– Nem mondta min vesztek össze?
– Nem, de ha a bátyám veszekedni kezd, akkor mindet rázúdít a másikra. Line nagyon maga alatt lehet. – sóhajtottam.
– Lehet neked kéne Dan-nel beszélned, nem nekem. Mégis csak te vagy a testvéred.
– Akkor majd te leszel Line-vel? Ápolgatod egy várandós nő lelkét?
– Hát, megoldom. – vont vállat
– Te tudod. – mosolyodtam el.  

– Dor, van egy húgom, menni fog.– nyugtatott.
– Tényleg, mi van Liyah-val? Nem is beszéltem vele, mióta először találkoztunk.– mondtam, miközben beálltam a zuhany alá.
– Nem tudok semmi újat.– rántott vállat.
– Majd felhívom este.– engedtem meg a vizet.
– Miért érdekel a testvérem?– ráncolta a szemöldökét.
– Mert minden érdekel, ami veled kapcsolatos?– tártam szét a karjaimat kérdőn.
– Vizes lett a hajad.
– Basszus, majd befonom. – kezdtem hisztérikusan kicsavarni belőle a vizet.

– Ne mondj semmi félreérthetőt vagy bántót Line-nek, még akkor sem, ha az az igazság, oké?– néztem rá, miközben már a kocsiban ültünk.

– Nem vagyok idióta, tudom, hogy kell megnyugtatni valakit.– forgatta a szemeit. 

– Majd írj, hogy mit mondott, tudni szeretném, hogy mi van.– fogtam a fejem.– Miért kell hajnali 4-kor veszekedni?

– Nyugi Dor, ne parázz, megoldjuk, lesz esküvő.
– Nagyon remélem, hogy annyira azért nem komoly, hogy az elmaradjon.– reménykedtem hangosan.
– Nem fog Édes.– pillantott rám lopva, mert közben az utat figyelte. Szavai hallatán jóleső melegség áradt szét a testemben és nyugodtan dőltem hátra az ülésen. Nem tudom hogy bírtam 28 évig nélküle.– Itt merre?– esett kétségbe.– Kiismerhetetlen ez a város...
– Jobbra, aztán a körforgalomnál az utolsó kijárat, onnan egyenesen és majd szólok, ha a házuknál vagyunk. Vidd el Liné-t valahová, én maradok Daniel-lel.– ismertettem a tervet.

– Nem is tudom, mióta nem én vagyok a domináns fél.– morgott.

– Ahj Shawn, tudom, hogy sztár vagy, de az nem jelenti azt, hogy folyton neked kell a központban lenned. Tudod, egy kapcsolat attól kapcsolat, hogy a felek egyenrangúak, mindenkinek van mindenbe beleszólása, szóval, ha nem tetszik, amit kitaláltam szólj. Ennek ez a lényege. – vázoltam fel gyorsan a gondolataimat.
– Miért nem lettél te is ügyvéd?!  – tette fel a költői kérdést, amire nem is válaszoltam.– Jobb kérdés, miért nem tudok rád haragudni?!– kijelentésére halkan felnevettem, majd az utunk innentől csendben telt.

– Itt állj meg!– mondtam gondolataimból kizökkenve, mikor észrevettem a nagy, fehérre festett házat.
– Máris asszonyom!– nevetett szórakozottan.

– Szia Line!– kiáltottam, ahogy megláttam az ajtóban álló vékony nőt. 
– Dorothy!– ölelt át.
– Ne aggódj, minden rendben lesz.– simogattam a hátát.– Odaadlak Shawn-nak, öltözz fel, jó?–  toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Válasz gyanánt csak aprót bólintott is elment fel az emeletre. Arca teljesen kifejezéstelen volt, a sírás nyomát egy kicsit sem mutatta. A nappali felé vettem az irányt, nyomomban a barátommal. 
– Jó reggelt Daniel!– mondtam kissé gúnyosan a kanapén ülő bátyámnak, akinek a kezében egy borospohár volt.– Na azt add csak ide!– vettem ki kezéből.
– Szia Dorothy.– nem ellenkezett, azonnal odaadta. 

– Kész vagyok!– trappolt le Line a lépcsőn.
– Gyere.– karolt belé Shawn és indultak az ajtó felé.– Sziasztok.– ezután egy halk csapódást hallottunk és a kulcsok csörgését, Line most komolyan bezárt minket? Szemöldököm az egekbe szaladt, Daniel pedig csak intett, hogy üljek le.
– Meséld el, hogy mi történt, most.– huppantam le mellé a kanapéra.

– Huh... Ez hosszú lesz.– vakarta meg a tarkóját.

– Hallgatlak.– dőltem hátra.– Ne haragudj, hogy kicsit gúnyos voltam.– sóhajtottam.– Csak annyira nehéz elhinni, hogy pont egy nappal az esküvő előtt, szinte éjjel... Mondd, este kezdtetek veszekedni?
– Öhm... Igen.– felelte zavartan.

