Lauren Szemszöge

Aidan már majdnem két teljes napja nem jött ki a szobájából és már kezdek érte hihetetlenül aggódni, így gondoltam reggel viszek fel neki egy kis kávét és a kedvenc reggelijét.

Felérve kopogtattam az ajtaján, majd hallottam bentről a kis bórukás hangját, ahogy engedélyt ad, hogy bemenjek.

~Szia édesem... -Húztam egy kedves mosolyt az arcomra, miközben bementem.-

Aidan épp az ágyán ülve gitározott, miközben letettem az asztalára a reggelit, majd leültem mellé, de egy pillanatig sem nézett rám.

~Attól, hogy nem nézel a szemembe, még tudom, hogy bánt valami. -Kezdtem bele, mire egy mély sóhajt véve rám pillantott, majd letette a gitárját és szorosan átölelt.-

Viszonoztam cselekedetét, majd nyomtam egy puszit a feje búbjára. Nincs is rosszabb dolog annál, mint látni a gyermekedet szenvedni és nem tudsz rajta segíteni...

~Történt már veled olyan, hogy egy hatalmas baromságot csináltál és emiatt elvesztettél egy fontos személyt? -Kérdezte, mélyen a szemembe nézve.-

Kicsit megnyugodtam, hogy végre elmondta, hogy mi bántja, így talán megpróbálhatok segíteni neki.

~Hmm...Nem vesztettem el, de csak majdnem... Egyszerre két embert is. -Kezdtem bele a történetbe.- Tudod... Mikor megismertem apádat, épp egy másik fiúval randizgattam az egyetem alatt. Amy anyukája viszont egyáltalán nem bírta a srácot... -Nevettem fel az emlék felidézésén.- Ennek én pedig egyáltalán nem örültem, ő pedig épp akkor szakított a volt barátjával, mielőtt megismerte volna Amy apukáját, John-t... Én pedig a fejéhez vágtam, hogy csak féltékeny, hogy nekem van valakim őt meg dobták... Akkor nagyon összevesztünk és azt hittem, hogy tényleg véget ér a barátságunk, de tudod... Az igazi barátok mindig, mindent meg tudnak beszélni és bármennyire volt hülye a másik, mindig szükségetek lesz egymásra... -Mondtam neki és éreztem rajta, hogy átjött neki az üzenet, hogy a történet végén rá és Amyre utaltam.-

~Anya, de én... -Kezdett el dadogni zavartan.- És ki volt a másik ember, akit majdnem elvesztettél? -Terelte a témát.- Azt mondtad, hogy egyszerre majdnem két embert vesztettél el...

~Ohh igen... a másik ember-...

~Drágám!! -Hallottam a földszintről Rob kiabálását.- Indulnunk kell! Késésben vagyunk!

Visszanéztem Aidanre, aki egy félmosollyal az arcán bólintott egyet.

~Menj csak... -Mondta, majd szorosan átöleltem.-

~Vigyázz magadra. -Nyomtam egy búcsú puszit a feje búbjára, majd elindultam az ajtó felé, ám mielőtt kiértem volna, még egy utolsó szóra visszafordultam.- Amy szeret téged... -Húztam kedves mosolyra az arcomat.- Nem hiszem, hogy tudnál olyat csinálni, amitől ez megváltozna.

~Mi? Honnan veszed, hogy én-... -Pirult el kissé az arca.-

~Hogy rá utaltál? -Nevettem fel kissé, mire ő bólintott.- Nincs mégegy lány, aki miatt így lógatnád a fejedet, ha történne valami... -Mondtam, mire az arca mégvörösebb lett.- Vagy legalább is én nem tudok róla. -Nevettem fel, majd vállat vontam, végül becsuktam az ajtaját és lesétáltam a lépcsőn.-

~Sikerült beszélned vele? -Kérdezte Rob, mikor leértem.-

~Igen... -Mondtam nyugodt hangnemben.-

~És miről beszéltetek? -Kérdezősködött.-

~Elmeséltem neki azt a történetet, mikor Laurával összevesztem, aztán veled is... -Nevettem fel.-

~Jaj, remélem nem adtál neki rossz ötletet... -Nevetett fel, majd zavartan megvakarta a tarkóját.-

~Nem, addig a részig nem jutottam el, mikor még együtt voltam Eric-el, te pedig úgy döntöttél, hogy csakúgy lekapsz engem a suliban mindenki szeme láttára a folyosón. -Nevettem fel karbatett kézzel.- Még a végén ő is ezt csinálná Amyvel!

