Amíg Shawn az ő részét énekelte végig rám nézett. Csak rám. Szemeim megteltek könnyel, csak rá tudtam gondolni és a dalra. Ittam szavait, hangja átjárta az egész testem, megszűnt a külvilág. Szinte éreztem, hogy a dallam felemel és az égig repít, abban a pillanatban vált bennem teljesen szilárddá ás biztossá. Bármi is történjék, bármit kell elhagynom vagy elfelejtenem, vele akarom leélni az életem. Nem állhat az utunkba senki és semmi. Mikor vége lett a dalnak Shawn csapzottan suttogta a mikrofonba: Szeretlek Dor, mindennél jobban! 

Alig vártam, hogy lejöjjön a színpadról. Minden vágyam volt átölelni.

– Dorothy, hozzá kell menned Shawn-hoz.– mondta Line a semmiből.
– Ez most honnan jött?– ráncoltam a homlokom.
– Nem vagyok vak... 

– Na Dor, megbékéltél?– lépkedett felém Shawn kifulladtan. Szó nélkül a nyakába borultam és a fejem a mellkasára tettem. 
– Annyira szeretlek Shawn...– suttogtam izmos felsőtestébe.
– Hol marad a csókom?– tolt el magától.
– Látsz csillagokat?– néztem rá.

– Felettünk nem, de a szemeid úgy ragyognak, mint a csillagok.– mosolygott.

– Jézusom, ne mondj ilyeneket.– szorítottam össze a szemem, hogy visszatartsam könnyeim.
– Ahj, de nehéz eset vagy asszony.– fogta arcom kezei közé, majd lassan magához húzott és megcsókolt.
– Túlságosan boldog vagyok ahhoz, hogy ezen fennakadjak.– súgtam az ajkaira.

– Akartok még találkozni Ed-del?– kérdezte, miután levegőhiányában elváltunk egymástól.
– Még szép!– kiáltott fel Line.– Aláírás, kép...– számolt az ujjain.
– Értettem, írok Ed-nek, hogy találkozzunk valahol,– vette elő mobilját.– van a közelben valami bár étterem, vagy ilyesmi?– nézett ránk kérdőn.
– Distillers!– mondtuk ki egyszerre Line-vel.– Imádjuk azt a helyet!– tapsikoltam örömömben.
– Oké.– pötyögött nevetve.– Mint az ovisok, esküszöm...
– Dorothy, most jól benyomunk!– dörzsölgette tenyerét a leendő sógornőm.

– Öhm, Caroline?– húztam össze a szemöldököm.

– Ó, bakker!– forgatta a szemét.– Attól ti még benyomhattok.– vont vállat szomorúan.
– Shawn vezet, én annyira nem szeretnék inni, szóval baba zsúr lesz. Már ha Ed nem iszik.– kezdtem el gondolkodni.

Ha tudom, hogy 2 teljes órát fogunk ülni az előtérben és egy csomó rajongó rohamoz meg, inkább hazamentem volna. Miután elkészült az egymilliomodik fotó, a csuklóm pedig remegett a sok firkálástól, nagy nehezen megjelent Ed.
– Na végre...– sóhajtottam fel megkönnyebbülten.– Mégis iszom és nem vizet!– álltam fel.

– Dor, mi ütött beléd?– nevetett Shawn, majd választ sem várva felkelt és az ajtó felé indult.
– Bírom a lányt, majd piálunk együtt.– ment kifelé Ed is. Shawn úriemberhez méltóan kinyitotta nekünk az ajtót és megszokásból az autó bal oldala felé indult. Először azt hittem, hogy nekem akarja kinyitni, aztán meglepődött arcát látva azonnal tudtam, hogy mi a baja.
– Sosem fogom megszokni ezt a jobb kormányos dolgot...– vánszorgott át a másik oldalra.

– Nem is kell.– ültem be nevetve mellé.– Megvan mindenki?– néztem hátra ahonnan 4 érdeklődő szempár bámult felém.– Ezt egy igennek veszem.– dőltem hátra nyugodtan, majd megéreztem Shawn meleg tenyerét combomon. 
– Merre kell menni?– nézett rám kedvesen.
– Vezessek?– nyúltam az övemért.
– Megoldom, csak navigálj kérlek. Szóval?– mondta megemelt hangon és kezét elvette a lábamról, ujjaival idegesen dobolt a kormányon.. Most mi rosszat mondtam? Miért kell így felkapni a vizet a semmin?
– Tolass ki, fordulj balra, aztán egyenesen és a második lehetőségnél jobbra lesz egy parkoló.– mondtam úgy, mintha misem történt volna.

 Miután kiszálltunk Line rögtön odaugrott mellém.
– Ez meg mi volt?– kérdezte halkan.
– Fogalmam sincs, sokszor ilyen. Biztos feszült, majd lenyugszik.– vontam vállat.
– Ja, biztos...– mondta erős szarkazmussal hangjában. 

– Mit adhatok?– lépett asztalunkhoz egy pincér.– Ed Sheeran, Shawn Mendes, Dorothea Martin és a divattervező, akinek nem tudom a nevét? Ez hihetetlen...
– Igen, mi vagyunk.– egyedül Ed volt jó kedvű, úgy döntöttem nem veszek tudomást Shawn mérgelődéséről, ma jól fogom magam érezni.

