Miután Aidan elment, odasétáltam az ablakomhoz, ekkor láttam, hogy Jackson épp most ér haza. Megtámaszkodtam az ablakkeretnél és figyeltem a fiút... Ekkor hirtelen megfordult és egyenesen az én ablakomra nézett, mire ijedtemben rögvest leggugoltam, ezzel mégkínosabb helyzetbe hozva magamat, hiszen egyértelmű, hogy már észrevett, így szép lassan felemelkedtem és kinéztem az ablakon, hogy vajon ott áll-e még a fiú, és igen... természetesen ott volt... azzal a levakarhatatlan vigyorral a képén...

Láttam, hogy karba tett kézzel mosolyog a szerencsétlenkedésemet látva, majd elővette a telefonját és villám sebességgel kezdett el gépelni rajta valamit...

Összeráncolt homlokkal néztem a fiú cselekvését, majd hirtelen a telefonom zúgására lettem figyelmes, mire rögvest kikaptam a készüléket a farzsebemből és láttam, hogy egy új üzenet érkezett Jacksontól.

~Tudom, hogy tahó voltam ma...
Bocsánat...🥺😞 Jóvátehetem?🙄

Mivel?...🙄

~🛹🛹??

~Rendben...5 perc és lent vagyok.

Tudom... Tudom... Most sokan a fejeteket fogjátok, hogy "Amy... mégis miért adsz egy újabb esélyt ennek a tahónak?" És tök jogos...
De hatodik óta tetszik... Pont ma van 6 éve, hogy először jött az iskolánkba és először pillantottam meg őt, ahogy az utcán deszkázik végig, bár akkor még kissé esetlenül... és most itt lenne a lehetőségem, hogy legyen közöttünk valami! Soha nem volt még barátom és nagyon vágyom már arra, hogy valaki tényleg szeressen... és hiszem, hogy Jackson a kemény külső mögött, belül egy teljesen másik embert rejt...

Leosontam halkan a lépcsőn, úgy hogy anyám ne hallja, majd az előszobába érve felkaptam a deszkámat és kirobogtam a bejárati ajtón.

Az utcára érve láttam, hogy Jackson már vár, s mire odaértem, szóra nyitotta a száját, de rögtön felemeltem az ujjamat, ezzel belé fojtva a szót.

~Akkor vagyok hajlandó beszélni veled, ha előbb érsz le a partra, mint én. -Kacsintottam a fiúra, majd ledobtam a deszkámat és elsüvítettem vele.-

~Hé! Ez tökre nem ér! -Kiabált utánam, de miután realizálta, hogy nem foglalkozom a hisztijével, rögvest utánam eredt.-

Párszor sikerült beelőznie és a végefelé tényleg azt hittem, hogy le fog győzni, de végül sikerült nekem kiérnem hamarabb a partra, ezzel ismét leverve Jackson magas egóját.

~Aaaa sajnálom, úgy tűnik, ma mégsem beszélünk... -Néztem a fiúra, miután ő is megérkezett.-

~Szarok bele... -Rántotta fel a vállát, majd a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt.-

Hosszasan csókolta ajkaimat, de... nem éreztem semmit... A legelső csókunk a pályán szenvedéllyel teli volt, hisz akkor eszeveszetten szerelmes voltam belé... Ez volt a negyedik csókunk, azóta pedig jobban megismertem Jacksont és mintha minden egyes alkalommal egyre kevesebbszer akarnám a dolgot... De lehet csak kezdek hozzá szokni ehhez... nemigaz?

~Azt mondtam, hogy nem beszélünk... -Néztem morcos tekintettel a fiúra.-

~Én nem is beszéltem... -Húzott egy elégedett vigyort az arcára, mire szemet forgattam.- Figyelj... tényleg sajnálom a mai dolgot... Faszparaszt voltam, csak tényleg eszeveszetten bírlak és féltékeny voltam Gallagherre..

