Hűvös reggelre ébredtem, felkelve ágyamból kitekintettem az ablakon, csodás látvány fogadott. Január révén végre megérkezett az új év első hava, mindent fehérséggel borítva. Egy kertre nézett a kollégiumi szobám, így az hóba öltözött örökzöldek még szebbé varázsolták a látványt. Szívesen gyönyörködtem volna még benne, de úgy döntöttem éppen ideje felkelni. Felöltöttem hát szokásos fehér ingem és sötétkék nadrágom, valamint egy melegebb kabátot. A zsebórámra nézve megállapítottam, hogy pont 7 óra van, így még időben vagyok. A kollégiumból kiérve kisétáltam az állomásra és fél nyolcas vonattal be is értem Londonba röpke 2 óra alatt. 10 órára találkozóra voltam hívatott bátyámmal, Mycroft-tal. A pályaudvarról kiérve fogtam egy kocsit.
-King's Road 12-re, kérem.
-Ahogy óhajtja, Uram.
Számításaim szerint történt minden, mert kereken 10 órára oda is értem. Gyűlöltem a késés bármilyen formáját, megbízhatatlanságot sugallt. Kopogtattam egy díszes ajtón, mire a bejárónő kinyitotta.
- Üdvözlöm, Holmes úr, már várja magát!
- Köszönöm, Alberta.- biccentettem felé.

Egy meglehetősen apró előszobából hatalmas helység nyílt. A két oldalán polcok, telepakolva könyvekkel, az ablak előtt pedig egy fenyőfa íróasztal állt, mely mögött Mycroft éppen olvasott. A zajra felemelte a fejét, s meglátva engem elmosolyodott. Rápillantott az órára, bár teljesen felesleges volt, mert ismert engem.
- Pont időben, mint mindig. Nem okozol csalódást, Sherlock.
- Szervusz Mycroft! - köszöntöttem.
- Most éppen azon töprenghetsz, hogy miért akartam beszélni veled.
-Pontosan, elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, ok nélkül nem hívattál volna, főleg ilyen időben nem.
- Nos, igen, ez most egy felettébb kényes ügy. Szeretnék tőled kérni egy szívességet.

Elkomorodott az arcom a szóhasználata miatt. "Feletébb kényes", ezt még apánktól vehette át, aki akkor használta, ha valamilyen politikai ügyről volt szó. Bár nem értettem, hogy ha ez a helyzet, akkor nekem tulajdonképpen mi közöm is van az egészhez.

- Azt szeretném, ha pár hétig átköltöznél ide.

A kérésére még jobban meglepődtem, hisz direkt azért küldött kollégiumba, hogy ne legyek a terhére.

- Parancsolsz?
- Igen, jól hallottad. Ennek az oka, hogy távoznom kell meghatározatlan időre, s addig szeretném, ha nem állna üresen a ház.
- Szóval a minisztérium megadta az első komolyabb megbízást?
- Igen, de nem mondhatok róla többet.
- Rendben van, Mycroft, gondolom nyomos okod van rá.
-Na látod, ezt szeretem benned! Sose kérdezel semmit, de magadban gondolom már gyártod az elméleteket.

Nem tudtam erre mit reagálhatnék, így témát váltottam.

- Mikor indulsz?
- Fél 11-kor azaz - az órára tekintett- pontosan 10 perc múlva. Albertának meghagytam már a szükséges dolgokat.
- Szóval nem is számítottál elutasításra.
- Mondjuk úgy, hogy reméltem, hogy együttműködsz.

Kicsit közelebb jött és halkabbra fogta.
- Minden egyes nap ellenőrízd a széfet, a kódot megváltoztattam a másik esemény időpontjára. Alberta megbízhatónak tűnik, de manapság nem lehet tudni.
- Rendben van.
- Akkor viszlát, öcsém. További sok sikert a vizsgáidhoz!
-Köszönöm, Mycroft. Legyen jó utad!
Nálunk a búcsúzás nem volt hosszadalmas folyamat, már bátyám fel is kapta a csomagjait, amik eddig az asztal mögött rejtőztek, valamint Alberta átadta neki a sétapálcáját, a kabátját már útközben felvette, utoljára még bíztatóan visszanézett rám, majd kilépett az utcára.
Ahogy egyedül maradtam a szobában, a gondolataimba merültem. Közelebb mentem az íróasztalához, és azon egy lapot fedeztem fel. Felemeltem megvizsgálni, át ütött rajta egy szöveg. Előkerestem egy nagyítót és olvasni kezdtem.

Tisztelt Uram,

Mély hódolattal adózom Felségednek, hálásan köszönve a meghívását. Január 14-én érkezem majd a megbeszéltek szerint. Addig is ügyeljen a biztonságára, mint említette vészterhes időket élünk.

Alázatos szolgája,
Mycroft Holmes

Netán egy uralkodótól kaptál megbízást bátyám?