Sötétség, ami betemet
Nézem a fénytelen eget
Csak Téged látlak erre
Messze, nagyon messze

A fény, ami melenget
Az élet, ami elveszett
A fájdalom, nekem már örök
A bánat társamul szegődött

Bárcsak, azt mondhatnám
Bárcsak újra láthatnám
Azt kívánom, ez a vágyam
Miért kellett ezt kiálljam?

Néha jobb, néha kevésbé
Kiszámíthatatlan eléggé
Örök seb, állandóan felszakad
Sokszor érzem, a lemez megakadt

Én nagyon szeretném
Én nagyon keresném
Az utat, ami majd egyszer
Hozzád engem elvezet