– Igen, az úgy lesz... Mindennek tökéletesnek kell lennie, nem hagyhatom, hogy elrontsák... Akkor nem Shawn Mendes leszek, az énekes, hanem csak egy egyszerű férfi, nem akarom, hogy nagy legyen a felhajtás... – hallottam az igen felcsigázó szavakat, amikor beléptem a szobába.
– Sziasztok! – mentem be a nappaliba, ahol a bátyám és Shawn ültek.
– Szia, Dor. – pattant fel, nem telt bele egy másodpercbe, erős karjai már a derekam köré kulcsolódtak. – Haragszol még? – kérdezte alig hallhatóan.
– Nem is haragudtam. – mosolyodtam el. Azt hiszem ekkor hazudtam neki először, haragudtam és bántott, de nem szerettem volna feszültséget, inkább próbáltam elfelejteni. Mellette könnyen ment, két szavával le tud venni a lábamról, így percekkel később már a bűntudatom is elillant. – Miről volt szó az előbb?

– Öhm... Izé.– vakargatta Shawn a tarkóját.
– Semmi különös.– legyintett Daniel.
– Ja, valami tök érdektelen.– bólogatott már Shawn is vigyorogva. Alig tudta visszatartani a nevetését.
– Ha ennyire nem érdekes, akkor nem kérdezem meg többször.– forgattam meg a szemeimet.–Dan, mikor állsz neki öltözni?
– Pont azt akartam.– állt fel és indult a szoba felé. Vélhetőleg ott volt az öltönye.
– ...akartunk!– pattant fel Shawn is és Daniel nyomába eredt.
– Férfiak...– sóhajtottam fel. – Amúgy Shawn, csak úgy mellékesen, tudnál szentelni rám néhány másodpercet?– kérdeztem mosolyogva.– Ha itt a bátyám folyton vele vagy.
– Ezzel most azt szeretnéd mondani, hogy több figyelmet akarsz?– tette fel a kérdést kaján vigyorral, majd közel lépett hozzám. – Megoldható.– súgta a fülembe.
– Hülye.– csaptam nevetve a mellkasára.
– Mondd nyugodtan, hallgatlak.– vette kicsit komolyabbra a formát. Arcán már csak az érdeklődés és a kíváncsiság volt fellelhető, a perverz éne háttérbe szorult. Imádom ezt a srácot, annyi, de annyi oldala van. Mindig tudja, mikor mit mondjon, mindig meg tud nevettetni és ami a legfontosabb, folyamatosan érzékelteti, hogy mennyire szeret. – ahogy ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon, akaratlanul és boldog, elégedett mosoly ült ki az arcomra.
– Mi az?– görbültek felfelé az ő ajkai is.
– Nagyon szeretlek.– fúrtam arcom a vállába.– Mindennél jobban.
– Én is nagyon szeretlek.– nevette el magát, miközben belepuszilt a hajamba.– Mi ez a nagy szeretetroham?

– Szóval, csak annyit akartam, hogy Line észrevette a zongorát és kicsit ideges lett, de nyugi, elintéztem.
– Te mindig mindent elintézel...– nézett mélyen a szemembe, majd gyorsan megrázta a fejét.
– Igen, szerintem is ez már túlcsordulnak az érzelmek.– nevettem el magam. – Öltözz te is, fél 4-kor találkozunk lent.– nyomtam gyors puszit arcára, majd visszamentem Line szobájába.

– Megérke...– és ekkor megláttam Line-t. Menyasszonyi ruhában, fátyollal és a kezében egy viszonylag kisebb, de mégis gyönyörű és ízléses csokorral. Egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni, könnyek szöktek a szemembe, de nem engedtem, hogy kibuggyanjanak, inkább csak felfelé pislogtam és közelebb mentem a lányhoz. Akkor kezdett csak világossá válni, mindez a valóság, a bátyám órákon belül nős ember lesz. A leendő felesége pedig már gyermeket hord a szíve alatt, nagynéni leszek... Az idő hihetetlen kegyetlen dolog. Születésünk pillanatában megkapjuk a korlátot, mind annyit élünk, amennyi meg van írva. Se többet, se kevesebbet. Mintha tegnap lett volna, hogy a hátsó kertünkben ültem a medence szélén, mert nem tudtam még úszni és a 4 éves pici énemnek nem ért le a lába, viszont nagyon vágytam a vízbe és Daniel segített. Egész álló nap tartott a vízben, hogy imitálhassam, én épp úszom. Tudtam, hogy lett volna más dolga, de ő velem foglakozott. Vagy amikor az érettségire készültem, akkor mindig hazajött, hogy segítsen nekem, munka után nálunk dekkolt és este 11-ig nem is mentem vissza a saját lakásába, ott ült mellettem és kérdezgetett, biztatott, hogy menni fog... És Line, Line az a lány, akinél jobban nem is álmodhatnék Daniel mellé. Kár túlragozni, szereti Dan-t, tiszteli és nekem ennyi elég is lenne. De nem, Line ennél sokkal több, ő ne csak a bátyám leendő felesége. Ő a legjobb barátnőm, aki mindig meghallgat, aki 17 éves korom óta mellettem van. Hiába van köztünk 4 év, hiába élünk más kontinensen, hiába más a személyiségünk, hiába látjuk máshogy a világot... – Nem tudom leírni szavakkal, hogy mennyire gyönyörű vagy, hogy mennyire szeretlek és hogy mennyire örülök, hogy téged vesz el a bátyám.– mondtam a könnyeimmel küszködve.
– Gyere ide.– tárta szét a karját, én pedig azonnal az ölelésembe vontam.
– Köszönöm, hogy vagy nekem.– közöltem sírós hangon.
– Ezt nekem kellene mondanom. Jó oké, – vett nagy levegőt.– elég a drámázásból, erős nők vagyunk, nem sírunk, drága a smink és a sminkesek is leléptek, szóval ennek,– mutatott az arcán lévő festékre.– a helyén kell maradnia.
– Felveszem a ruhám.– nevettem el magam kijelentésén és a kezembe vettem a vörös darabot.– Még mindig csodaszép...– simítottam végig az anyagon.

