A telefonom megállás nélkül rezgett a zsebemben. Tudtam, hogy Harry keres megállás nélkül. Nem akartam neki válaszolni. Nyugalmat akartam. Kezdtem úgyérezni mintha kezdett volna a régi lenni. Kezdene megint átmenni az erőszakos és félelmetes Harrybe. Pedig azt hittem már minden rendben lesz. Esküvő... Gyerek...

Kivettem a zsebemből a telefonomat és mikor ránéztem az időre megállt bennem az ütő. Brooke... Nem mentem el a találkára. Amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem a megbeszélt hely felé. Totális hülye vagyok.

Mikor beértem a Latteba szomorúan vettem észre, hogy már nincs itt. Holnap el kell mennem a munkahelyére és bocsánatot kérni tőle. Már fordultam volna meg és léptem volna ki az ajtón, mikor egy ismerős hangot hallottam.

- Tessa! - hirtelen fordultam vissza és ketestem a hang forrását.

- Jason! - mosolyogva indultam el felé, majd leültem elé.

- Pont most gondoltam rád. Bárcsak máskor is ilyen hamar mellettem teremnél. - mosolygott rám.

Jason nagyon is jóképű férfi. Magas, fekete haja van és kék szeme. Karja izmos, vállai szélesek. Mintha most ugrott volna ki az egyik magazinból.

- Kérsz valamit inni?

- Nem köszönöm. - ráztam meg a fejem.

- Hogy-hogy ilyen későn itt vagy? - kérdezett meg. Szégyenlősen elmosolyodtam. Nem tudom mi van velem.

- Lett volna egy találkozóm... De béna voltam... Meg aztán haza sem akarok menni. - motyogtam.

- Gond van? - nézett rám aggódva.

- Nem... Nincs sem...

- Maradhatsz nálam, ha akarsz. - vágott közbe. - Nem csinálok semmit ígérem. Csak... Ha akarsz alhatsz nálam.