- Harry... -mondtam halkan a nevét. Ránéztem Brookera, majd vissza rá. Harry összevonta a szemöldökét és úgy nézte a régen látott barátnőmet, de úgylátszik, hogy nem ismerte fel, mivel mosolyogva köszönt neki.

- Szia. - köszönt neki. Brooke bólintott, de a szeméből kitudtam venni az undort amivel Harryre nézett.

- Tessa... - jött hozzám közelebb, majd megölelt. - Ma, este nyolckor a Latteban. -suttogta a fülembe.

-Rendben. -suttogtam vissza.

- Már is hozom a kiválasztott ruhát. -mondta már elengedve engem. Mikor Brooke eltűnt Harry egyből kérdezgetni kezdett.

- Miért ölelt meg? Honnan ismered? -támadt le. Zöld szemeivel várakozóan és kíváncsian nézett rám.

- Ő... Én... Abban a másfél évben ismertem meg. -hazudtam. Ekkor a hasamban egy csomó kezdett iszonyatos fájdalmat okozni és a szívverésem is felgyorsult.

-Tudja ki vagy? - kérdezte meg idegesen.

-Hmm... Nem... - ráztam meg feszülten a fejem. Tudtam, hogy az elrablásra gondol.

- Akkor rendben van. -mosolygott rám. Nem sokára Brooke is visszatért a ruhával. Harry kiment míg én felvettem a ruhát. Mikor belenéztem a tükörbe elképedtem. Mintha egy hercegnő lennék.

-Azta Tessa... - motyogta Brooke. - Behívom őt. - mondta ki undorral az utolsó szót. Mikor meghallottam az ajtó csapódást megfordultam.

- Wow... - nyögte ki Harry. - Gyönyörű vagy. - karolta át a derekamat és szinte csodattal nézett rám. -Te vagy a világ legszebb menyasszony. - suttogta a számra, majd mély és érzéki csókot adott az ajkaimra.