Perceken belül már a vörös csodában "tündököltem". Legalábbis Line így fogalmazott.
– Szerinted tetszeni fog Shawn-nak?– néztem rá kérdőn.
– Még jó hogy, ha engem kérdezel, tuti azonnal letépné rólad.– bólogatott komolyan.
– Várj, mi?– ráncoltam a szemöldököm, majd elnevettem magam.– Ezt meg sem hallottam.
– Ahj, Dorothy, túl prűd vagy.– forgatta a szemeit.

– Ez nem igaz.– tettem karba a kezeim megjátszott sértődöttséggel.
– Dorothy?– fordult felém.
– Tessék, Line.

– Idő van...– amint kimondta ezt a két szót megremegett az ajka.

– Minden tökéletes, ne aggódj.– küldtem felé egy biztató mosolyt.– Menjünk.– indultam az ajtó irányába.

Amint kiléptünk a kertbe, már mindenki a helyén volt. Daniel az oltárnál a pappal, a két örömanya az első sorba törölgette a könnyeit, mellettük apa, akiről szintén sugárzott a boldogság és a meghatottság... A 4 fotós a legjobb helyeken, hogy a lehető legszebb fotókat tudják elkészíteni, a zenekar a sarokban, a bevonuló eljátszására készen, koszorúslányok a párjaikkal rendezett sorban, kezükben kis kosár, melyekben vörös rózsaszirmok voltak. Line apja is már csak a lányára várt. Láttam szemében a büszkeséget és a féltést egyaránt. Mégis örült. És végül Shawn, a sor elején... Mondanám, hogy minden vendég róla beszélt, de akkor hazudnék. Sok hamis barát és ismerős volt az esküvőn, mind a ceremónián, mind a vacsorán. Őket tényleg csak az ember jó szándékból hívja meg, mert bunkóság lenne, ha nem tenné. Őket tényleg az érdekelte a legjobban, hogy találkozhattak Shawn Mendes-sel. Viszont voltak igaz barátok, rokonok és családtagok is, akik valóban Line és Daniel miatt jöttek el. Gyorsan beálltam Shawn mellé, szemei végigmértek, majd ajkai ó-t formáztak és elmosolyodott.
– Gyönyörű vagy...– mondta teljes őszinteséggel. Szemei ragyogtak, majd szégyenlősen lehajtotta a fejét és a cipője orrát kezdte el pásztázni.
– Köszönöm.– válaszoltam halkan. Majd tényleg eljött az idő. Felcsendültek az zene első dallamai, a násznép felállt, a koszorúslányok és a kísérőik egymásba karoltak, majd a sor elején Line megtette az első lépést. Ekkor Daniel is megfordult, hiszen eddig háttal állt, hogy tényleg csak "abban" a pillanatban láthassa meg a menyasszonyát, ahogy az meg van írva. Sosem láttam sírni a testvéremet, ez volt az első alkalom. Szemeit gyorsan megtörölte, de ajkai mosolyra húzódtak. Leírhatatlanul boldog volt, arca ragyogott, szemeiben a könnyön kívül is ott volt valami. Valami megmagyarázhatatlan, mégis csodálatos. Az önfeledt boldogság. Ennél gyönyörűbb dolgot még életemben nem tapasztaltam...

Ahogy Line odaért az oltárhoz, édesapja átadta lányát Dan-nek. Kezét a tenyerébe helyezte, majd halványan elmosolyodott és a helyére sétált. Példáját követve, mi is ugyanezt tettük. Amit leültünk, rögtön megéreztem Shawn meleg tenyerét a combomon. A kézfejemet az övére helyeztem, mire ő rákulcsolta ujjait az enyéimre.

