Időközben Shawn karja fonódott a derekam köré, visszajött.
– Azt hiszem jó munkát végeztél. – nevettem halkan. – Nézd csak az arcukat, sugárzik a boldogságuk...
– Látom. – mosolygott Shawn is.
– Ez a legszebb esküvő, amin valaha voltam... – sóhajtottam elégedetten.
– A miénk szebb lesz. – súgta a fülembe, olyan halkan, hogy alig hallottam. 

 Tényleg ez volt a legcsodálatosabb esküvő, minden tökéletes volt. Line ragyogott, olyan csodálattal nézte Danielt, hogy már az én szemeimet is csípték a könnyek. Összeillenek, Line-nél jobbat nem is kívánhatnék. A gondolataim annyira lekötöttek, hogy arra lettem figyelmes, Shawn a táncparkett felé húz. Mikor rájöttem mit is szeretne, örömmel lépdeltem mellette, Ed már rág elénekelte a nyitódalt, valami tök másba kezdett bele a bandájával, így nyugodt szívvel indult az egész vendégsereg táncolni. 
– Szóval Dorothea Elizabeth Martin táncolni is tud...– nézett a szemembe Shawn, mire zavaromban a ritmusra járó lábfejemet kezdtem figyelni.– Hé? Dor, itt vagy? – emelte meg gyengéden az államat.
– Persze.– nevettem el magam.
– Azt hittem, hogy valami baj van.– fújta ki a levegőt megnyugodva. 
– Nem, dehogy. Látod Liné-t?– fordultam körbe értetlenül, hiszen a menyasszony egyik pillanatról a másikra eltűnt.  

– Nem, hol van? – értetlenkedett.
– Ezt kérdeztem én is.– forgattam meg a szemeim.– Megyek, megkeresem...
– Megyek veled.– tartotta meg a kezem, ahogy elfordultam tőle.

– Szerinted hová ment?– kereste tekintetével.
– Honnan tudjam!? – kérdeztem idegesen.
– Jó, bocs.– engedte el a kezem. 

– Ne haragudj...– rágtam a szám szélét.

– Kettőnk közül eddig én voltam a hirtelen haragú.– mosolygott rám.
– Ott jön Line! LINE, HOL A FRANCBAN VOLTÁL?– kiabáltam át az egész hallt, hogy meghalljon.
– Mosdóban?!– nézett furán, miközben kérdőn kitárta karjait.– Hol lettem volna?
– Basszus... Azt hittem, hogy valami bajod esett.– nevettem el magam zavaromban.
– Baja esett volna a ruhának, ha most nem megyek ki a mosdóba.– forgatta a szemeit.– Tudod, emberi alapszükségletek...– kijelentésére Shawn hangosan felnevetett.– Nagyon vicces, tényleg.– mondta Line szarkasztikusan, halvány mosollyal arcán.
– Menjünk vissza, azt hiszik, hogy elraboltak téged.– ragadtam karon és máris az ajtó felé húztam. 

– Úúúú, Dor, nézd! Van karamellás torta!!!– ujjongott Shawn.
– Shawn Peter Raul  Mendes, viselkedj, olyan vagy, mint egy kisgyerek. 
– Kérsz?– fordult felém teli szájjal, miközben a villájával hadonászott.
– Biztos, hogy nem.– ráztam a fejem elkerekedett szemekkel.

– Szervusz Dorothy, de rég láttalak.– állt mellém egy korombeli férfi.
– Öhm, ne haragudj, ismerjük egymást?– ráncoltam a szemöldököm.
– Ne viccelj, tudom, hogy felismertél...
– Még jó, hogy felismerlek Liam, ezer éve nem találkoztunk, de azért még felismerlek.– öleltem át nevetve.– Ó, milyen udvariatlan vagyok, ő a párom, Shawn Mendes.

– Tudom. Hello, Liam Gilmore.– nyújtott kezet, majd Shawn gyorsan letetette a tányért és megtörölte a száját.
– Örülök a találkozásnak.– szorította meg a felé nyújtott kezet egy műmosoly kíséretében. 

– Liam Daniel egyik barátja, annak idején sokat lógott nálunk.– törtem meg a kínos csendet, majd Shawn telefonja rezegni kezdett a zsebében. Andrew az, fel kell vennem, ne haragudjatok.– érintette meg a vállam, jelezve egy pár percre elmegy, nemsokára visszajön.
– Nos Dorothy, hogy vagy?– mosolygott kedvesen Liam.
– Nézd, nem kell megjátszani, hogy bírsz. Mindketten tudjuk mi történt, nincs rajta mit szépíteni. Jobb, ha nem kezdjük előröl az egészet.– beszéltem hozzá keserű mosollyal.
– Én elengedtem a múltat Dorothy, lassan 13 éve...  13 éve történt, nem mindegy?
– Nem Liam, baromira nem.

– Sziasztok!– Daniel a legjobbkor érkezett.– Liam, elrabolnám a húgom, nagyon fontos dolgunk lenne, ha nem haragszol...– és már Daniel el is vitt Liam közekéből, hála Istennek.

– Köszi Dan, egy életmentő vagy.– töröltem meg a homlokom jelképesen.
– Tudom, kerüld el messziről, nem fog békén hagyni, tudod milyen...–húzta a száját. –Most inkább keresd meg Shawn-t, akkor talán nem megy oda hozzád többet.
– Így lesz, köszönöm.– pillantottam hálásan és már indultam is Shawn felkeresésére.

