''Aggódva felvettem a telefont....''

-Szia Angela !

-Bell -hirtelen elcsuklott a hangja és elkezdett sírni......

-Mi történt ? -kérdeztem... már sejtettem, hogy valami nagy baj van...

-Sophit elütötték -mondta a könnyeivel küzködve......  -Korházba szálították most épp műtik - és megint elkezdett zokogni

-Máris megyek - csak ennyit tudtam mondani. Ez nem lehetséges ..... nem akarom elhinni ...... elkezdtek folyni a könnyeim de elindultam a korház felé.....

Mikor odaértem megkérdeztem a recepción hol műtik Sophit.... beszáltam a liftbe és megnyomtam a 3 gombot. Egyből kinyitottam az ajtót mikor felértem és elkeztem rohanni. Egy kanyar utan hirtelen megláttam Angelát. Odarohantam hozzá és egymást ölelve sírtunk tovább....

-Meddig műtik ? -kérdeztem miközbe próbáltam összeszedni magam.

-Nem tudom -és csak sírtunk tovább.

Eltelt már több, mint 2 óra. Néha ki és be rohángált pár orvos de egyik se mondtott semmit. Annyira tanácstalan voltam... Próbáltam felfogni, hogy mi is történt de egyszerűen nem ment. Nem tudtam..... Csak egyre jobban éreztem ha nem teszek valamit akkor megölnek a gondolataim.... Hirtelen eszembe jutott a Tumblr .... Megnyitottam és elkeztem olvasgatni. Pár bejegyzést megosztotam és be is likeoltam. Csak olvastam és hirtelen elkezdtek folyni újra a könnyeim.....

Nem tudom mennyi idő telhetett el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a műtőből sorra jönnek ki az orvosok. Angele egyből felállt és odarohant az egyik orvoshoz. Én is odamentem és vártam az eredményt. Az orvos ránk nézet : 

 ''Az orvos ránk nézet :  ''

-Sajnálom de nem tudtuk megmenteni a lányát....

-Nem, nem lehet ... -mondta sirva Angela és a padlóra ülve sírt tovább....

A könnyeim utat nyertek maguknak újra.

-Ha szeretnének bemehetnek hozzá, hogy elbúcsúzanak -mondta az orvos és elhagyta a folyosót. Angelával egymásra támaszkodva beléptünk a szobába.

Mikor megláttam egyből az ágya mellé rohantam és a nyakába borulva sírtam tovább. Angela egy székre ült közbe fogta a kezét és ő is zokogott. Nem tudtam elhinni, hogy a legjobb barátnőm, aki a világot jelentete nekem most itt fekszik egy korházi ágyba halottan.... nem bírtam felfogni.... teljesen összeomlottam.....

2 órának kellett eltelnie ahhoz, hogy Angelával összeszedjük magunkat egy kicsit,  és elhagyuk Sophit.... Elhagytuk a szobát, a folyósót es végül a korházat is. Angelával elindultunk hozzájuk. Az úton nem szólaltunk meg. Mikor a házukhoz értünk kiszáltunk. Szorosan megöleltem Angelát és megvártam még bemegy a házba. Aztán lassan elindultam haza. Útközben zenét hallgatam és közbe néha egy-egy könycsepp végiggurult az arcomon.
Lassan már közeledtem a házunkhoz. Kintről már láttam, hogy égnek a villanyok. Felsétáltam a lépcsőn közben kihúztam a füllhalgatómat. Kinyitottam az ajtót, levettem a kabátom és a cipőm. Mikor a nappaliba értem megláttam Jasont és a nyakába borúlva sírtam tovább. Tudta mi történt mivel még a korházból hazafele jövet megírtam nekik. Még pár percig így álltunk aztán megjelent Adam és ő is átölelt minket. Csak sírtam és sírtam. Hirtelen Adam felvett, felvitt a lépcsőn, bevitt a szobámba, letett az ágyamra betakart és kiment a szobámból. Én meg álomba sírtam magam.

Mikor kinyitottam a szemem éles fejfájásom volt a sok sírástól. 12:32 mutattot az óram. Lassan felkeltem az ágyból és bementem a fürdőszobába. Megnyitottam a vizet a fürdökádban, levetköztem és beszáltam a kádba. Elmerültem teljesen a vizben. Azon gondolkodtam, hogy miért pont Sophival történt meg ez.... miért nem velem.... lassan ahogy telt az idő éreztem, hogy a gondolataim és a fájdalmam lassan megöl. Így a kád mellett a kis szekrényből elővettem a pengém és szép lassan végighúztam a csuklómon..... minden egyes vágás enyhítette a fájdalmamat arra a kis időre... mikor már úgy éreztem, hogy nincs miért húzni még egy vágást a kezemen lemostam a pengém és visszaraktam a helyére. A kezemet lemostam és a kadból is leengedtem a vizet. Kiszáltam bekötöttem a kezem, arcot mostam és megprobáltam összeszedni magam.Visszamentem a szobámba, felvettem egy hosszú ujjú haspolót, egy rövidnadrágot és a papucsomat. Felkötöttem a hajam kontyba, kinyitottam az ajtót és elindultam lefele a lépcsőn. Tudtam, hogy a bátyáimnak már rég elkellett menniük, de meglepetésemre Jason a kanapén ült és telefonozott. Mikor meglátott felkelt és megölelt.

-Csináltam neked reggelit -mondta de nem engedett el.

-Köszönöm

Pár perc múlva kibontakoztam az öleléséből és bementem a konyhába, megfogtam a rátottámat és visszamentem a nappaliba. Leültünk a kanapéra. Elkeztem enni és azon gondolkoztam,hogy mi legyen. Meghalt a legjobb barátnőm és bármennyire is szomorú vagyok nem tehetem meg a bátyámmal, hogy bezárkozom egész nap a szobámba, hiszen ő nem tehet semmiről, plusz itthon is maradt miattam. Nem tudom mi legyen.......

       '' A soha valahogy mindig eljön           Az örökké valahogy mindig véget ér ''

                                                                       D&D

          Meghoztuk a második részt
                 Reméljük tetszett 💕

•Kérdés : Szerintetek mi lesz ?