– Azért gyűltünk ma össze, hogy tanúi legyünk annak, amint e férfi és e nő Isten színe előtt a házasság szent kötelékébe lép. Ez a két ember azért van itt, hogy ezen a szent helyen összekössék életüket. Ezért, ha van valaki, aki olyan okról tud, ami miatt nem házasodhatnak össze, kérem, hogy szóljon most, vagy tartsa magában örökké. – természetesen teljes csend. Nem voltam még olyan esküvőn, ahol bárki felszólalt volna.–Daniel Douglas Martin, elfogadod-e feleségedül ezt az nőt, ígéred-e, hogy mostantól kezdve mindig szeretni és tisztelni fogod, hűséges és szerető férje leszel, gondoskodsz róla Isten rendelése szerint a házasság szent kötelékében?
– Igen.– válaszolta Daniel mosolyogva, teljes határozottsággal hangjában.
–Caroline Parker, elfogadod-e férjedül ezt a férfit, ígéred-e, hogy mostantól kezdve mindig szeretni és tisztelni fogod, hűséges és szerető felesége leszel, gondoskodsz róla Isten rendelése szerint a házasság szent kötelékében?
– Igen.– mondta Line arcára fagyott mosollyal.
– Most mondjátok el egymásnak a fogadalmatokat!
– Kislányként mindenki erről a napról álmodozik.– fogott bele Line.– Annyira hihetetlen, hogy most eljött ez a pillanat... Zenghetnék ódákat arról, hogy mennyire szeretlek, hasonlítgathatnám magunkat a zsákhoz és a foltjához, vagy a méhez és a virághoz, de nem teszem. Minden szó feleslegessé válik, ha veled vagyok. Minden apró részlet homályos lesz és nehézzé válik a légzés. Csak téged látlak és csak azt érzem, hogy mennyire szeretlek. Én, Caroline Parker, Téged, Daniel Douglas Martin, férjemül fogadlak. Isten és a jelenlévők előtt ígérem, hogy szerető és hűséges feleséged leszek jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, míg a halál el nem választ.
– Tudom, ilyenkor a legtöbben vagy valamilyen giccses, érzelmektől túlfűtött szöveggel, vagy éppen valami szánalmasan elviccelt beszéddel rukkolnak elő, amin a násznép csak azért nevet, hogy ne legyen annyira kínos... Őszintén, sosem gondoltam volna, hogy képes leszek úgy érezni valaki iránt, mint irántad, Line. És azt hiszem, itt kellene megfogadnom azt, hogy te leszel az utolsó, aki ilyen érzelmeket kelt bennem. Szóval, csak egyetlen szó. Szeretlek.Én, Daniel Douglas Martin, Téged, Caroline Parker, feleségül veszlek. Isten és a jelenlévők előtt fogadom, hogy szerető és hűséges férjed leszek jóban-rosszban, gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben, míg a halál el nem választ.
– Húzzátok egymás ujjára a gyűrűt. – majd megjelent egy aranyos, szőke kisfiú, kezében egy vörös párnával, amin a két gyűrű volt gondosan elhelyezve.
– Fogadd ezt a gyűrűt állandó és örökké tartó szerelmem zálogául. – emelte meg először a gyűrűt Line és Daniel ujjára húzta. A fotósok természetesen kattogtatták a gépüket, mint az őrültek, a násznép pedig meghatottságában vagy szipogott vagy sóhajtozott.
–Fogadd ezt a gyűrűt állandó és örökké tartó szerelmem zálogául. – Daniel pedig Line középső ujjára akarta húzni a gyűrűt. Nem is a bátyám lenne, ha nem tévesztette volna el, de komolyan.
– Daniel, másik ujj! – sziszegte Line egy kicsit idegbetegen, mire az emberek halkan felnevettek. Nem volt kínos, inkább csak kicsit abszurd, Daniel sem szégyellte magát, bár nem tudom mit kapott utána Line-től...
– A rám ruházott hatalmamnál fogva Daniel-t és Caroline-t férjjé és feleséggé nyilvánítom. Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. Megcsókolhatod a menyasszonyt. – és igen, Daniel megcsókolta Line-t, az emberek óriási tapsviharral díjazták az egészet. És igen, ettől a pillanattól már nem volt Caroline Parker, a leendő sógornőm, hanem Caroline Martin volt, a sógornőm...

Ez az eddigi leghosszabb rész, köszönöm, hogy itt vagytok! Igen, 48 órával előbb hoztam, mint ígértem, remélem kellemes meglepetés volt és örömet tudtam vele nektek szerezni. A véleményeteket hagyjátok itt nekem komment formájában vagy írjatok nyugodtan személyes üzenetet, imádom olvasni a soraitokat és mindennemű vélemény jól esik, még a kritika is, bármilyen furcsa is ezt hallani. Köszönöm még egyszer. Sietek a következő résszel: Dorina