 *Hűvös, novemberi este volt. A zene dübörgő hangját abban a pillanatban elnyomta a szívem hangos zakatolása. Ketten voltunk egy szobában. Fred-ből dőlt az alkoholszag, ami az orromat kegyetlenül facsarta. A részeg fiúlátványától is rosszul voltam, de nem tehettem mást, ott kellett ülöm, amíg Daniel vissza nem jött. Félelmemben az ajkamat harapdáltam, olyan erősen, hogy kiserkent a vérem. Fred mellettem ült, arcát az enyémhez olyan közel tolta, hogy alig kaptam levegőt. Kezei remegtek az alkohol miatt, de így is könnyedén megtalálta a ruhám cipzárját. Nem akartam, ellenkeztem, de ő sokkal erősebb volt, még illuminált állapotban is. Ekkor toppant be Liam, a lehető legjobbkor. Elkerekedett szemmel nézett, látta könnyes szemeim, a vérző ajkam, amely egy halk segíts-et kiáltott... De nem tett semmit, becsukta az ajtót és elment. Daniel a legjobb barátja volt. Volt... Egyetlen esélyem volt, önmagam. Összeszedtem minden bátorságom és az első nehezebb tárgyat amit találtam Fred fejéhez vágtam, majd gyorsan kiszaladtam. Liam ott állt, nem szólt senkinek, csak állt. Sosem tudtam meg, hogy miért nem tett semmit. Annyira féltem, hogy csak vajmi emlékem maradt az estéről, de arra tisztán emlékszem, hogy a szívem olyan sebességgel vert, hogy alig kaptam levegőt.* 

– Shawn...– suttogtam, hogy észrevegye, ott állok mögötte.

– Egy pillanat Édes.– válaszolt lágy mosollyal az arcán. Örökké tudnám nézni azt a mosolyt, hallgatni az érzéki hangját... Örökké.– Mondd csak.– fordult felém, miután letette a kagylót.
– Semmi, csak nem akartam egyedül lenni.– improvizáltam.– Mit mondott Andrew?
– Csak üzlet.– vont vállat.– Nem érdekes. Nem tudod hol a tortám?– nézett körbe furcsa arckifejezéssel, mire hangosan felnevettem.
– Shawn...– ráztam a fejem hitetlenül.

– Olyan kár, hogy holnap hazamentek.– mosolygott szomorúan Line.
– De ti is indultok Japánba, ne felejtsd el!– tettem fel az ujjam.
– Dehogy felejtem.– nevetett.
– Dor, nem mondtam?– kereste a tekintetem Shawn.

– Mit?– néztem rá nagy szemekkel.
– Korábban megyünk haza, csak így tudják indítani a járatunkat.– nézett rám bánatosan.
– Mit jelent a korábban?
– Hajnali 2-kor indulunk.
– Az azt jelenti, hogy...– kezdtem kalkulálni.– egy óra múlva legkésőbb fel kell mennünk pakolni.
– Nem, ezt azt jelenti, hogy két óra múlva felmegyünk, átöltözünk és addigra mindenünket összepakolja a személyzet.– mondta kedves tekintettel.
– És hajnali 5-kor érünk Torontóba.– számoltam tovább.– Tehát az egész nap a miénk.– mosolyodtam el boldogan.

– Igen, így van.– nevetett.– Imádom, hogy mindennek a pozitív oldalát látod.– nyomott puszit az arcomra.

– Dehogy kísértek ki a reptérre, ez a ti esküvőtök, nem léphettek le.– ráztam a fejem nevetve.
– Miért ne?– vont vállat Line.– Daniel, gyere már.– kiabáltam a bátyámnak, aki szempillantás alatt ott termett.
– Na a papucsférj.– röhögte el magát Shawn.– Tényleg nem kell eljönnötök, megoldjuk.

– Biztos?– biggyesztette le ajkát Line.
– Biztos.– öleltem át.– Ez volt a legszebb esküvő, amin valaha voltam. Gyertek mihamarabb Torontóba.– mondtam kicsit elkenődve.

– Hamarabb megyünk, mint gondolnád Húgi.– vont ölelésbe Daniel is, mire eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
– Mi?– ráncoltam a szemöldököm.

– Semmi.– legyintett.– Menjetek, lekésitek a gépet.
– Igaza van Dor, gyere. Örülök, hogy itt lehettem és megismerhettelek titeket. Hamarosan találkozunk.– intett Shawn.
– Hajrá öreg, bízom benned.– csapkodta meg a vállát Daniel.

– Szia Line, hello Dan és szia Picur!– integettem Line pocakjának is, aki kicsit felmordult, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen nem volt ott senki, apáéktól pedig már rég elköszöntünk, mert hamarabb mentek aludni, mint a vendégek többsége.
– Sziasztok! 

– Annyira hihetetlen, hogy vége...– ültem bele az egyik ülésbe, majd Shawn is lehuppant mellém.
– Minek van vége?– ráncolta a szemöldökét Shawn.

– Hát ennek az egész esküvősdis, herce-hurácás témának.–sóhajtottam.

– Ó, igen?– mosolygott Shawn, mint a tejbe tök.– Ebben én nem lennék ennyire biztos...

Sziasztok! Már borzalmasan közel vagyunk az évad végéhez... És annyira hihetetlen ez a 26.000 megtekintés. Köszönöm! Élvezitek még a könyvet, nem unalmas? Én imádom írni, remélem ti is szeretitek olvasni, hiszen ennek ez a lényege... 
Dorina