A kandalló tűzébe dobtam a lapot. Egész nap ezen a levelen járt az eszem. Fel se figyeltem arra, amikor a vendégszobába, ami most ideiglenesen az én szobám lett, belépett Agatha.
- Uram, kéri a vacsoráját?
- Igen, köszönöm, majd lemegyek érte, ne fáradjon vele.
- Köszönöm,Uram. Lehetne egy kérésem esetleg?
- Mondja!
- Ma ugye szombat van, vasárnap kimenőm van, de lehetne esetleg, hogy most hamarabb induljak?
- Mi oka van ennek?
- Sürgős ügyben kell eljárnom Uram, kaptam egy levelet, a testvérem beteg.
- Ez nem várhat holnapig? Este veszélyes egyedül utaznia egy magafajta hölgynek.
- Uram, jön értem a vőlegényem, hétre.

Valahogy gyanúsnak találtam a viselkedését. Találtam egy jó módot a céljainak felderítésére.
-Rendben, Agatha, de hadd kérjem meg előbb, hogy takarítsa ki a fürdőszobát, botor módon kiöntöttem a vizet a mosakodótálból, ha nem haragszik.
- Persze, Uram, már megyek is.
- Ekkor felpattantam, nesztelen léptekkel a cselédszoba felé véve az irányt. Belépve a ládán egy csomagot fedezten fel. Kezembe vettem és megvizsgáltam.
Iratok, ruhák. Óh, itt egy titkos zsebszerűség! Benne egy levél. Elolvasni már nem volt időm, mert hallottam Agatha hangját. Gyorsan a zakózsebembe csúsztattam.
- Nem ízlik az étel Uram?
- De, príma, csak elgondolkoztam. Ne zavartassa magát, 10 perc múlva hét. De azért vigyázzon!
- Úgy lesz Uram, viszlát!
Amint kilépett az ajtón elővettem a zakóm belső zsebéből a levelet

Kedves Tom,
A megbeszéltek szerint találkozzunk holnap. Az irat nálam lesz.
Szeretettel,
Juliet.

Na de ki az a Juliet? Lejegyeztem a tartalmát, majd a cselédszoba fiókjába raktam. Ekkor nyílt az ajtó.
Egy vörös fejű Agatha nyitott be. - Uram, itt hagytam valamit, azt hiszem.
- Ó, értem.
Közben elpakoltam a vacsora maradékait, Agatha elégedett mosollyal távozott, most már végleg.

Tehát bevált a számításom, maga hanyagságának tudta be a dolgot. Lehet, hogy csak egy ártatlan levél, de sosem lehet tudni. Bátyám lehet, hogy félt attól, hogy valaki betör a házba, amíg ő távol van. Ezt az egy magyarátot találom kézenfekvőnek. Nem nagyon mutatta jelét az elmúlt egy évben, hogy érdeklődne felőlem. Mekkora lehet a baj?

A biztonság kedvéért bereteszteltem az ajtót és el is torlaszoltam. Valamint a széfből elővettem apám régi revolverét, s minden mást kivettem, amit benne találtam, pár levelet, egy 100 fontos csekket, s egy könyvet. Biztos, ami biztos.

