Azaz én. Én, aki meg mertem jegyezni, hogy esetleg utána lehetne nézni olyan dolgok helyesírásának, amik külföldön elég híresnek számítanak. Tehát kb 5 másodperc mire kiadja a google. Így nem lesz a Louvre-ből Lowr vagy Da Vinci nem kap véletlen egy ch-t, amit olaszok k-nak ejtenének. Apró dolgok, ugyan sok embernek ezek semmit se számítanak. Nos, nekem igen, nagyon is! Nem beszélve a katasztrófális magyar helyesírással amit inkább lehetne  helytelen írásnak nevezni ilyen esetekben. Igekötős igék külön, még arra se ad, hogy rendesen írjon ékezeteket. Ó, a vessző és a mondat végi írásjelek persze olyan luxus, amit ők nem ismerhetnek. A legviccesebb pedig, hogy olyan személykedésbe csapnak át, ami végül az ember szexuális életénél áll meg.
Nos, miért hiszik azt, hogy ha bármi zavaró dolgot szóba hoz az ember, akkor nyugtalan? Én tökéletesen nyugodt vagyok, azaz bocsánat voltam addig amíg meg nem láttam azt a szövegecskét, amit odarittyentett. Nos, igen, picit sokkot kaptam az írásmódtól. De nem több, idegállapotba nem jöttem. Ők viszont igen. Persze repkednek a sértések. Abba se gondolva bele, hogy ez nem a magánbeszéletésük. Bocsánat, túl sokat várok el... S csak folytatják és folytatják. Persze az a rossz, aki bármi hibát szóvá tesz. Az ő tökéletes világukban nincs helyesírás. "Szlovák vagyok úgy írok ahogy akarok! Majd ha te is megtanulsz úgy szlovákul írni" Persze ezt nem helyesen, hanem hibákkal teletűzdelve.
Egy nagy család amely támogatja egymást a tudatlanságban. Gratulálok. Valóban példa értékű. Hahaha, nem. Francokat. Ne akarjatok fejlődni, ragadjatok meg egy szinten. Mire is jó az emberi élet, ha nem egy helyben toporogni, vagy majd aztán visszafejlődni?