– Én egy Long Island-et kérek.– mondtam az enyhe dühtől feltüzelve. Sosem szoktam sok és erős alkoholt inni, de most szüksége van rá. Mikor kimondtam a rendelésem, mind a 3-an meglepődve néztek rám, de nem érdekelt. 
– Egy tequilat.– mondta Ed. 

– Egy kólát kérnék.– mosolygott Line. 
– Szintén.– Shawn arca teljesen kifejezéstelen volt, nem értettem, hogy tényleg az előbbin húzta-e fel magát, de akkor is. Ne rajtam töltse le a dühét.

– Egy pillanat és hozom.– fordult meg az egyenruhás férfi.

– Ed, mesélj egy kicsit, most itt élsz Londonban?– kezdeményeztem beszélgetést.

– Igen, a feleségemmel Harrow-ban.– bólintott.– Caroline, te is londoni vagy, ugye?

– Aha, Dan-nel lakunk együtt, Dor és Shawn meg torontói.–megbeszéltük ki hol lakik, szuper. Ezután majdnem 5 perc kínos csend következett, sokkal jobb lett volna minden, ha nem lehetett volna vágni a feszültséget kettőnk közt. Végre valahára megérkeztek az italok, szinte a háromnegyedét megittam egyszerre, amit valljuk be, nagyon nem kellett volna. Nem bírom az alkoholt, nem is szoktam inni. Nem tudom mi ütött belém. Csak kellett. Éreztem, hogy a melegség végigáramlik a testemben, nem telt bele 10 perc, már egy összefüggő mondta sem hagyta el a számat. Ezután teljes képszakadás...

Reggel

Fogalmam sincs, hogy végződött a tegnap este, nem tudom, hogy kerültem vissza a hotelbe, de nagyon valószínű, hogy Shawn keze van a dologban. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, nem éreztem magam rosszul, a fejem sem fájt, így viszonylag hamar kiheverhettem a részegséget. 
– Where were you in the morning, babe?– suttogtam a dalszövegrészlete, majd Shawn-t keresve indultam el a szobában.

– Itt vagyok.– hallottam meg a jól ismert, mély, kissé rekedtes hangot. Amint eljutott az agyamig, hogy hallotta az előző mondatom azonnal elpirultam.– Mit akarsz?– tette karba kezeit. Még sosem volt ilyen ellenséges velem. Szégyenben lehajtottam a fejem.
– Shawn...
– Mond, figyelek.– hangja cseppet sem enyhült meg. Nem adhatom meg magam, nem fogok sírni, nagy levegőt vettem és ráemeltem a tekintetem. Szemeim könnyben úsztak, de nem engedtem, hogy lefollyon egyetlen csepp is.
– Sajnálom, hogy felajánlottam, hogy vezetek, sajnálom, hogy leittam magam a sárga földig, mert megsértettem az önérzeted. De csak magamtól kellene elnézést kérnem, amiért a büszkeségem eltűnt abban az egy órában és engedtem a csábításnak. Nem tudom miért kellett annyira felhúzni magad, amikor csak segíteni akartam, de rohadtul szégyellem magam, amiért így reagáltam. Azt akartam, hogy lásd, nem fog befolyásolni a hisztid, de befolyásolt. Sőt, azzal hitegettem magam, hogy azért iszok mert jól érzem magam és csak fokozom a hangulatot. Nem, azért ittam, mert egy rohadt mozdulatoddal darabokra tudod zúzni a szívem...– itt nem bírtam tovább utat engedtem a könnyeimnek.– Utálom magam, amiért ennyire szeretlek és akaratod nélkül manipulálod az érzéseimet.
– Dor... Én, én nem tudtam, hogy ezért...– túrt a hajába idegesen.– Shawn Mendes, egy hatalmas idióta vagy. Azt hittem, azért csinálod, hogy... 

– Hogy?– néztem rá a szemeimet törölgetve.
– Bassza meg, meg kicseszett nagy barom vagyok. Hogy nem vettem észre?– nézett a plafon felé.– Azt hittem bosszút akarsz állni, azért a lányért...
– Milyen lány?– ráncoltam a szemöldököm.

– Te nem is láttad?– esett le az álla.– Amikor vártunk Ed-re, sok rajongó kért képet. Jött egy lány és hirtelen megpuszilta az arcom. Én meg annyira meglepődtem, hogy azt sem tudtam, mit csináljak...
– Istenem... Hogy haragudnék ezért? Nem tehetsz róla. Azért voltam mérges, mert lekezelően beszéltél, pedig csak segíteni akartam.– ismételtem meg a mondatom.
– Azért beszéltem úgy, mert haragudtam magamra, mert nem reagáltam semmit.– túrt újra göndör fürtjei közé.– Sajnálom, annyira sajnálom.

– Én is sajnálom.– úgy álltunk egymás előtt, mint két komplett idióta. Egy rohadt félreértés miatt volt az egész.

– Te komolyan a dalszövegemből idéztél?– mosolyodott el.

– Azt hittem nem hallod...– sütöttem le a szemem.
– Annyira édes vagy, amikor zavarba jössz.– emelte meg hüvelyujjával az állam.– Szeretlek.

– Én is szeretlek.– hajoltam hozzá közel, majd lehunytam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon, de nem tette. Szemöldökömet ráncoltam, majd kinyitottam a szemeim is. Shawn pedig 3 milliméterre tőlem bámult.– Valami baj van?
– Annyira gyönyörű vagy, nem tudok betelni veled.– súgta az ajkaimra majd végül megcsókolt.