Feküdtem az ágyon, de sehogy se tudtam aludni. Nyugtalanító csend volt, csak a lélegzetvételem és a szívem egyenletes dobbanásainak ritmusát hallottam. Türelmetlenül várakoztam arra, hogy mikor történik valami. Hirtelen halkan megkezdődött halk neszezés. A lélegzetvételemet is szinte visszafolytva felültem az ágyamban, kibiztosítva a fegyvert. Az ajtó felől már komolyabb zajok, dörömbölés is hallatszott. Nem tudtak bejutni. Viszont a padló alól, lentről is hallatszott valami. Nem emlékeztem arra, hogy lett volna a háznak pincéje. A lehető leghalkabban felálltam és kikémleltem a kulcslyukon. Egy nőt láttam átsétálni a nappalin.
Némán átkozódtam.Az ajtóhoz ment. Közben egy férfi hang szólalt meg:
- De elbarikádozta a kis tökfilkó! Eh.
- Halkabban már, Roger!
Valószínűleg elpakolhatta a tárgyakat, de nem láttam odáig el. Egy ajtónyitást hallottam.
- Elment a vén Mycroft, he. Itt az időnk!- mondta a korábbi férfi hang.
- Nem vagyunk egyedül, itt van valahol az öccse, azt hiszem. - válaszolta a nő.
- És te erről nem szóltál?
- Ma tudtam meg Agathatól, küldtem sürgönyt.
- Hát én nem kaptam meg.
- De ha halkan csináljuk, szerintem így is menni fog.
- Hol van a széf?
- A nappalira nyíló szobában.
- Menjünk akkor!
Meg is láttam a hang tulajdonosait egy szakállas férfit, aki egy középkorúnak ítélhető nővel a szomszédos szoba felé tartott. Vagy fél óra telhetett el, mialatt csak halk átkozódásokat hallottam.
Majd kattant a zár.
- Megvan, feltörtem!-ujjongott a férfi.
- Ne ilyen hangosan! -csitotta a nő.
Nem értettem, miért hallom ennyire jól a beszédjük, amíg észre nem vettem, hogy van egy kis faliszőnyeg, amögül jöttek a hangok. Tehát egy szellőző.
Majd egy újabb káromkodás következett.
- Ebben nincs semmi! Elvitte a nyavalyás!
- Biztos vagy benne, Roger?
- Francba is, nem látod?! Üres.
- Hihetetlen, talán elkezdett gyanakodni?
- Menjünk akkor gyorsan, mielőtt még kiderülne ittlétünk. Most már én is veled megyek. Ki kell derítenünk pontosan hova indult, hogy követhessük.
- S szerinted az öccse, Sherlock vagy hogy hívják, tudhat valamit?
- Lehetetlen, ezek hatalmi titkok, nem beszélhet róla. Meg amúgy sincsenek szerintem bizalmi viszonyba.
- Talán azt remélte, ha itt hagyja az öccsét, akkor nem jut be senki. Vicces ember.
- Margaret, szedd akkor a cuccod, s menjünk.
- Kikészítettem, minden nálam.
Ajtócsapódás és újra vérfagyasztó csönd. A szívverésem kezdett végre lassulni. Meg kellett volna állítanom őket? De nem, helyesen cselekedtem, a széfből elvettem mindent, s nálam van. Így rossz nyomon járnak, de nehogy rájöjjenek erre. Megnéztem hát a tárgyakat. Volt egy könyv melynek a borítója elég kopott volt. Felnyitottam.
A matematika rejtelmei kezdőknek. Írta John Laws. Lektor: James Moriarty.
Az utóbbi név ismerősen csengett, kis gondolkodás után rá is jöttem, honnan. Kiválósági kitüntetést kapott pár éve diplomai eredményéért, pont az Oxfordban. Érdekes. De mire kellhet a bátyámnak ez a könyv? Átlapoztam, s furcsa rendszert fedeztem fel, bizonyos oldalak meg voltak jelölve, rajta szavak is. Egyfajta titkosírás lenne?
Próbáltam egybeolvasni őket, de nem sok értelmet adott : Egy szög kimutatja... Talán nem minden szót kell. Áh, majd visszatérek rá később.
A levelek. Egy egy számomra ismeretlen pecséttel volt ellátva, a másikban pedig a porosz sast fedeztem fel. A csekk bizonyos Andrej Drimitrijnek lett kiállítva. Valamint egy harmadik levél nem volt lepecsételve, kinyitottam.

Kedves Sherlock,
Reményeim szerint mindent elvettél a szekrényből, s ha ezt olvasod talán már a két gazfickó is távozott. Ne haragudj, hogy nem értesítettelek előre, de nem tudtam, hogy Irina mikor tartózkodik éppen hallótávolságon belül. Tudtam, hogy beköltözött oda valaki, s ki is derítettem, hogy ki. Viszont nem akartam lebuktatni. Félre kellett vezetni őket, hogy nálam keressék az iratokat ne nálad. Sok kérésem lesz még hozzád a jövőben. Feltétlen diszkréciódban bízva megosztom tehát veled nagyvonalakban, amit tudnod kell az ügyről. Zavargások vannak Kelet-Közép- Európa szerte, s ezen események fejbújtásának hátterében pár vezető pozíciójú ember áll, akik országunkba is el akarják vinni mozgalmukat. Sőt, mitöbb meghonosítani. Franciaországba már beszivárogtak. Engem a porosz uralkodó bízott meg, mint már sejted. Információi vannak az ügyről, de csak személyesen hajlandó beszélni. A levelet amin a pecsétje van természetesen ne nyisd fel. A másik pedig egy nemes úrnak szól, majd segítséged kérem az átnyújtásában. További rendelkezéseket Tornsweep úrtól kapsz majd. E hónap 18-án a törzshelyemen pontban ötkor legyél ott.
Töretlenül bizakodó bátyád,
Mycroft

Drága bátyám mibe kevertél engem? Nem mintha ellenemre lett volna, hisz régóta reménykedtem, hogy valamilyen rejtélyt felderítek egyszer. Most azonban a tanulmányaimat se szabadott elhanygolnom. De ez most fontosabb.