Aidan Szemszöge

Egy pillanatig csak döbbentem álltam, majd észhez térve rögtön Amy utána rohantam. Egyszer már veszni hagytam a dolgot és hagytam, hogy otthagyjon... Ez nem történhet meg újra! Ráadásul látom rajta, hogy valami nem okés vele, így pedig pláne nem hagyhatom őt egyedül!

Felhúztam a szobája ablakát, s bemásztam rajta, majd beérve hangos sírás ütötte meg a fülemet, ekkor pedig megláttam, hogy Amy az egyik sarokba kuporogva sír, a térdeit maga alá húzva, s szorosan átkarolva. Vettem egy mély sóhajt, majd lassan odasétáltam és leültem elé, majd finoman végigsimítottam a kezén, mire lassan felemelte a fejét, s vörösre sírt íriszeivel mélyen belepillantott a szemeimbe.

~Ne haragudj... Tudod, hogy milyen fasz tudok lenni néha... -Töröltem le ujjammal az egyik legördülő könnycseppjét.-

~Igazad volt... Jacksonnal kapcsolatban... -Mondta a lány egy erőltetett nevetés közepette, majd figyelmes tekintettel néztem rá, mire elmesélte a történteket.-

.........

~Basszus Amy... Annyira sajnálom... -Húztam szorosan magamhoz a lányt.- Legszívesebben mégegyszer megverném azt a férget... -Szorítottam ökölbe mérgemben a kezemet.-

~Hogy érted, hogy mégegyszer? -Nézett rám értetlenül, majd kezét finoman a megrepedt ajkamhoz érintette, s összeállt neki a kép.- Ma ott jártál Jacksonnál... -Kezdett bele, miközben íriszét ajkaimról a szemembe vezette.- Te voltál az, aki csöngetett... Verekedtél vele? -Nézett rám féltő tekintettel.-

~Én csak... -Vettem egy mély levegőt.- Féltettelek és nem akartam, hogy hülyeséget csinálj, ezért mentem át... Jackson pedig azt hazudta, hogy lefeküdtetek, ami miatt olyan dühös lettem rá, hogy behúztam neki egyet... de aztán én is kaptam tőle...-Mondtam leszegett fejjel.-

Amy Szemszöge

Döbbenten hallgattam, amit Aidan mondott és egyszerűen eszméletlen hálás voltam neki, mert ha ő nincs, akkor nem tudom, hogy hogy vakarom le magamról Jacksont és ki tudja mit csinált volna velem...

~Köszönöm. -Öleltem át szorosan a fiút.- Őszintén nem az fáj, hogy megcsalt... magamtól is rájöttem, hogy nem passzolunk össze és szakítani akartam vele... Csak az fájt, hogy egy játékszer voltam, amit kihasznált...

~Annyira sajnálom hercegnő... -Simított végig az arcomon.-

~Mihez kezdenék nélküled Aidan?... -Vettem egy mély sóhajt.- Nálad jobb barátot nem is kívánhatnék... -Mondtam a fiú szemeibe nézve, egy halvány mosollyal, majd kisebb csönd állt be közénk, s csak mélyen elvesztünk egymás tekintetébe.-

~Nem... -Törte meg a köztünk lévő csendet Aidan.- Nem lehetünk többé barátok... -Folytatta, mire összezavarodott tekintettel néztem rá.- Nem akarok többé a barátod lenni...

~Mi ezt meg mégis-... -Kezdtem el értetlenül hadoválni, de Aidan nem hagyta, hogy végigmondjam és rögtön az ajkaimra tapadt, ezzel szenvedélyes csókcsatát indítva közöttünk. Nyelvét végigvezette alsó ajkaimon, bejutást kérve, amit meg is adtam neki, ezzel elmélyítve a csókunkat.-

Egy pillanatra elvállt az ajkaimtól csak, hogy a szemembe nézve a reakciómat firtassa, de erre csekély időt sem hagytam neki, ugyanis rögvest viszonoztam előbbi cselekedetét és mohón a finom, puha ajkait ostromoltam enyéimmel, addig, míg a levegő hiány miatt szét nem váltunk.

