Időközben az eleinte nem túl kedves pincérnő meghozta az ebédünket, amit nekiláttunk Shawn azonnal megszólalt, komolyan ez a srác nem bír ki egy percet csendben.
– És mesélsz a családodról? – kérdezte, miközben egy újabb falatot szúrt a villájára.
– Persze, apukám Douglas Martin, szívsebész. Azt szerette volna, hogy én is szívsebész legyek, de inkább az általános sebészet mellett döntöttem. Innen tovább tudom magam képezni akárhová. Anyukám Elizabeth, tőle kaptam a második nevem, régebben történelem és irodalom tanár volt, ma már nyugdíjba vonult. – mosolyodtam el. – És van egy bátyám is, ő is Londonban él, Daniel-nek hívják és ügyvéd. Igen, direkt kezdődik mindkettőnk neve D-vel. – mondtam mielőtt megkérdezné.–Most mesélj te is.
– Hát, anyukám Karen, ingatlanügynök, nagyon kedves és melegszívű, de sajnos elég naiv is, ő is brit, biztos lenne közös témátok. – nevetett.
–Igen, biztos. Majd meghívom teázni és megbeszéljük, hogy William-et vagy Harry-t bírja-e jobban. – forgattam a szemeim, persze nem komolyan.
– Erre inkább nem mondok semmit. – kacagott ő is. – Szóval apukám üzletember, nagyon jó arc, néha olyan, mintha a haverom lenne. És van egy húgom, Aaliyah. Ő is ingatlan ügynök, akár csak anya. – ekkor Shawn kicsit oldalra dőlt, hogy kilásson az ablakon keresztül az utcára. Arca eltorzult. – Ezt nem hiszem el, ez képtelenség, miért találnak meg ezek mindenhol? – ekkor szinte már kiabált. Megfordultam és megláttam egy nagy csoport paparazzit.

– Azonnal intézkedem. – mondta már nyugodtabb hangnemben.
– Shawn, azt hiszem én inkább megyek.–álltam fel az asztaltól és indultam az ajtó irányába.
– Dor, ott ki ne menj! –kiáltott utánam. – Elnézést, pincér!– szólt Shawn, és az előbbi túlbuzgó lány ott termett. – Elvezetne minket a hátsó kijárathoz?
– Természetesen. – nyávogott a lány.
– Dor, gyere!– odaléptem hozzá, majd kezét a hátamra tette, amolyan, ne félj, majd én megvédelek módon. –Ne ijedj meg, ha együtt, ha külön megyünk ki, egy hétig arról fognak szólni az újságok és a net, hogy mi járunk. Ne foglalkozz vele és a kommenteket főleg ne olvasd el, jó? –aprót bólintottam. – Ne nyilatkozz, ne mondj senkinek semmit. Ha bármi baj van, itt a számom, felhívsz és mindent elintézünk, én, te és a menedzserem. – hangja nagyon megnyugtató volt, minden félelmem azonnal elszállt.
– Menjünk. – mondtam a mélyen a szemébe nézve.

Másnap

Shaw-nak igaza lett. Bekapcsoltam a laptopom, beírtam a keresőben Shawn nevét, és rögtön vagy 50 cikk ugrott fel.

***Shawn Mendes legújabb barátnője, vajon komoly a dolog? EXKLUZÍV KÉPEK!***

"A lassan 30 éves énekes új barátnőjéről lapunk sok szaftos információt derített ki. A lány neve Dorothea Martin, sebészként dolgozik Torontó legjobb klinikáján. A 28 éves orvos Londonból költözött Kanadába és elrabolta kedvenc sztárunk szívét. A minap a belvárosban kávéztak, ráadásul csak ketten tartózkodtak az épületben, nagyon romantikus Shaw-tól, hogy ezt is lerendezte, nemde? Sajnos a pár sietősen távozott, így egy gyors csókot sem tudtunk lencsevégre kapni."

Shawn azt mondta, hogy ne olvassam el a kommenteket, de én nem bírtam magammal.

Maria Friday: Úristen, de cukik! Hajrá Theawn 😱❤️😍

Leila Coldman: Fúj, egy okádék ez a csaj, mikor vette ezt a napszemüveget? 🤮A 18. században???💀

Anastasia Gilmore: Shawnie, hol találkoztál ezzel a lánnyal? A zártosztájon? 👀🤷‍♀️

Tovább nem bírtam olvasni, nem azért, mert nem bírom a kritikát, csak fáj az emberek tudatlansága. Először is, mindent elhisznek, amit lehoz egy szennylap, másodszor ez a Leila biztos nagyon ért a napszemüvegekhez, mert 2 hete vettem egy kisebb vagyonért és az eladó szerint új kollekció. Harmadszor meg a lány nem tudja helyesen leírni az zárt osztály szót és nem jutott el az agyáig, hogy nem a pszichiátrián dolgozom.

