Aidan Szemszöge

Amy napokon át nem volt hajlandó hozzám szólni, miután úgy rákiabáltam... Vasárnap viszont már elegem lett abból, hogy napok óta ennyire csak ignorál engem...

Épp az ágyamon ülve gitároztam, miközben ő az asztalnál ülve gurigatott egy tollat, de bárhogyan is próbáltam koncentrálni arra, amit játszok... Egyszerűen képtelen voltam nem a lányra fókuszálni... Emiatt pedig több helyen is elrontottam a dalt, amitől halkan az orrom alatt szitkózodtam egyet, hiszen ekkor már minden türelmem elfogyott, erre pedig a lány kérdő tekintettel fordult felém.

Vettem egy mély sóhajt, majd letettem a gitáromat és mélyen a lány szemeibe néztem.

~Még mindig haragszol? -Kérdeztem, mire ő csak nemlegesen fejet rázott.- Akkor miért vagy ilyen szótlan? -Pattantam fel a helyemről, s mentem közelebb Amyhez.- Miért büntetsz a némaságoddal? -Kérdeztem tőle kétségbeesetten.- Amy nem hagylak el, ha ez az, amitől a legjobban félsz... -Tettem lassan kezemet az övére, mire láttam, hogy a lány szemei ismét könnybe borulnak.-

Ekkor váratlanul felpattant a székből, majd magához ölelt, olyan szorosan... Mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy megtehetné... Szívem nagyokat dobbantott a lány cselekvésétől... Hiszen három napja hozzám sem ért...

~Túlságosan szeretlek... -Dünnyögte miközben fejét a mellkasomba nyomta, emiatt pedig hangja kissé eltompult, de tisztán értettem mondandóját.-

~Én is téged... -Simogattam lágyan a hátát közben, s egy lágy csókot nyomtam a feje búbjára.- Bármiről képes vagyok lemondani érted... -Feleltem, mire a lány elvált az ölelésünkből.-

~Hát nem érted? -Nézett rám értetlenül.- Nem akarom, hogy miattam mondj le mindenről... -Fúrta komoly tekintetét szemeimbe.-

~Majd lesz más lehetőség... -Néztem el a lány íriszeiből, hiszen tudtam, hogy valószínűleg ezennel a színészi karrieremnek befuccsoltak, ugyanis ma járt le a határidő a szerep jelentkezésére...-

Valószínűleg jövőhéten fel fog hívni Adam, a menedzserem, hogy felbontsa a szerződésünket és akkor viszlát színészkedés... Viszlát karrier...

~Aidan... Itt vagy? -Lóbálta meg előttem kezét Amy, mire rögtön visszatértem előbbi ábrándozásomból.-

~Persze... -Húztam egy erőltetett görbét ajkamra, majd ismét átöleltem a lányt.- Minden rendben lesz... -Suttogtam.-

.............

Amy Szemszöge

Elérkezett a tárgyalás napja. Őszintén az elmúlt hetek történései alatt sikerült összeszednem magam... Igaz, hogy még egy hónap sem telt el anya halála óta, már most teljesen más embernek érzem magamat, mint aki előtte voltam... Az életem mondhatni teljesen a feje tetejére állt és még korán sincs vége mindennek...

Igaz az a mondás, hogy a sok fájdalom, a nehézségek teljesen megváltoztatják az embert...

Kicsit félve, de határozottan állok neki a mai napnak... Rengeteg ellenérvet tudtunk összeszerezni, hogy Izi miért ne kerülhessen Johnhoz, kezdve attól, hogy három éve lelépett, minden szó nélkül és cserben hagyott minket, többszöri büntetést kapott a rendőrségen lopás ügyében, ráadásul azt is megtudtuk, hogy Jackson anyjával egy felettébb lepukkant albérletben élnek... Nagyon remélem, hogy ezek mind a mi javunkra fognak szólgálni majd és a mai napon és a bíróság végül nekünk kedvez... Izi pedig remélhetőleg a nagyihoz kerülhet majd...

A tárgyalás előtt kihallgatták Izit is, hogy kihez szeretne jobban kerülni, de egy négyéves gyerek szavára nyilván abszolút nem adnak itt... Legalább 16-nak kell lenned, hogy eldönthesd, kihez is akarsz kerülni... Bár remélem a bíróság valamelyest Izi mondandóját is szemügyre veszi az ítélet meghozatala alatt...

