Amy Szemszöge

Egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam... Percenként forgolódtam az ágyban feküdve és akárhányszor lehunytam a szememet, minden pillanatban csak Aidant láttam magam előtt...

Ismét teljesen belekavart az életembe...

Ahogy besütöttek a reggeli nap első sugarai, én még mindig meredten a mennyezet plafonját firtattam tekintetemmel, majd nem sokra rá hallottam, ahogy a hálószoba ajtóm halkan kinyílik...

~Amy... Alszol? -Suttogta be a szobába Izi, mire felültem az ágyon.-

~Mi a baj? -Suttogtam vissza, hogy ne ébresszem fel a kiságyban alvó Nadia-t.-

Ekkor felmászott hozzám az ágyba, majd az ölembe ülve a nyakamba csimpaszkodott.

~Hiányzik Aidy... -Szorította össze hátamon a pizsama felsőmet, mire vettem egy mély, fáradt sóhajt.-

~Nekem is. -Suttogtam vissza alig hallhatóan. Úgy, hogy talán Izi nem is hallotta.-

Ezután ránéztem az órámra, ami pont abban a pillanatban ütötte a reggel nyolc órát, mire Izivel kikeltünk az ágyból, de abban a pillanatban, mikor lábra álltam, megszédültem és a kezemmel meg is támaszkodtam az ágy szélében, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat. Erre Izi rögtön megtorpant az ajtóban és aggódó tekintettel rámnézett.

~Jól vagy Amy? -Kérdezte.-

~I-igen... Persze... -Ráztam meg a fejemet, majd felegyenesedtem.- Csak kicsit megszédültem. -Húztam egy erőltetett mosolyt arcomra.-

Ezután csináltam Izinek reggelit, majd a kicsi Nadia-t is megetettem. Végül pedig elvittem Izit az óvodába, Nadia-t meg a bölcsibe, majd elindulhattam a munkahelyemre.

Ugyanabban a kávézóban dolgozok, ahol két évvel ezelőtt megismerkedtem Tylerrel... A hely azóta sem változott semmit... Los Angeles egy nyugisabb részén helyezkedik el, viszont szezon időben sok turista jár oda, így ilyenkor forgalmasabb a hely.

Aidan Szemszöge

Az éjszakát végül anyáéknál töltöttem, ugyanis még nem sikerült minden papírt elintéznem az új lakásommal kapcsolatban.

Bár nem mondhatnám, hogy az estét végig aludtam, de végül talán hajnali öt körül hajtottam álomra a fejemet, a végkimerülés okozta fáradtság miatt.

Reggel fél nyolckor viszont a telefonom hangos csörgésére ébredtem. Hunyorogva néztem a telefon képernyőjére, s próbáltam leolvasni a számot róla, ám a reggeli fáradtság miatt szinte semmit sem láttam. Így csak felvettem a telefont, majd a fülemhez emeltem.

~Halo?... -Szóltam bele fáradt, rekedtes hangon.-

~Szia Aidan, zavarlak? -Szólt bele a menedzserem, akinek a hangját rögtön megismertem, mire a szememből az álmosság rögtön kipárolgott.-

~Nem, mondjad csak Adam. -Szólaltam már meg ezúttal sokkal összeszedetebben, miközben az ágyon hasaltam.-

~Beszéltem James-el, a legutóbbi filmed rendezőjével és átküldte a szerződéseket
e-mailben. Ha gondolod, ma fussunk össze a Blue Bottle kávézóban és aláírjuk a papírokat. -Vázolta a helyzetet, mire alig bírtam elhinni a hallottakat.-

Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fog zajlani az egész. Még csak tegnap értem haza és ma már meg is köthetjük a szerződést.

Jamesnek ezek szerint tényleg komoly szándékai lehetnek velem!

~Feltéve, ha ráérsz ma. -Tette hozzá a szótlanságom miatt.-

~Persze! Ráérek! -Feleltem egyből.-

~Nagyszerű! Akkor találkozzunk háromnegyed tízkor a kávézóban! -Mondta, mire megköszöntem, hogy felhívott, majd elköszöntem tőle.-

Ezután kipattantam az ágyból, majd heves készülődésbe kezdtem, hogy időben el tudjak indulni a megbeszélt helyre.

