Vizsga előtti nap hajnal. Egyszerűen képtelen vagyok aludni. Állandóan zakatol az agyam. Azt hittem ma már többször, hogy bekattantam. Úgyanis tanulás közben, amikor jó 3 órája végeztem már ezt a fantasztikus tevékenységet, elég furcsa dolgokhoz folyamodtam. Először elkezdtem hangosan felolvasni az anyagot, ez még rendben is lenne. Azonban utána dallamra kezdtem énekelni, s elröhögtem magam ezen a helyzeten. Hát igen. Néha úgy érzem nekem nem kell semmi fajta tudatmódosító szer, gyárt az agyam maga. Holnapra azaz mára még csomó minden maradt. Elég rossz, ha valamin szinte az életed múlik, s ez végül is olyan helyzet. Záróvizsga nélkül nincs diploma, diploma nélkül elment x év a fenébe. Inkább nem is folytatom. Próbálok pozitívan hozzáállni. Viszont, amikor hajnali 2 után se tudok aludni a nagy meleg és a nyugtalanságom miatt, az már túl megy egy bizonyos határon. Sose voltam jó alvó, ez tény, de aztán mostanában éjfél után kicsivel azért csak sikeredett álomba merülni. Most viszont mintha a lepedő is árasztaná a meleget. Azt hiszem ezt utálom a nyárban. Mostanában eléggé rákaptam a Sex Pistols hallgatására. Pedig régebben hallgathatatlannak éreztem. Állandó változásban van minden, így én is. Futáshoz egyébként elég inspiráló zene. Erről jut eszembe, ma nem futottam. Talán ez is lehet a baj abban, hogy nem vagyok eléggé lefáradva. Bár, ki tudja. Annyi sok minden összejött most az életemben. Valahogy mintha bevonzanám az ilyem szerencsétlen és rossz dolgokat. Ezen jó lenne változtatni, mert elég zavaró. Ezen a héten a legnagyobb melegben két nap is csőtörés volt, ami azt eredményezte, hogy nem tudtam kellőképpem csinálni a dolgokat. Kiesett idő. S most ott vagyok, hogy maradt kb 30 órám, de ebből most is kéne aludni meg vasárnap este. Számoljunk egy kicsit, vajon mennyi marad tanulásra. Tegnap sikeresen kiábrándultam az emberiségből, ahogy a régi gimis könyv anyagát vettem át, hogyan mégis legyen valami áttekintési alapom. A háború mindenhol ott volt. Jellemzően nem szoktak belegondolni, hogy akik harcolnak, azok tényleges emberek, nem csak holmi eldobható, kicserélhető bábúk. Úgy látszik ez kell az emberiségnek az örökös viszály és vérontás. Gondolkoztam rajta sokat, hogy vajon miért? Arra jutottam, hogy egyfajta beteges birtokvágy ébred a vezetőkben, ami kapzsisággal párosulva halálos kombináció. Megszereznek egy területet, akkor az nem elég, mert, ha képesek voltak erre sokkal többre is lehetnek. Kizsákmányoltak városokat, országokat, kit zavar, amíg vissza nem üt. Ez a hozzáállás nálam kiveri a biztosítékot. Valószínűleg én vagyok túlzottan idealista, de ez emberhez nem méltó dolog számomra. Azért kéne lennünk, hogy egymást segítsük ideális esetben. Erre mi következik be? A másikban az ellenfelet látják és a kiaknázandó lehetőséget mögötte. Nyersanyag, ásványkincs megér egy háborút szerintük, hisz többszörösen visszatérül. A pénz... Sokszor rosszul leszek már az említésétől is. Sokan szinte bálványt állítanak neki. Le is borulnának, ha azért még többet remélhetnének. A pénz lett a kapitalizmus és az újkor istene. A hívei pedig a másokra tekintettel nem levő emberek, akik mindenben csak a hasznot keresik. Milyen jó lenne, ha az emberiség tudna létezni pénz nélkül. Törvények nélkül. Úgy látszik viszont, hogy ezek valamennyire gátolják a teljes káoszt. Azért kell kerítés a ház köré, mert az ember tart a tolvajtól. Ha meg is lenne mindene, akkor is lopna. Vannak ilyen emberek. Sok politikus például az ilyen silány lételemet gazdagítja. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért. Talán nincs is rá jó válasz. Vannak olyan emberek, akik nem tudnak ellenállni a hatalom csábításának, s ha az beszippant, akkor gondolom nincs visszaút. Csak annyira szörnyű. Sok hazugság, csalás, csak azért, hogy összeharácsoljanak egy számottevő vagyont. Hogy aztán a végén attól kelljen félni, hogy nehogy elvesszen, vagy más elvegye. Az emberi lét elég bonyolult. Sok ember a rosszat engedi magában nőni, s amikor az elbúrjánzik a sötétségbe taszítja. Fájdalom fájdalmat szül. Nyomor, nyomort. A legrosszabb eset, amikor azt akarja a személy, hogy a másik átatlan is szenvedjen, csak mert neki rossz. S ez egyfajta beteg kielégülés, hogy nem csak ő szenved. Annyi mindenen gondolkozom visszatérően. S magamban elgondolom, én mit tennék. Én mihez kezdenek vajon? Nem tudom, de valahogy van olyan érzésem, hogy nem tudnék ártani. A pénz nekem anyagi biztonságra kéne, meg egypár álom megvalósítására, de nem hiszem, hogy mohóság elkapna. Szeretem a ruhákat, de nem hiszem, hogy milliókat költenék rá. Minek? Annyi minden jónak tűnő próbálkozás is van. Viszont ne tévesszen meg senkit. Az ipart nem fogják lenyomni. Amíg lesz ipar addig környezet kímélés nem fog megvalósulni. Az ipar érdeke a gyártás. Ahhoz energia kell. Az energiát, mivel sok kell belőle általában nem megújuló forrásból szerzik (atomenergia). A villamos áram előállításához is erőmű kell. Szóval az elektromos autó üzemeltetése is szennyez közvetetlen. Nem szabad bedőlni az ilyen felületes terveknek. Itt áttörő változásra lenne szükség, de az várat magára. A sok érdek ütközés miatt szintr megvalósíthatatlannak tűnik. Amíg a vezetők nem ismerik fel, hogy saját sírjukat is megássák ezzel, nem csak másokét, addig sose lesz komolyabb előre lépés. Szomorú dolog ez, belegondolni. A pénz iranyítja az emberiség szinte egészét. Annyira függésbe kerültünk, hogy anélkül szinte élni se tudnánk. Főként a városok nem tudnak magukat ellátni, megtermelni a javakat. Ezért rászorulnak az élelmiszeripar termékeire, ami szintén elég jövedelmező ágazat, s ugyanannyira káros is az emberre. A sok tartósítószer és adalékanyag megváltoztatja a szervezetet. Ki tudja mit eszünk meg nap mint nap. A leveőt szennyezzük, a vizeket szennyezzük, a termőföldet és magát a bolygót is. De sokan hamis nyugalomban áltatják magukat, hogy ez még nem jelent komoly veszélyt. Mikor fogják észrevenni? Amikor ellepi őket a szemét vagy az árvíz elönti a házaikat. Lokális túlnélesedés van. Ennek ellenére még mindig a nemzet fennmaradása miatt rettegnek egyesek. Ha a Föld tönkre megy ezek a dolgok már nem fognak számítani. Nacionalizmus, egy 18. század végi találmány. Véleményem szerint többet ártott, mint használt. Ezáltal még több érdekellentét merül fel. Szabadság, kiszakadás, függetlenség. Szép is lenne. De egymasra vagyunk utalva, nem ellenségként kéne viselkednünk, hanem bajtársként. Ha eljön a végítélet, nem fog számítani se a nemzet, se a vagyon, se a hírnév. A tettek alapján ítéltetünk meg. Sok ember szerint mese. Majd elválik, ha elérkezünk arra a pontra.