– Fiam, hanyagoljuk ezt a hivatalos hangnemet, hívj Douglas-nak, a feleségemet pedig Lilibeth-nek.– valaki csípjen meg, ez nem lehet igaz.– Kislányom, ki kell, hogy jelentsem, büszke vagyok Rád, most az egyszer jól választottál.– mosolygott rám. –És Shawn. Vigyázz a lányomra!– tette fel az ujját. 

– Én vezetek!– mondtam, mikor végre kiszabadultunk a szüleim házából és becsukódott mögöttünk az ajtó.

– Jó, jó rendben.– mosolygott Shawn.

– Tudod, baromi büszke vagyok rád.– néztem rá lopva, miközben az utat figyeltem.
– Nem volt olyan nehéz, mint gondoltam, de remélem lesz jutalmam érte.– vigyorgott perverzen.

– Igen, elmondom a válaszaimat.– villantottam egy széles mosolyt, de tudtam, hogy nem erre gondolt.    
– Hallgatlak.– dőlt hátra csalódottan. 

– Most tényleg mindegyiket válaszoljam meg?– vágtam fájdalmas képet.

– Mást díjat is elfogadok!– csillant fel a szeme.
– Akkor vedd ki a papírt a farzsebemből.– emeltem fel egy picit a fenekem.
– Na ez márt tetszik.– bontotta ki a kis levelet, amin a kérdéseim voltak az idősebb énemhez.– Szóval az első, "Mondd, kitűnő voltál végig?" 
– Igen.– válaszoltam egyszerűen.

– Egy stráberrel járok.– csúfolt.– Egy gyönyörű stréberrel!– emelte fel mutatóujját.
– Szerencséd, hogy kijavítottad és, hogy épp nincs szabad kezem.– forgattam szemeim.

– Következő, "felvettek az egyetemre?"–olvasta tovább.

– 8 évesen még a Cambridge-re akartam járni, aztán jött ez az egész egyedül fogok érvényesülni téma és a York-ra jelentkeztem, majd fel is vettek.– meséltem.

– Te a York-ra jártál? Miket tudok meg rólad...– nézett hitetlenkedve.– A következő a London-os, ezt ugorhatjuk, aztán igen, sebész lettél. Ha sebész, akkor nem kellett volna valamilyen szakosodás Dor? Ezt mindig meg akartam kérdezni.– fordult felém.
– Erről szeretnék veled majd beszélni.– sóhajtottam.– Majd később, most nem akarok ezen agyalni.
– Baj van?– kezdett aggódni.
– Nem, dehogy. Csak döntenem kell.– ráztam a fejem.– Következő kérdés?

– Ha most nem szeretnél beszélni róla nem kell, de tudod, nekem bármit elmondhatsz.– helyezte kezét az enyémre, ami a váltón pihent.
– Tudom.– mosolyogtam.

– "Volt vagy van barátod?"  – folytatta.

– Igen volt és van is.– nevettem el magam.– Mintha nem tudnád.– forgattam a szemem.
– "Szerelmes vagy?"  –nézett rám Shawn komolyan, tudtam, hogy ő is kíváncsi a válaszomra, hiába tudja, hogy szeretem, szerintem még nem mondtam ki szó szerint, azt, hogy nem csak egy pici szikrát érzek.
– Jobban, mint valaha.–mondtam erősen artikulálva, hogy Shawn az ajkaimat nézze és figyeljen a szavaimra.

– "Ha van barátod, milyen volt az első csókod vele?" – kérdésére felnevettem.
– Nem olyan, mint képzeltem... Annál sokkal jobb és érzelmesebb.
– Én sem úgy terveztem, elhiheted.– vakargatta tarkóját.– "Boldog vagy?"
– Ha ez boldogság, akkor nem tudom milyen jó lehet a mennyei megváltás.– mondtam halkan.
– Ezt most hogy értsem?– nézett Shawn furán.
– Hogy annyira boldog vagyok, hogy nem tudom lehet-e fokozni. Szerintem ennél boldogabb már nem lehet egy ember...
– Ha tudnád mennyire jó ezt hallani.– villantott meg egy őszinte mosolyt.
– Azt nem tudom milyen hallani, de azt igen, hogy milyen érezni.
– Na jó, ezt megint nem értem.– rázta meg a fejét.
– Te nem mondtad, hogy így érzel-e, de én tudom, hogy igen, mert érzem. Ennyire letompít a bor?– csattantam fel egy kicsit.
– Dor, te is ittál, most mégis vezetsz.– húzta össze a szemeit.
– Ne ezzel foglalkozz, inkább szurkolj, hogy ne állítsanak meg. 

