Értelmetlen

Inspirációt meríteni valamiből - néha csak magától jön. Néha meg egyáltalán nem. Random szavakat írni egymás mellé. Könnyen megy. Oké, oké. Olyan sok minden kavarog a fejemben... Nehéz szavakba önteni. Gondolatokat kifejezni, miért olyan bonyolult néha.
Ősz hajszálaim, igen majdnem 28 évesen ősz hajszálaim vannak... Meguntam a festését, arról nem szólva, hogy költséges is. Otthagynám a kibaszott munkám. Kell a pénz, szóval passz. Kellene valami, ami végre inspirál, de nem- nem találok semmit.
Kapja be a kibaszott kapitalista fogyasztói társadalom. Komolyan kapja be mindenki, aki kibaszott terméket csinál az emberekből. Termékek vagy robotok, eladók vagy felvásárlók.
Hétvégék jelentenek bármi vigaszt. Kilátást abból, hogy örökre ebben a mókuskerékben futok fel-alá. Miért rontok el mindent azzal, hogy mögé nézek. A kedvencem sorozatom is csak egy produktum. A pénz miatt csinálják. Lehet akármilyen jó, tolják a PR-t, rajongók adják az ingyen reklámot. Szomorú, kiábrándító. Akár a kedvenc zenészed ő is csak egy kibaszott termék, amit el kell adni. Tehát eladhatónak kell lennie kinézetben, ofc. Felfesthetném a falra, hogy "A" (azaz anarchista). Annak se lenne sok értelme. Felrobbanthatnám a kibaszott országházat az összes hülye milliós havi fizetésű semmirekellővel. Mi lenne más? Káosz? Semmi se jó. Pusztításból nem lesz rend, se béke. Így hát látom, milyen kevés a ráhatásom bármire. Térhetek vissza egy újabb maszkolós hétre. Eljátszani, hogy érdekel, pedig nem. Ó, de mennyire, hogy nem. Ott van még az ambícióm, de hogy minek... Csak elismerésre vágyom, amit nem kaptam meg régen. Ezért torzult el így a személyiségem. Talán más lennék, ha nem úgy történt volna? Talán nem gondolnék túl mindent? Talán nem érdekelne ennyire, hogy mennyire igazságtalan minden? Talán nem érezném nehéznek a felnőtt-létet? Miért tűnik az egész ennyire értelmetlennek? Mondhatod, hogy őrült vagyok. Pedig nem, most éppen nem. Volt amikor annak éreztem magam, de most teljesen tiszta a fejem. Csak zavar, annyi minden zavar. Egyszerűen untatnak a dolgok, nem tudok elmenekülni a képzeletembe. Túl valótlan, nem nyújt nekem menedéket többé. A valóságot akarom olyannak amilyennek megálmodtam.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top