Korlátok közé szorítva élni
Mindentől állandóan félni
Bűntől irtózni, másokat megvetni
Elítélni, csak magad szeretni
Szabályok merevségében tengődni

Mi más, ha nem varázs
Mikor kiszakadsz, habár
Az életed így megmarad
Viszont nappalra vált a pirkadat
Fényességben tisztábban látsz
Mégis mindig egyre csak másra vágysz

Végre szabadnak lenni,
Az árral szembe menni
Ki megvet, kinevetni
Súlykot el nem vetni
Gyűlöletet kivenni
Helyére megértést tenni

Vágyod a titkot, hogy megfejthesd
A kihívást, hogy megkeresd
A káoszt, hogy ne kormányozzon
Többé a merev rendszer
Többé neked már nem kell

Talán így jórésze érthetetlen
S az érdem jelenléte is véletlen
Semminek nincs jelentősége
Egymás mellé dobált szavak összessége?