Alapvetően sose volt bajom vele mostanáig. Amikor a gondolataim már kezdenek zavarni. Úgy érzem jobb, ha hallgatok. Valahogy megváltoztam. A sok rettegés és a megoldás keresése ezt váltották ki belőlem. Mintha eltávolodtam volna magamtól, mintha más lennék. Ez nem feltétlen rossz persze. Valahogy mégis úgy érzem, nem is feltétlen jó. Megváltoztattál, jó irányba is. Viszont a csenben, magányomban hiányérzetem van. Mintha nem lenne elég mély az ami köztünk van. Vagy én nem tudom eléggé beleélni magam? Miért ragaszkodom nagyon, aztán meg néha egyedüllétre vágyom. Ez talán így normális. Nem tudom. A lehető "legjobb" ez a bizonytalanság. Ideákat kergethetek, de tudom, hogy azoknak a valóság csak halvány kivetülése lehet. Mégis néha másra vágyom. Néha csak keresem önmagam, úgy látszik még mindig nem leltem meg teljesen. Szeretnék tisztán látni, szeretném tudni mi a helyes és helytelen. Még most is kételkedem benne. Kell-e megváltás? Kell-e csak azért szenvedni, mert attól "jobb" leszel? Egyre inkább úgy érzem nem. Egyfajta irányítóeszköz a vezetés kezében. Szeretem a saját utam járni, de szeretnék is valahova tartozni. Viszont néha érzem ezt a jeges távolságot. Mindenkitől. Mintha nem lennénk egy hullámhosszon. De már nem tudom ezt kifejezni. Azt hiszem elég bátortalan lettem. Nem tudom már úgy kiállni, mint régen. A zavar, ami sokszor így is pusztít bennem. Hiába vagyok felnőtt, nem érzem magam elég érettnek bizonyos dolgokban, másokban meg sokkal inkább annak. Hogy lehetne feloldani az ellentmondást, ami életemen végigkísér? Vajon hogy lehetek teljes ember, ha nincs már előttem olyan minta amit követhetnék. Mások egyenesen elvárják, hogy én feleljek megint másokért. Amikor ez nem az én feladatom lenne. Elég nekem önmagamért felelősséget vállalnom. Lehet, nem kéne ennyire komolyan vennem, de nem tudom más lenni, mint ilyen. Szükségem van az elméletekre. Akkor szárnyalhatok, ha a világ jobbításán gondolkodhatok. Lehet egyesek szerint felesleges, de engem az a remény éltet, hogy lesz jobb. Amíg éppen ki nem ábrándulok. Pedig érzem, nem szabad, mert ezzel magam veszteném el. Egy fontos tulajdonságom, amit bizton kijelenthetek az, hogy igazoljam az elképzeléseim, önmagam. A változást hozó szél, az lehetnék. Nem kéne a csillagjegyekre vonatkoznom, de levegő jegyben születtem s talán ennek tényleg van lenyomata a lelkemen, a lényemen. Egy idő után mindig valami változás után áhítozom, valami után amitől szárnyalhatok. Nem nagyon tűröm, a földhöz akarnak szögezni. A korlátokat is néha fel kell tépnem, mert túlzottan belekényszerített mostanában a folyamatos stressz. Ez pedig a lehető legrosszabbat hozza ki. Így mind az ihlet elszáll, mind mástól várna az ember igazolást, s biztonságot. Pedig magamnak kell ezt megteremteni. Nem akarok maternalista lenni. Mégis mostanában olyan jegyeket figyeltem meg magamon. Bár az élet az anyagi valóságból is áll. Talán nem kéne ennyire szigorúnak lennem magammal. Bár végre megtalálnám az arany középutat és azt amiben kiteljesedhetek. S nem érezném tehernek a tanulmányaim. Annyi tervem volt, de sose volt elég kitartásom, ha azt éreztem nem megy. De hátha most, ha ez sikerül. Talán, talán végre visszatalálok ahhoz aki azelőtt voltam mielőtt elment az a személy, aki akkoriban a legfontosabb volt. Lassan 8 év és mennyi lesz még... Veszélyes néha csendben és magányban tünődni, ezért is hallgatok most inkább zenét. Az talán egy időre száműzi bajaim és kételyeim.