~De az előbb...azt mondtad...hogy az a csók...a parton-... -Kezdtem bele mély sóhajokkal a csókcsatánk okozta oxigén hiány miatt.-

~Nem gondoltam komolyan, oké? -Vágott a szavamba hadarva.-

~Én sem akarok a barátod lenni Aidan... -Húztam egy lágy mosolyt az arcomra.-

~Akkor legyél a barátnőm. -Húzta boldog mosolyra ajkait, miközben egy kósza tincset tűrt a fülem mögé, én pedig egy lágy puszit nyomtam ajkaira, ezzel választ is adva a kérdésére.-

~Olyan hülye voltam... -Vettem egy mély sóhajt.- Nem tudtam, hogy mi az a szerelem, addig amíg bele nem kerültem Jacksonnal abba a förtelmes kapcsolatba... Akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok... csak nem belé... -Hadováltam.-

~Mikor otthagytál a parton és nem mondtál semmit, azt hittem, hogy azért tetted, mert nem érzel úgy, ahogy én. -Felelte a fiú.-

~Csak féltem...Féltem elfogadni, hogy én is őrűlten szerelmes vagyok... -Válaszomra Aidan elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.-

~Egy valamit mégis csak köszönhetünk annak az idióta Jacksonnak... -Nevetett fel, majd szorosan magához ölelt.-

Ez az ölelés viszont más volt, mint az eddigiek... Szerelemmel teli... Színtiszta, őszinte, érzelmes... szerelemmel teli ölelés...

~Gyere! -Állt fel Aidan a földről, majd lenyújtotta kezét, hogy felhúzzon.- Csinálok neked fagyit. -Húzott egy félgörbét ajkaira, mire széles vigyorgásba kezdtem. Aidan tudja, hogy mennyire szeretem a fagyit.-

Lementünk a konyhába, majd Aidan megcsinálta a kedvenc vegán banános fagyimat, miközben én felültem a konyhapultra, s közben egész végig így beszélgettünk.

~Tessék hercegnő. -Adta át a hűs finomságot a kezembe, miközben továbbra is a pulton ültem, ő pedig közelebb jött, s egy lágy puszit nyomott a homlokomra.-

~Egyél te is. -Vettem ki egy kiskanállal a fagyiból, s nyújtottam a fiú felé.-

~Tudod, hogy én nem szeretem az édességet hercegnő. -Nevetett fel, mire vállat vontam, majd a mutató ujjammal gyorsan belenyúltam a fagyiba és Aidan orrára kentem, végül hangos nevetésben törtem ki.-

~Na szép... -Nézett rám tetetett morcossággal, majd ujjával leszedte a nózijáról a fagyit és megette.- Pátyolgatom itt a kis összetört lelkedet, te meg így hálálod meg? -Nevetett fel.-

~Én mondtam, hogy te is egyél. -Nevettem én is, majd elégedetten vállat vontam.-

Közben nem vettem észre, hogy Aidan felkapja a pulton maradt fagyistálat, majd az arcomra kent belőle egy nagy mennyiséget, mire az rögtön el is kezdett olvadni a meleg arcomon.

~Kössz szépen... -Mondtam neki morcosan, majd leugrottam a pultról és elkezdtem keresni egy szalvétát.-

~Most úgy nézel ki, az olvadt fagyival az arcodon, mint akire-... -Nem fejezte be a mondatát, csak egy perverz vigyorra húzta arcát.-

~Perverz! -Vetettem ismét morcos pillantásokat a fiúra, mire ő felkapott egy szalvétát és finoman letörölte az arcomról a megolvadt fagyit.-

~Csak őszinte... -Mosolyodott el, majd egy gyors puszit nyomott a ragadós arcomra, mire mindketten elkezdtünk nevetni.-

Ezután felmentünk az emeletre és kiültünk a tetőre nézni a csillagos eget, miközben Aidan egész végig szorosan átkarolt, mint aki soha nem akarna elengedni, végül pedig mivel már későre járt az idő, mindketten elmentünk fürdeni, majd megkértem Aidant, hogy aludjon nálam... Szükségem volt az ő közelségére... A jelenléte biztonsággal és megnyugvással töltött el.

Idő közben hallottam, ahogy Max is csatlakozik mellénk az ágyra, így szorosan magamhoz húztam őt, míg Aidan is ugyanezt tette velem, s így aludtunk el közösen, miközben hallottam, ahogy Aidan szívdobbanása egyszerre dobban az enyémmel...

Sziasztok!🤗
Azt hiszem a mai rész az, amire mindenki várt már a kezdetek óta!🥰
Amy és Aidan végre együtt vannak!😍🥳 Remélem tetszett nektek, ha igen akkor nyomjatok rá egy ⭐️-ot és kommentben örüljünk együtt, hogy a kis álom párunk végre összejött!😍

Holnap folyt.köv!🥰