– A rohadt életbe!– mérgelődött Shawn, mikor a hotel előtt kiszálltunk.
– Honnan tudják, hogy itt vagyunk?– fogtam a fejem.
– Gyere!– kapta el a karom, majd elkezdett rohanni. Átfutottunk a a paparazzo tömegen, egyenesen be a szállodába. Feltrappoltunk a lépcsőn és már bent is voltunk a szobában.
– Ez hihetetlen...– ültem le az ágyra csapzottan.
– Felhívom a recepciót, ha nem küldik el őket, annak súlyos következményei lesznek.– mondta ingerülten.
– Shawn, nyugi.– léptem oda hozzá és öleltem át. Mikor hallottam, hogy normálisabban veszi a levegőt megsimítottam arcát.– Nem akarsz edzeni? Akkor levezethetnéd a dühödet...
– Nem rossz ötlet.– vette fontolóra.
– Én mindenképp megyek, már napok óta alig mozogtam.– mondtam izgatottan majd a szekrényhez pattantam és kivettem a ruhám.

– Mit egy kisgyerek, akit levisznek a játszótérre.– nevetett ki.

– Nagyon vicces.– forgattam a szemeim, aztán elmentem öltözni.

– Mehetünk?– léptem ki a fürdőből 5 perccel később. Shawn is készen volt. 
– Nem!– mondta határozottan.
– Most mi történt?– néztem értetlenül.
– Nem fogsz egy sport melltartóban lejönni. Á-á, felejtsd el.– rázta a fejét hevesen.
– De melegem lesz.– vágtam fájdalmas képet.

– Akkor bárki bejön a terembe, kiküldöm vagy bekötöm a szemét. Téged egy valaki bámulhat és az én vagyok.– mondta halál komolyan, mire elnevettem magam.
– Hű, de féltékeny valaki.– indultam kifelé az ajtón.– Én is mondhatnám, hogy ne atlétában gyere.–tettem karba a kezeim, amikor tudatosult bennem, hogy őt is meg fogják nézni.
– Le is vehetem.– vigyorodott el perverzül.
– Na még azt kéne.– löktem meg gyengéden mellkasát.– Gyere.

– Mit fogsz csinálni?– nézett rám, mikor leértünk a terembe.

– Először nyújtok, futok, aztán dolgozok hasizomra, majd megint nyújtok.–vázoltam fel a tervet.
– Meg sem kérdezed, hogy én mihez kezdek magammal?– mondta megjátszott sértődöttséggel hangjában.

– Nem, már nagyfiú vagy, nem tartozol beszámolóval.– veregettem meg a vállát és mentem a dolgomra.

– Mikor leszel már kész?– állt mellettem, miközben egy súlyzóval a kezemben végeztem guggolásokat.

– Még 30 ebből és felmehetünk, majd ott nyújtok.– morogtam.– Miért nem mész fel? Mindjárt megyek én is.
– Nem foglak itt hagyni.– rázta a fejét.–Siess.
– Igenis.– magamat néztem a tükörben, mikor észrevettem egy vakuvillanást.– Shawn...

– Hm?– nézett kerek szemekkel.
– Fotóznak kintről.– mutattam az ablak irányába.

– Dehogy Dor, villámlott. Éjjel vihar lesz.– nevetett.– Paranoiás vagy.

– Az meglehet. Menjünk, meguntam.– tettem vissza a súlyzót a helyére, majd indultam az ajtó felé.
– Várj meg.– lépett mellém, majd fogta meg a kezem, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

Másnap reggel

– Jó reggelt Szerelmem.– suttogta Shawn a nyakamra.

– Hmm...– morogtam válaszként.
– Kelj fel, 9 óra.– simította meg arcélem.
– Hogy mi?– pattantak ki a szemeim.– Megígértem Line-nek, hogy elintézem a leánybúcsút és este teljesen kiment a fejemből! Úristen, most mi a francot csináljak?– kiabáltam.
– Segítek.– vette elő telefonját, majd nekiállt kutakodni a neten.