Gyorsan összeszedtem magam, elvégeztem a reggeli teendőimet és a kórház felé vettem az irányt. Amit ott láttam, képtelen voltam felfogni. Mire megfordulhattam volna, hogy hazamegyek és szólok Shaw-nak, már körbevettek az emberek.
– Hogy találkoztatok Shawn-nal?

– Mióta alkottok egy párt?

– Komoly a kapcsolat? Hosszú távra terveztek?
– Miért nem mutatkoztatok eddig együtt?

És még millió hasonló kérdést kaptam, de vettem egy nagy levegőt és elővettem a kimért, hivatalos énem.
– Kérem, ne szegezzenek nekem ennyi kérdést. Nem nyilatkozom és legyenek szívesek távozzanak, ez egy kórház, a betegeknek semmi szükségük az Önök által okozott felhajtásra. Hagyják el az épület területét, különben kénytelen leszek értesíteni a biztonságiakat. Köszönöm.– erőltettem mosolyt az arcomra és magabiztosan besétáltam, de legbelül épp az ellenkező érzések kavarogtak bennem. Jó színész lennék.

Munka után első dolgom lett volna értesíteni Shawn-t, de ő megelőzött és a bejárat előtt várt rám, pár lesifotós kíséretében. Amint kiléptem az ajtón, rögtön nekem estek.
– Milyen érzés, hogy a barátod munka után rögtön érted jön? Te kérted, vagy ő ilyen lovagias?
– Miért nem nyilatkoztál reggel? Most válaszolsz nekünk?
– A válaszom továbbra is változatlan, nem nyilatkozom és kérem Önöket a betegek és a hozzátartozók érdekében, hagyják el a kórház területét, amennyiben ezt nem teszik meg, kötelességem szólni a rendőrségnek. Megzavarják a nyugalmat és hátráltatják az elsősegély nyújtást, ezzel pedig a kórház hírnevének ártanak. Most pedig engedelmükkel... – mutattam Shawn felé, aki tátott szájjal nézett. – Én is távoznék.

Mikor odaértem Shawn-hoz, intett hogy menjek vele és mutatóujját szájára helyezte, hogy ne mondjak semmit. Aprót bólintva jeleztem, hogy értem. A srác kinyitotta nekem az ajtót, amit mosollyal nyugtáztam, aztán átfutott a kocsi másik oldalára és beült mellém.

– Üdvözlöm Önöket! Dorothea Martin vagyok, de szólítsanak nyugodtan Dorothynak vagy Theának.– hajoltam előre a két ülés között. Először az anyósülésen ülő férfival fogtam kezet, majd a sofőrrel.

– Andrew Gertler, Shawn menedzsere.
– John, a sofőr. – mutatkoztak be.
– Nézze Dorothy, felőlem tegeződhetünk. – pillantott rám a visszapillantóból.
– Rendben, Andrew. Örülök, hogy megismerhetlek.
– Részemről a szerencse Dorothy, most megyünk a kiadó székhelyére ott majd mindent megbeszélünk. Most már beszélgethettek nyugodtan. – Intézte utolsó mondatát Shawnnak.

Ekkor a mellettem ülő fiú megnyomott egy gombot és egy vastag üvegfal húzódott fel az első és a hátsó üléssor között, így Shawn-nal kettesben maradhattunk, úgy hogy Johnék már nem hallottak bennünket.

– Szia. nem gondoltam, hogy ilyen hamar találkozunk.– mondtam mosolyogva.– De mi ez az egész megint?
– Hello, Dor. Mondtam, hogy hívj fel ha van valami. Miért a TV-ből kellett megtudnom?–nézett rám.

1003 szó, remélem tetszik nektek,de tudom, minőségre megy a játék, nem (babra, rossz vicc ✅) mennyiségre. Ma remélhetőleg még 2 részt fel fogok tölteni, még van 22 óra és 25 perc a napból. Köszönöm a 47 megtekintést 3 nap alatt. Nem nagy szám, de ez az első könyvem, amit rendesen írok, nem pedig mondatszókból áll az egész. Köszönöm még egyszer!❤️
                                           -doronnya