~Aidan a neve... -Javítottam ki, karba tett kézzel.-

~Akkor Aidanre... -Forgatta meg a szemét.- Adsz mégegy esélyt? -Nézett rám kérlelő tekintettel.-

~Akkor, ha nem leszel bunkó Aidannel... ő a legjobb barátom... -Néztem rezzenéstelen tekintettel rá.-

~Felőlem... -Mosolyodott el, majd megfogta az arcomat és újabb csókcsatába hívta ajkaimat.-

Erőltetett mosolyt húztam arcomra, mikor ajkaink elváltak egymástól, majd elindultunk haza.

Ilyen a szerelem? Én ennél sokkal több érzelemmel és vonzalommal képzeltem el... Lehet ez is csak újabb hazugság, amit a filmek terjesztenek...

Aidan Szemszöge

Kinyitottam az ablakomat, hogy friss levegőhöz jussak, ekkor láttam, hogy Amy és Jackson épp hazafelé sétálnak, deszkával a kezükben. Gyorsan becsuktam az ablakot és elhúztam a függönyt, hogy ne vegyenek észre, de egy kis rést meghagytam, hogy tudjam figyelni az eseményeket.

Láttam, ahogy a házhoz érve Jackson egy csókkal búcsúzik el Amytől, amitől egyszerre öntött el a csalódottság és a düh is... Annyira nem érdemel meg egy ilyen seggfej egy olyan lányt, mint Amy... Lefogadom, hogy már ma este egy másik lánnyal fog az ágyában hemperegni... Az ilyesfajta embereknek, mint Jackson, nincs a szótárukban az, hogy "hűség."

Amy Szemszöge

Beérve a házba, hallottam, hogy anyukám a konyhában tevékenykedik, úgyhogy oda álltam mellé, hogy segítsek.

~Merre voltál? -Kérdezte, miközben a levest kavargatta.-

~Csak deszkáztam egyet... hogy kiszellőztessem a fejemet... -Mondtam kissé csalódottan, miközben neki álltam krumplit pucolni, anyukám meg egy mély sóhajt vett, majd rámnézett.-

~Sajnálom a mait... -Nézett rám bocsánatkérő tekintettel és hirtelen a remény csillant meg a szememben, hogy megváltozott a döntése.- De ígérd meg, hogy többet semmi nem lesz közted és a szomszéd fiú között! -Súlytott a szigorú tekintetével.-

~Persze... Ígérem... -Nevettem fel erőltetetten, majd kis idő múlva felmentem a szobámba, hogy írjak Aidannek.-

~Szia dilis!🥰Öhm.. beszéltem
Jacksonnal és úgy néz ki, hogy
most járunk...vagy ilyesmi..😅
Olyan furi... még soha nem volt
senkim...😅 Tali a tetőn?❤️

....

Láttam, hogy Aidan rögtön elolvasta, amit írtam és el is kezdett válaszolni. A torkomban dobogott a szívem, a reakciójára várva, de végül abbahagyta az írást és nem érkezett válasz az üzenetemre...

Összeráncolt homlokkal néztem a telefonomra, végül eltettem a készüléket és kimásztam az ablakon. Próbáltam felhúzni Aidan ablakát, de le volt zárva és a függöny is el volt húzva, amit végképp nem értettem...

Végül visszamásztam a szobámba és hallottam, hogy anyukám hív minket, hogy elkészült a vacsora.

Leültem az étkezőasztalhoz, de egyáltalán nem volt étvágyam, így csak a villámmal tologattam az ételt, miközben arcomat a bal kezemben támasztottam.