– Nem tudom elképzelni, hogy mi történhetett... Veletek, akiknek látszólag tökéletes a kapcsolata. Hihetetlen.– beszéltem a semmibe magam elé.
– Dorothy, ne aggódj, lesz esküvő.– mosolygott rám.
– Hogy tudod ilyen nyugodtan kezelni? Line is, mintha mi sem történt volna,  te itt ülsz mosolyogva, én meg halálra aggódom magam...
– Nem először veszekedtünk, csak Line most alapból ideges. Az esküvő, a baba,anyáék, az üzlet, ti...
– Mi?– néztem furcsán. – Shawn és én?
– Igen. Nekem is nehéz feldolgozni, hogy ennyi év után újra boldog vagy és nem is akárki mellett. Húgi, egy sztárral jársz...
– Oké, most ne az én életemről beszéljünk.– ráztam meg a fejem.– Kérlek, fejtsd ki mi történt, nagy szeretnék segíteni, nem akarom, hogy valami...– vettem nagy levegőt.– Valami elromoljon a baba miatt.– szöktek könnyek a szemembe.– Tudom, hogy nehéz nektek, de kérlek ne. Ne engedd, hogy Line szenvedjen, ne engedd, hogy eltávolodjatok egymástól.– szipogtam.
– Dorothy, a babának ennek semmi köze.– ölelt át.– Ne sírj.– simogatta a hátam.– Tudod, mostanában sokat dolgoztam és az esküvő is  nagyon lefoglalt, így nem igazán volt időnk egymásra. Line besokallt, én meg leordítottam fejét.– mondta kissé gépiesen.

  – Daniel... Line várandós, esküvője lesz, dolgozik...– ingattam a fejem.– Máskor mindig olyan megértő vagy, most meg ilyen krízishelyzetben kell szegényre mindent rázúdítani? Nem ismerek rád Dan.
– Tudod Dorothy, mostanában én sem rád.– tolt el magától.– Mondjuk magamra se...– Kezdek olyan lenni, mint egy zsémbes öregember? Annyira öregít ez a 36 év...
– Ami azt illeti, egész életedben egy zsémbes öregemberként viselkedtél.– nevettem el magam.– De én így szeretlek.– mosolyogtam rá kedvesen.

– Nehéz elhinni, hogy apuka leszek. Ott lesz valakinek az anyakönyvében, hogy apja neve Daniel Douglas Martin...– sóhajtott.  
– Ő nem valaki, hanem a gyermeked és az én unokahúgom, vagy öcsém. És téged tényleg az érdekel, hogy az anyakönyvében a te neved is ott lesz?– néztem hitetlenül.
– Jól van, csak annyira furcsa belegondolni... Apának fog hívni, érted? Apának...

– Vagy apucinak.– mosolyogtam.
– Hülye.– lökte meg a vállam, majd felnevetett.
– Most miért?– ráncoltam a szemöldököm.– Fúj!– kiáltottam, amikor leesett. Daniel, te mióta vagy ennyire perverz? Komolyan, elég Shawn is, rosszabb, mint egy szókimondó kamasz, erre te is.– csattantam fel.
– Szerintem rendben leszünk Line-vel. Nem hinném, hogy sokáig tartana ez az egész.

– És te is épp olyan jó vagy témaváltásban, mint ő.– forgattam a szemem.– Nem lehet, hogy ti vagytok a testvérek?
– Dorothy, folyton rá gondolsz. Mindenben őt látod, már kezd lelkiismeret furdalásom lenni, hogy elválasztottunk titeket.

– Szeretem őt, mindennél jobban.– sóhajtottam.– Tudom, sokszor úgy beszélek róla, mintha csak a barátom lenne, mert csípőből leidiótázom, amikor az egyik legintelligensebb és legkommunikatívabb ember, akit ismerek. Megértő, empatikus, szeret és elfogad a hibáimmal együtt. Nem kívánhatnék jobbat.– néztem mosolyogva a levegőbe, miközben tökéletes arcvonásait láttam magam előtt.– A legjobb barátom is. 
– Tudom. Ő is így gondol rád és jó látni, hogy végre boldog vagy.– karolt át.
– De most nem azért jöttem, hogy az én életemről beszéljünk, van még valami, amit nem tudok?– Asszem' mindent megbeszéltünk.– vette elő mobilját, majd nyitotta meg a jegyzeteket.– Igen, minden megvolt.– bólintott, majd lezárta a készüléket.
– Dan, te komolyan készítettél egy jegyzetet, hogy mit kell mondanod nekem a veszekedést illetően?– néztem furán.
– Ige..Mi nem, dehogy is.– rázta a fejét zavartan.– Csak egy e-mailt néztem meg, most jött az egyik ügyfelemtől.
– Hajnali 5-kor?– pillantottam az órára.

– Ö, izé, New York-i.– vakargatta a tarkóját.
– Ott meg 11 óra van, ki az, aki ennyire elfoglalt, hogy ennyire későn ír?
– Most épp nyaral, Sydney-ben. Ott délután van.– mondta idegesen.
– Kivágtad magad.– nevettem fel.– Mit csináljunk? 

– Nem akarsz nekem kaját csinálni? Éhen halok...
– Te tényleg olyan vagy mint Shawn, ő is folyton enne.– fogtam a fejem.– Te vagy terhes vagy Line? 

– Tudod merre van a konyha.– vigyorgott rám.

– Ilyenkor annyira tudlak utálni.– sziszegtem szórakozottan. Még így lassan 30 évesen is ugyanúgy tudtam beszélni a bátyámmal, mint kamaszként. Semmi sem változott a kapcsolatunkat tekintve. Mindent megbeszélünk, kikérjük egymás véleményét, viccelődünk, leégetjük és ugráltatjuk a másikat. 
– Szeretlek Dorothea Elizabeth Martin! – kiabált utánam.–Főleg, ha palacsintát csinálsz...
– Én is téged Daniel Douglas Martin.– nevettem hangosan.– Főleg, ha csendben maradsz.– a testvéri idill egyetlen rossz oldala az volt, hogy nem tudtam mi van Shawn-nal És Line-vel, így amint a konyhába értem első dolgom volt megnézni, hátha megérkezett már a várt üzenet...