -Felelte, majd egy pillanatra a hátam mögé nézett, mire elmosolyodott én pedig reakcióját látva meg akartam fordulni, de ekkor hirtelen megfogta az arcomat és egy hosszú csókra húzta oda ajkaimat.-

Elváltak ajkaink, mire pár döbbent pislogás után végül hátranéztem és megláttam nem messze tőlünk Aidant, ahogy Izabellel a suli kapujában állnak.

~Baszki... -Suttogtam halkan, mire láttam, hogy megindulnak felénk.-

Csodás.... elképesztő ez a mai nap...

Sziasztok!☺️
Itt is van a következő rész!😄 Igyekeztem hamarabb megírni, hogy ne kelljen olyan sokat várni, mint az előzőre...😅 Ha ez a rész is tetszett, akkor nyomjatok rá egy ⭐️-ot és kommentbe írjátok le a véleményeteket!☺️ Nagyon szeretem olvasni, hogy ti mit gondoltok, hogy hogy fog alakulni a történet! Nagyon jó elméleteitek és összeesküvési gondolataitok szoktak lenni, amit ne tartsatok magatokban, mert látva, hogy mennyire élvezitek a történetet és gondolkodtok azon, hogy vajon milyen irányba megy el a történet, én is sokkal izgatottabban írom meg a következő részeket.😅 Főleg, ha esetleg valakinek tényleg sikerül bele találnia a történet folytatásába!😂 Szóval tényleg írjatok bármit amit gondoltok és a következő részben találkozunk!😍❤️