~Nah igen... Feletébb rontaná az esélyeit, ha olyan bolond lenne, mint amilyen én is voltam. -Válaszolta, mire mindketten elkezdtünk nevetni, végül elindultunk.-

Amy Szemszöge

Délelőtt találkoztam Jacksonnal és elmentünk közösen kutyátsétáltatni... Egész végig agyaltam, hogy hogyan kéne neki elmondanom a történteket vagy egyáltalán el kéne-e mondanom, de egy pillanatig sem tudtam gondolkodni, ugyanis Max megállás nélkül morgott Jacksonra, ami feletébb idegesítő volt.

~Elég egy görcs kutyád van... -Jegyezte meg Jackson, miközben hazafelé tartottunk.-

~Általában nem ilyen... -Néztem le Maxre értetlenül.-

~Tökmindegy. -Vont vállat, majd megpróbálta megfogni a kezemet, mire Max felugrott és megcsípte Jackson kezét, mire ő csak dühös pillantást vetett a hófehér kis méregzsákra.-

~Max!! -Néztem lecsesző pillantással a kutyára, aki rögvest abbahagyta a puffogást.-

~Najó, szerintem gyere át később hozzám, amikor ez a méregkupac nem lesz veled. -Vetette fel az ötletet.- Amúgy is van egy kis meglepetésem a számodra... -Húzta perverz vigyorra arcát.-

~Öhm... de, szívesen átmegyek... de most jobb, ha szétválunk... Nem akarom, hogy anyám meglássa, hogy együtt jövünk haza.

Végül elbúcsúztam tőle, s hazaérve láttam, hogy anya épp a bejárati ajtón lép ki, egy bőröndöt maga után húzva.

~Hova mész? -Kérdeztem, mikor odaértem.-

~Édesem, te tényleg nagyon nem lehetsz jól. -Vonta fel karba tett kézzel egyik szemöldökét.- Hetek óta mondogatom neked, hogy Aidan szüleivel üzleti tárgyalásra megyünk San Diegoba. Izabellt már át is vittem a nagyihoz, te pedig már elég nagy vagy, hogy önállóan itthon maradj. Plussz, ha nagyon kell valami, Aidan a szomszédban van.

~Basszus, tényleg! -Csaptam homlokon magam, majd egy mérges pillantást kaptam anyukámtól a szitkozódás miatt.- Vigyázz magadra. -Öleltem magamhoz.-

~Te meg végképp. -Viszonozta cselekedetemet.-

Ekkor Aidan szülei is kiléptek a házból, majd tőlük is búcsút vettem, végül bementem a házba és elengedtem Maxet.

A nap már lemenő félben volt, mikor Jackson írt, hogy a szülei most léptek le és menjek át hozzájuk, úgyhogy elindultam...

Aidan Szemszöge

Igazából sokat gondolkodtam a dolgon köztem és Amy között. Nem akarom őt elveszíteni és abban reménykedem, hogy még menthető a barátságunk és ha ennek az az ára, hogy csak barátok maradunk, hát legyen. Túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy beleerőltessem egy olyan dologba, amit ő abszolút nem akar...

Épp az ablakpárkányban ültem, s merengtem a naplemente nyújtotta csodálatos tájban, miközben egy millió gondolat cikázott egyszerre a fejemben, mikor megláttam, hogy Amy a szemközti házhoz sétál... Persze... Jacksonhoz, hova máshova?

Vajon elmondta neki azt, ami köztünk történt?... Egyáltalán miért megy ilyenkor Jacksonhoz? A srác szülei tíz perce léptek le...
Oh baszki... Remélem, hogy nem azért, amire gondolok...

Sziasztok!
Bocsánat, hogy a mai részt csak ilyen későn tudtam hozni!🥺 Iszonyatosan elhúzódott a napom + pár időrendi dologban sem voltam biztos, hogy mikor mit akarok, hogy megtörténjen a cselekményben, úgyhogy tényleg nem volt egyszerű dolgom, úgyhogy tényleg sajnálom...😅
Ha ez a rész is tetszett nektek, akkor nyomjatok rá egy ⭐️-et, illetve ha szeretnél értesülni az esetleges rész megjelenésekről, akkor kövess be, mert így a Wattpad értesíteni fog, ha kiírok valamit.☺️ A részek hétfőtől-péntekig általában reggel/délelőtt szoktak megjelenni, extra esetekben, ha nem, akkor az előbb említett részen ezt jelzem!🥰

Holnap reggel folyt.köv!😍