- Jól vagy? - ült le mellém Harry a kanapéra. Teot óvodába vittük, így csak ketten vagyunk. Hatalmas kezével a hátamat kezdte simogatni nyugtatás képpen.

- Igen, már jobban vagyok. - küldtem neki egy kisebb mosolyt. Tetszett Harry közelsége. Ahol hozzám ért, ott égett a bőröm. Mikor szemeibe néztem mintha bekattantam volna. Akartam őt.

Feszülten megköszörültem a torkom és arrébb ültem tőle. Harry ezt rossz néven vette, mivel karjával átfogta a derekamat és vissza húzott maga mellé.

- Ne távolodj el tőlem. - mondta komoly hangon.

- Én nem... - suttogtam. Nem tudtam mi volt velem, mintha újra 17 lennék.
A pillanatunkat a telefonom zavarta meg. Kihalásztam a zsebemből. Adam neve villogott a kijelzőn. Harry kikapta a kezemből a telefonomat.

- Add vissza! - álltam fel vele együtt.

- Csak nem fel akarod venni? - nevetett fel. Nem tudtam mit válaszoljak, mivel én sem voltam azzal tisztában, hogy mit akarok csinálni. A csörgés abba maradt, de Harry nem adta vissza a mobilt, hanem zsebre vágta.

- Mekkora egy faszfej maradtál. - ráztam meg a fejem. Ekkor elkapta a derekamat és a falnak nyomott. Hirtelen tette miatt felsikítottam.

- Mit mondtál? - szürte ki a fogai közt. Nem mertem megszólalni.

Egy idejig csak bámult rám, majd felkapott és a falnak nyomott. Lábaimmal körbekulcsoltam a derekát és a nyakába kapaszkodtam.

Lenézett ajkaimra, majd hevesen falni kezdte őket. Nem ellenkezdtem. Úgyan úgy akartam a csókját mint 17 évesen. Ki voltam éhezve az érintésére.

Elkezdett velem lépkedni az emelet felé, tudtam, hogy mi fog történni, de akartam, hogy megtörténjen.