Végül kilenc környéken elhagytam a házat, majd gyalog indultam el a Blue Bottle felé, ugyanis a kávézó mindössze három utcával volt lejjebb tőlünk.

Általában nyugis a környék, most viszont, mikor az utolsó sarkon befordultam, láttam, hogy a kávézó előtt rengeteg ember tömörül...

Hirtelen valami rossz érzés kerített a hatalmába... Valami megmagyarázhatatlan dolog nyomta a lelkemet, egészen mélyen.

Ahogy közelebb haladtam, hirtelen szirénázva száguldott el mellettem egy mentőautó, majd egyenesen a kávézó előtt állt meg.

Nem akartam tapintatlan lenni, ugyanis bárkihez is jött a mentő, valószínűleg a háta közepére sem kívánja azt, hogy most minden ember megbámulja őt... Mégis... Belül valami megmagyarázhatatlan késztetés húzott arra, hogy közelebb menjek, így lépteimet egyre sietősebbre vettem, s mikor a kávézó bejárata mellé értem, ahol az a sok ember befelé nézelődött, várva arra, hogy megtudják ők is, hogy mi történt, én igyekeztem magamat minél jobban előre fúrni.

Nem sokra rá hallottuk, ahogy az egyik mentős elkezd kiabálni a tömegnek, hogy adjanak helyet a kifelé érkező hordágynak, majd ahogy az ajtón kiértek, szívem hirtelen őrjítő sebességgel kezdett el dobogni, mint aki most készül kirobbanni a mellkasomból, míg a levegő teljesen a tüdőmbe szorult, s mintha pár másodpercig azt is elfelejtettem volna, hogy mégis hogyan kell levegőt venni... Minden zaj megszűnt körülöttem, mert a szívem hangos dobbanása még a zajongó tömeget is elnyomta.

De mégis miért?

Azért, mert a hordágyban nem mást toltak ki a mentősök, mint Amyt...

Egyből áttörtem a tömegen, hogy oda rohanjak hozzá, de az egyik mentős megállított és visszatartott.

~Kérem menjen vissza uram! -Fogott le a férfi, miközben Amy egyre távolabb került tőlem, mire.-

~Mi történt? -Kérdeztem gyorsan a visszatartomtól.-

~A hölgy rosszul lett a munkahelyén és elájult, de kérem álljon vissza a tömegbe! -Nyomott hátrébb, de én nem engedtem neki.-

~Engedjen oda kérem! Én a barátja vagyok! -Könyörögtem, miközben tekintetemmel szüntelenül követtem, ahogy Amyt beteszik a mentő autóba.-

~Sajnálom, de egy külsős személy sem jöhet velünk. -Mondta rezzenéstelen arccal, míg én életemben nem éreztem olyan rosszul magamat, mint ott és akkor.- Fáradjon be a Southern California kórházba, amennyiben a hölgy hozzátartozója. -Zárta le, majd sietve otthagyott, hogy beüljön ő is az autóba.-

Ezután a sziréna ismét felvillant, majd a jellegzetes éles hang is nem sokra rá csatlakozott mellé, ahogy az autó nagy sebességgel elindult a kórház felé.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek.

Menjek haza és induljak el kocsival vagy próbálják taxit fogni?

Ekkor hirtelen összetalálkozott a tekintetem Adammel, aki rögtön odajött hozzám.

~Minden rendben Aidan? -Kérdezte aggódva, az arcomat látva.-

~El kell mennünk a kórházba. -Vágtam rá rögtön.-

~Mi? Mégis miért? -Ráncolta össze a homlokát.- Rosszul vagy? -Kérdezte.-

~Nem, nem! A barátomat most vitték el a mentősök. Kérlek! Muszáj bejutnom hozzá! -Kérleltem.-

~Gyere! Arra parkoltam! -Mutatott előre, ahol a vörös Porscheje állt az utca végén.-

Ezután sietve megindultunk a kocsi felé, majd bepattanva, egy fél pillanat alatt kapcsoltam be a biztonsági övet, mire Adam már be is indította a motort, majd rögtön a mentőautó után mentünk.