– Máris indulhatunk, hadd mutassam be Ming-et és Vent.– mutatott a két alacsony névről ítélve kínai férfire.
– Nagyon örülünk.– mosolygott Line.
– Miénk a megtiszteltetés hölgyeim.– mondta Ming erőteljes kínai akcentussal. Kíváncsiságból a hátam mögé néztem, majd azt láttam, amire számítottam. Jason és Rob szúrós szemmel méregeti a két hammam mestert. 

A testőrök aggodalmának ellenére hammam alatt nagyon diszkréten bántak velünk, folyamatosan úgy rakták ránk a különböző lepleket, hogy egy pillanatra sem volt látható egyetlen kritikusabb testrészünk sem. A kezelés alatt végig csendben voltunk, nem azért, mert külön megkértek rá, hanem, mert az egész környezet annyira megnyugtató volt, hogy kár lett volna elrontani egy-egy meggondolatlan szóval. Egész pontosan négy és fél órával később Annelita elkísért minket a masszázskádakhoz, ahová, mint kiderült, a pácienseken kívül nem mehet be senki, így Jason és Rob kint leült.

 – Annyira örülök, hogy végre csak ketten vagyunk.– ültem be a forró vízbe.

– Ne is mond, nagyon feszélyező volt a testőrök jelenléte. Egész nap alig volt rajtunk ruha és végig bámultak minket. Amúgy nagyon feltűnő a pocakom?– ráncolta a szemöldökét.
– Most először nincs rajta semmilyen anyagdarab, egyedül én látom.– nyugtattam meg.

– Akkor jó.–sóhajtott megkönnyebbülten. – Ígérted, hogy a végén itt lesz Shawn is, jön sminkelni?– nevetett.

– Dehogy.– legyintettem.– Este megyünk valahova, oda jön ő is.

– Te sem tudod, vagy csak nem mondod el? – érdeklődött.

– Én tudom, de beszéljünk másról. Minden oké köztetek Dan-nel? Vagy csak az esküvő miatt vagytok ennyire feszültek? Az utóbbi időben kicsit szikrázik köztetek a levegő.
– Minden a legnagyobb rendben, csak mindketten idegesek vagyunk. Mármint, már csak ő.– mosolyodott el.
– Ezt hogy érted?– ráncoltam a szemöldököm.
– Szerintem akkor voltam utoljára ennyire nyugodt és kipihent, amikor kisbaba voltam.– nevetett fel zavartan.

A fodrász, sminkes és egyebek után megszépülten hagytuk el az épületet, természetesen Jason és Rob kíséretében. Mindenképp szólni fogok Shawn-nak, hogy baromira idegesítő ez az egész testőrösdi.

– Köszönöm a mai napot.– búcsúzkodott Line a házuk előtt.
– Jaj, ez semmiség.– öleltem meg.– Nemsokára visszajövünk. Öltözz át!
– Szia Dorothy!– vigyorgott.

– Szia Line.– integettem mosolyogva.  

– Szia Shawn, megjöttem!– léptem be a szobaajtón és rúgtam le a cipőm.
– SZIA ÉDES!– kiabált a nappaliból.
– Nem kell kiabálni, így is hallak.– forgattam a szemem.– Na jó, ezt nem mondjátok komolyan!–   szaladt fel a szemöldököm, mikor beléptem a helyiségbe.
– Szia Húgi.– köszöntött Dan is.

– Ez valami vicc, ugye? Shawn, te alapból is gyerekes vagy, rajtad nem csodálkozom... De Dan! 36 éves vagy, mi a francot élvezel egy videó játékon?
– Dor, maradj már csendben! – az igazán "érett" barátom annyira beleélte magát a játékba, hogy jobbra-balra dülöngélt.

– Ezt nem hiszem el.– fogtam a fejem, miközben inkább átmentem a hálóba. Már a kocsiban kitaláltam, hogy a kék csodát fogom felvenni, amit Shawn-nal vettem. Kíváncsi vagyok, hogy felismeri-e. Mivel a hajammal és a sminkkel nem kellett bajlódnom, így csak felkaptam a ruhát és egy fekete magassarkút. Fogtam egy borítéktáskát, beletettem a telefonom és az irataimat.

– Mikor fejezitek be?– mentem be újra a nappaliba, miközben a fülbevalómmal szerencsétlenkedtem.
– Most.– tette le a konzolt Dan.– Én nyertem!
– Hát ez mesés.– mondtam "enyhe" iróniával a hangomban.– Shawn, jól vagy?– néztem aggodalmasan a bátyám mellett ülő férfire. A játéknak már majd fél perce vége lett, ő pedig még képernyőt bámulta.

– Dor...– mondta komolyan.– Én...én veszítettem.– nézett rám sápadt, hitetlenkedő arccal.– Érted? Legyőztek...

– Shawn, ez egy játék, felesleges ennyire magadra venni.– ráztam a fejem.
– De megvertek, a kedvenc játékomban, amiben midig én voltam a legjobb...– csuklott el a hangja.
– Ahj.– mentem oda hozzá és öleltem meg.– Rosszabb vagy, mint egy kisfiú. Komolyan, 30 évesen gyerekesebben viselkedsz, mint Louise unokaöcsénk.
– Ez nem lehet...– még mindig nem figyelt rám.
– Shawn...– néztem a szemébe, majd megcsókoltam. Rögtön megéreztem, hogy belemosolygott, csak tudnám miért tette.

– Hát Dan, én megyek velük.– nevette el magát, mikor elváltak ajkaink.
– Ne már.– tette karba kezeit a bátyám csalódottan.
– Mi van?– néztem értetlenül.