Mikor odaértünk, rögvest megpillantottam a tárgyalóteremben Izabellt, aki amint észrevett, rögtön odafutott hozzám és a karjaimba ugrott... Bármennyire is próbáltam, ekkor már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, amiket a boldogságtól éreztem, hogy végre ismét láthatom a kishúgomat.

~Szia édesem! -Szorítottam magamhoz nevetve, s könnyeim csak úgy záporoztak a szememből.-

~Hiányoztál Amy! -Karolta át nyakamat csöppnyi kezével.-

~Te is nekem... -Sóhajtottam megnyugvóan, hogy ismét karjaim között tarthatom.- A héten lesz karácsony, remélem ezt már együtt tölthetjük. -Simítottam lágyan végig fején, majd letettem a földre.-

Ekkor sétált be mögöttem a terembe Aidan, mire a kislány szeme ismét felcsillant.

~Nekem most van karácsony! -Gügyögte gyermeki hangon, majd a fiút is szorosan magához ölelte, aki nem értette Izi kijelentését, ezért furcsállóan nézett rám, én pedig csak hangosan felnevettem, mire a fiú is elmosolyodott.-

~Szia picim! -Emelte karjaiba a kislányt Aidan.-

~Aidy! Aidy! Aidy! -Kántálta kacagva a fiú nevét.- Vigyáztál a nővéremre? -Kérdezte, mire Aidan arcára levakarhatatlan vigyor ült ki.-

~Minden percben... -Felelte, majd nyomott a kislány arcára egy puszit, végül pedig letette.-

Ekkor hallottuk, hogy a hátunk mögött valaki megköszörülte a torkát.

~Örülnék, ha arrébb mennétek. -Felelte rideg hangon John.- Nem itt az ajtóban állva kéne ugrándozni és bohóckodni.

Ebbe az emberbe meg mégis mi ütött? Hogy akarja így, hogy Izi hozzá kerüljön, mikor a gyerek visongatást sem bírja elviselni?

~Izi reggel tanúskodott, hogy kihez akar kerülni. -Vigyorodtam el magabiztosan, miközben apám elhaladt mellettem, mire mondandómra megállt.-

~Az nem jelent semmit... -Felelte egy önelégült vigyorral az arcán, majd lepillantott Izire, aki a kezemet fogva a hátam mögött kukucskált ki.-

~Én nem akarok hozzá kerülni Amy... -Suttogta a kislány alig hallhatóan.-

~Nem lesz semmi baj... -Suttogtam vissza neki.-

Ekkor a bíró is belépett a terembe, majd Izit elkísértem a helyére, végül pedig megkezdődött a tárgyalás...

Szívem ekkor már a torkomban dobogott, s pulzusszámom is az egekben lehetett... Azt akartam, ami a kishúgomnak a legjobb... És az sem érdekelt, ha ez a kontinens másik felében van...

A tárgyalást órákon keresztül elemezték és boncolgatták... Szinte már vért izzadva küzdöttünk, hogy minden valódi érvet felsorakoztassunk, amit csak tudunk John ellen...

Csak azt remélem, hogy ez mind elengendő lesz...

Bármennyire is igyekeztünk, azért John ügyvéde is jócskán felkészült a mai napra...

~Eddig nagyon jól állunk. -Súgta Lauren bizakodva a fülembe, mire én reményteli mosolyt húztam ajkamra.-

Ekkor a bíró egy kisebb szünet után megköszörülte a torkát, majd ismét megszólalt.

~Tisztelt egybegyűltek... Meg szeretném köszönni, hogy a mai napon befáradtak a tárgyalásra és időt szántak eme fontos ügy megfelelő elbírálására. -Nézett le akkor papírjára, amiben a végleges ítélet volt meghozva.- A döntés megszületett! Mindkét gondviselő jelölt életét és körülményeit maximálisan átvizsgáltuk és a gyermeknek is kikértük a véleményét... Ezért a bíróság ezennel úgy ítéli, hogy Izabell Anderson törvényes képviselője a mai naptól kezdve nem más, mint...

Sziasztok!😃
Tudom... Tudom... TUDOOOM... Iszonyatosan gonosz vagyok...😂✋ Bocsánat, muszáj volt itt abbahagynom🥺 Viszont talán ennyiben jó az, hogy végül nem tegnap került ki ez a rész, ugyanis így csak holnapig kell várni a folytatásig😂❤️

Addig ti is megszavazhatjátok, hogy szerinted kihez kéne kerülnie Izinek.🤪

Ha tetszett nektek, nyomjatok rá egy ❤️-et és találkozunk holnap, a következő részben, amiben remélhetőleg már kiderül több minden is...☺️