~Miaz? Nem ízlik a vacsora? -Kérdezte anyukám szelíd hangnemben.- Szeretnéd, hogy rendeljünk valamit? -Tette fel újabb kérdését a szótlanságomra reagálva.-

~Nincs étvágyam... -Feleltem, majd letettem az evőeszközt.-

~Történt valami kincsem? -Nézett a szemembe, aggodalmas tekintettel.-

~Azt hiszem Aidan haragszik rám... -Motyogtam az orrom alatt.-

~Mégis miért lenne rá oka?... -Nézett rám összeráncolt homlokkal.-

~Azt hiszem valami olyat csináltam, aminek ő nagyon nem örül... -Mondtam szinte alig hallhatóan, mire édesanyámtól csak egy gyanakvó pillantást kaptam.-

~Hát... Akkor tedd valahogy jóvá. -Mondta pozitívan.- Aidan nagyon szeret téged... -Húzta lágy mosolyra ajkait.- Kötve hiszem, hogy sokáig tudna rád haragudni. -Vonta fel szemöldökét.-

~Én is nagyon szeretem, de tényleg nem tudom mi ütött belé mostanában... De igazad van, beszélni fogok vele! -Mondtam egy reményteljes mosollyal az arcomon.-

~Ez a beszéd kincsem! Minden megoldható, ha őszinte vagy a másikkal. -Mosolygott rám.-

Közben végeztünk a vacsorával, majd segítettem elpakolni a tányérokat. Anya épp az utolsó tányért készült eltenni, mikor az hirtelen kiesett a kezéből, mire rögvest oda fordítottam a fejemet.

~Basszus... -Szitkozódott anyukám, s láttam, hogy fájdalmas arckifejezéssel fogja a fejét.-

~Hé anyu, minden rendben? -Léptem oda mellé, s a vállára helyeztem a kezemet.-

~Persze.... csak kicsit fáj a fejem... -Mondta szenvedő hangnemben.-

Aidan Szemszöge

A szüleim épp lent vacsoráztak, én pedig még továbbra is a szobámban ültem, mikoris halk kopogás ütötte meg a fülemet. Kimásztam az ágyból, majd az ajtóhoz mentem, s elfordítottam a zárat.

~Igen? -Dugtam ki fejemet az ajtón, mire megpillantottam anyukám aggódó tekintetét.-

~Miért nem jöttél enni? -Kérdezte nyugtató hangnemben, egy félmosollyal az arcán.-

~Nem voltam éhes... -Feleltem leszegett tekintettel.-

~Történt valami Aidan? -Szegezte rám a kérdést, miközben kezét finoman az arcomra tette.-

~Nem... csak nem érzem túl jól magam, ennyi. Valószínűleg az átállás miatt van... -Húztam egy erőltetett mosolyt az arcomra.- Elég sokat voltunk Torontóban, aztán még nem szoktam meg, hogy újra itthon vagyunk... -Magyarázkodtam.-

~Ohh... értem... Szólj, ha bármire szükséged van. -Nyomott egy puszit a homlokomra, majd magamra hagyott, én pedig visszatértem a szobámba és ismét magamra fordítottam a zárat.-

Csak egy valamire van szükségem... és az Amy...

Sziasztok!☺️
Meg is hoztam nektek a következő részt!🥰 Tudoooom.... ez a történet egy pöppet lassabban indul be, mint az előző könyvem, de nagyon szeretek a részletességre menni és nem szeretném elsietni a történetet, de ne aggódjatok, későbbre rengeteg izgalmat tartogatok!☺️ Tényleg nagyon remélem, hogy nem unalmas nektek a történet! Igyekszem minél izgalmasabbá tenni és, ahogy haladunk előre, egyre több dolog fog kiderülni!☺️ És persze a tőlem megszokott drámák és váratlan fordulatok itt is elengedhetetlenek...😂 Na meg persze a részletesen megírt 🔞 részeim...🤣🤣

Viszont ismét elérkezett a péntek, ami azt jelenti, hogy sajnos hétvégén nem tudok posztolni nektek, de addig igyekszem gondolatba folytatni a történetet, hogy a hétfői részt minél hamarabb hozhassam nektek!🥰

Ha ez a rész is tetszett, akkor nyomjatok rá egy ⭐️-ot!☺️ Köszönöm, hogy itt vagytok nekem!😍❤️

Hétfőn folyt.köv!🥰❤️