– Te mondod el!– mutatott Dan Shawn-ra, akinek még mindig az ölében ültem.
– Hát, az úgy volt...– nevetett kínosan.– Fogadtunk, hogyha meg mersz előtte,– nézett a testvéremre.– csókolni, akkor nem mehet veletek helyettem este.
– Egy, mégis mi a francot képzeltek, hogy fogadtok? Kettő, ez Line leánybúcsúja, már az is elég gáz, hogy ez a majom ott lesz, de Dan jött volna, aki a leendő férj? NORMÁLISAK VAGYTOK? Ez Line napja, nem cseszhetitek el! Ez nem játék. Csak Line miatt jöhetsz, mert ő kérte.– néztem nagy, kidülledt szemekkel.
– Ilyen, amikor mérges?– mutatott rám Shawn, de a kérdést a bátyámhoz intézte.
– Nagyon ritkán, amúgy nem szokott mérges lenni.– vont vállat.

– Most vicceltek? ITT ÁLLOK ELŐTTETEK, HALLOK MINDENT! 
– Dor, ne haragudj, nagyon sajnálom. Az én hibám, én találtam ki.– nézett rám bűnbánó arccal.

– Utálom, hogy nem tudok rád mérges lenni.– enyhült meg az arcom.

– Gyere ide!– tárta ki karjait, én pedig szoros ölelésébe burkolóztam.
– Nyál partiiii.– kiabálta a meglehetősen érzelmes bátyám.– Kár, hogy most nincs hőlégballon.
– Mondja ezt, Mr. TemzepartjánkéremmegLinekezétegygyertyákbólkirakottszívben.– néztem rá összehúzott szemmel.
– Szép volt Húgi.– kaptam egy elismerő tekintetet a sértegetőmtől.

– Volt kitől tanulnom.– nevettem el magam.– Na te menjél készülődni,– löktem el Shawn-t.–Te pedig meséld csak el ezt az egész fogadást.
– Shawn felhívott, hogy unatkozik, így áthoztam a PlayStation-t. Játszottunk, aztán mondta, hogy este leánybúcsú lesz, én meg mondtam, mekkora lenne, ha ott lennék. Majd kitalálta, hogy fogadjunk, ha eléri, hogy megcsókold előttem, akkor maradok, de ha nem sikerül neki 6-ig, akkor én megyek helyette veletek. Durva volt ez a színjáték, még én is elhittem, hogy tényleg ennyire megviselte, hogy veszített.

– Amúgy Dor, gyönyörű vagy.– lépkedett be Shawn, miközben a zakóját igazította. 
– Köszönöm.– pirultam el.– Mikor indulunk?
– Most rögtön.– nézett az órájára.

– Szia Dan.– öleltem meg a bátyám, majd Shawn kezet fogott vele, aztán be is ültünk a kocsiba. Mi Line-hez, ő pedig a városba ment valamit intézni.

– Na most végre ketten vagyunk.– ültem be a kocsiba.– Szeretnék veled beszélni.
– Hallgatlak.– nézett rám komolyan.– Még mindig nem mesélted el a repülős incidenst.
– Hú, még az is.– sóhajtottam.– Először is nekem nagyon sok Jason és Rob. Nem hinném, hogy a munkakörük arra is kiterjed, amit ma műveltek.
– Mit csináltak?– kezdett aggódni.
– Egész nap a nyomunkban voltak, amikor a legjobb kezekben voltunk. Hiába ismertek fel, senki sem kezdett faggatózni, vagy képet kérni. Minden olyan nyugis volt, csak az frusztrált, hogy konkrétan egy szál törölközőben voltunk, de ők le sem vették a szemüket rólunk. Ha ez nem lenne elég, ez a nap arról szólt volna, hogy önfeledten beszélgetünk, de nagyon belerondítottak a képbe.– fakadtam ki.
– Ne haragudj, az én hibám. Ez is.– fújtatott.
– Nem haragszom, rád sosem tudnék.– mosolyodtam el.
– És mi az a repülős incidens?– ráncolta szemöldökét.
– Majd este, a műsör után elmesélem, nem akarom elrontani a kedved, vagy azt, hogy meggondolatlanul cselekedj.– tettem kezem nyugtatóan a karjára.
– Ugye tudod, hogy ezekkel a mondatokkal csak még inkább felidegesítesz?
– Ne aggódj, nem bántottak, semmi komoly.– próbáltam mosolyogni, hátha segít.
– Ez Danék háza, ugye?– állt meg.

– Igen, hívom Line-t, hogy jöjjön.– vettem elő a mobilom.

– Shawn, ugye tudod, hogy rossz irányba mész?– kezdtem aggódni, mikor a balra kanyarodott, az ellenkező helyett.
– Nem megyek rossz irányba.– rázta a fejét.
– De a Royal Opera House totálisan nem erre van.– kerekedtek ki a szemeim, mikor rájöttem, hogy elszúrtam a meglepetést.

– Tehát operát nézünk? Ez az!– örvendezett Line a hátsó ülésen.
– Hahó, Shawn!– szóltam erélyesebben.

– Dor, tudom, hogy mit csinálok. Maradjatok egy kicsit csendben.– majd majdnem 20 percig ültünk szótlanul.

– Ez az Eventim Apollo, itt koncerteket szoktak adni.– néztem furán. 
– Úristen Dorothy, tudod milyen koncert lesz ma?– kezdett a leendő sógornőm ugrándozni.
– Ugye nem?– esett le az állam.– Jézusom, Jézusom, JÉZUSOM....– Shawn, annyira köszönöm!

– Irány a Backstage!– kapta elő a VIP jegyeket.
– Line, el tudod ezt hinni, annyi év után végre!– öleltem át és ugráltam vele a parkolóban. Egy szeles júniusi estén, az Eventim Apollo parkolójában, a kedvenc énekesünk koncertje előtt fél órával.