Ki a francnak képzeled magad, hogy manipulálj engem? Tudom, hogy Te érted ezt el. Hát képzeld rohadt félelmetes, s még csak fel se fogod. Miattad valami olyan lettem, ami sose akartam lenni. Hatalomvágy, igen valami olyasmi szállt meg. S szerinted ez normális? Azt mondod? Jelenleg undorodom magamtól, hogy komolyan ez lettem. De nem, én nem vagyok ilyen. Talán hirtelen vagyok, talán heves, meggondolatlan. De egy nem vagyok, gonosz! Te szerintem valami sötét felhőből táplálkozol. Nem veszed észre. Nem tudom, nem tudom, ki vagy te. Sose féltem még ennyire életemben magamtól! Mégis érzek irántad, mert szépeket mondtál. Talán hazudtál volna? Nem tudom már. Ki a franc vagy Te? Kicsoda? Egy bukott angyal. Távol kell maradnom tőled. Rettegek lassan. Nekem nem arra van szükségem, hogy 120 fokon égjek. Azt hittem megértesz, tévedtem. Lehet számodra játék az egész, s izgalmas. Számomra pedig, Kedvesem ez maga a pokol lassan. Nem hagyom, hogy elragadj, inkább lelépek. Abban jó vagyok, mármint a menekülésben. Utálok kötődni, sejthettem volna, hogy ez lesz. Előbb utóbb felbukkan a sötét oldal, de hogy ez engem is magával ragadjon. Ez valami döbbenet! Tudod, nem tudom mi legyen. Elvágni újra mindent szálat pokoli kín lesz, de lehet ezt kell tennem. Ó, Istenem... Legalább te adhatnál útmutatást, mikor így elvesztem. Eddig is sokan tapostak át rajtam... Most azt hittem talán megleltem, mi kiegészít, de nem! Csak elrontottál, egy megalomániás vadállatot hívtál elő belőlem. Bár soha se nyíltam volna meg. Egyedül is bírok élni ugye? Miért van szükségem figyelemre, szeretetre? Oké, hülye kérdés. Minden ember arra vágyik, hogy szeressék.