– Hozok poharakat, mindenki kér bort?– állt fel Shawn és indult a konyha irányába.
– Én nem kérek.– mondta Line, majd rám nézett, amolyan "Nem mondtad el neki, ugye?" nézéssel, mire megráztam a fejem.

– Szívem, nem kell titkolnunk előtte. Nagyon jó arc, egy óra alatt jobban megismertem, mint az üzlettársamat ismerem, akivel 10 éve találkoztam először.– mosolygott kedvesen.– Rendes srác, közvetlen és őszinte.– szavai nagyon jól estek. Tudtam, hogy Dan most burkoltan áldását adta ránk, így letörölhetetlen vigyor jelent meg arcomon.

– Én mondjam el?– vágott ijedt képet a leendő sógornőm.
– Ki más?– simítottam meg vállat biztatóan.

– Carol, víz jó lesz?– kiabált Shawn a konyhából.
– Igen, köszi.– válaszolt.– Most komolyan Carol-nak hívott?– húzódott szája mosolyra.
– Úgy tűnik.– nevettem.

– Itt is vagyok.– jött be Shawn egyik kezében poharakkal megrakott tálcával, másikban az üveg borral.– Hallod Dor, igazán segíthetnél.

– Bocsi.– szégyelltem el magam és vettem el tőle az üveget.

– Nehogy magadra vedd, nem bántani akartalak.– ölelt át fél karjával, mikor meglátta, hogy kicsit elszomorodtam.
– Majd én töltök, csak nyisd ki.– toltam elé az üveget, majd a poharat Line-nek nyújtottam.

– Köszi.–mondta idegesen.

– Nincs mit.– majd mind a mellettem ügyetlenkedő férfi harcát kezdtük nézni, amit a borral vívott.

– Na végre.– húzta ki a dugót diadalmasan.– Carol, te miért nem iszol? Nem szereted?– érdeklődött.

– Shawn, tudod. Én babát várok.– mondta ki egyszerűen.

– Ez remek. Gratulálok!– majd megölelte a bátyámat és Line-t is.– Ha úgy vesszük, akkor nagybácsi leszek.–kezdett gondolkozni.

– Máshogy nem is vehetjük.– nevetett a bátyám.– Már te is családtag vagy.– vette a kezébe poharát.– Igyunk erre.– majd koccintottunk.

– Örülök, hogy itt voltatok, majd anyáéknál találkozunk.– búcsúzkodtam az ajtóban.– Sziasztok!

– Sziasztok.– mentek ki, mire egy sóhaj kíséretében visszamentem a nappaliban ülő Shawn-hoz.
– A bátyád olyan, mint te csak férfi.–közölte, mire leültem mellé.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy rájöttél, hogy meleg vagy?– kezdtem nevetni, mire csúnyán nézett rám.–Bocsi, nem akartalak megbántani.– bújtam hozzá.

– Te nem is tudsz.– karolt át.

– De mondj valamit, jól kijöttök?– érdeklődtem.
– Igen, nagyon. Azt hiszem, megvan az új legjobb barátom.

– Ennek örülök. Már csak apa szívébe kell belopnod magad.– néztem arcát, majd lágyan végigsimítottam rajta. 

– Hú, ne is mondd, már most félek.– forgatta szemeit.

– Tudom enyhíteni a drukkod?– pusziltam meg a nyakát.

– Megtaláljuk a módját.– kapott fel és vitt a hálóba.

– Szeretlek.– dőltem el az ágyon csapzottan.

– Én is.– fogta meg a kezem, mire mellkasára helyeztem a fejem.–Shawn, 5 óra mennünk kell.

– Úristen.– pattant fel.– Öltözz!– mire én is felkeltem és felvettem a ruháim, amik a földön hevertek szanaszét. A hajam megint teljesen szét jött, a sminkem pedig lefolyt, így a fürdőben próbáltam meg emberibb külsőt varázsolni magamnak. Készítettem egy kócos fonatot, mintha direkt lenne ennyire rendezetlen a hajam, majd az arcom is rendbe hoztam.

Szinte végigfutottuk az egész szállodát, és beültünk a kocsiba. 
– Shawn, nem vezethetek én?– néztem rá.– Gyorsabban odaérnénk.
– Felőlem.– vont vállat, majd kiszálltunk és helyet cseréltünk.– Legalább megnézhetem, hogy mennyire vagy jó sofőr.

– Jobb vagyok, mint gondolnád.– feleltem pimaszul. 
– Meglátjuk.– dőlt hátra, majd beindítottam a motort és villám gyorsasággal kitolattam a szűk parkolóból és elindultam a házunk felé.– Eddig nem is rossz.

– Na, átmentem?– szálltam ki gyorsan, majd a kulcsokat átdobtam a motorháztető felett, egyenesen Shawn kezébe.

– Tényleg jó vagy, ebben is.– nevetett zavartan.

– Köszönöm.

– Üdvözlöm Mr. Martin, Shawn Peter Raul Mendes.– nyújtott kezet.

– Douglas Martin.– fogadta el a jobbot.– Örülök a találkozásnak.
– Kérem, enyém a megtiszteltetés.– felelte udvariasan. 

– Szia apa.– öleltem át üdvözlésképp. 

– Szia kislányom. Eddig bírom.– súgta a fülembe, amit egy mosollyal konstatáltam.
– Jó napot Mrs. Martin, jó újra látni.– lépett anyukámhoz, majd esetlenül megpuszilta arca egy-egy oldalát, ezt még gyakorolni kell.

– Szervusz Shawn.– nevetett anya. Aha, tehát érezte, hogy izgul.– Üljetek le, a nappaliban már vár Line és Dan.

– Sziasztok.– léptünk be a helyiségbe.

– Dorothy, eddig nem így volt a hajad.–tette szóvá azonnal Line a látottakat, mire szúrós pillantást vetettem rá és elkezdett kuncogni.
 –Nem vicces.–sziszegtem. Leültünk, mire Dan középső és mutatóujját keresztezve jelezte Shawn-nak, hogy szorít neki. Kedves tőle.

 – És Shawn, énekes vagy, ha jól tudom.– érkezett meg apa.– Van valamilyen végzettséged, vagy diplomád?– kérdezte.
– Igen, 21 évesen kezdtem el az egyetemet, kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem.– mesélte. (Tudom, Shawn valójában nem végzett egyetemet, de a történet a jövőben játszódik és itt van diplomája szerk.)– Lassan szeretnék visszavonulni és majd ezzel fogok foglalkozni. Műsor vezetéssel vagy valami hasonlóval.– ezt még nekem sem említette.
– Érdekes és a családod torontói?– kérdezősködött tovább. 

– Nem, Pickering-ben laktunk, aztán mikor felnőttem, elköltöztem Torontóba, majd követett Aaliyah, a húgom is. Alapjáraton sem kanadaiak vagyunk, csak ott születtem. Anyukám, Karen brit, apukám, Manuel pedig portugál.
– Mivel foglalkoznak?– ivott bele a teájába. Nem hiszem el, ez valami vallatás?
– Anya ingatlanügynök, ahogy a  testvérem is és  apa üzletember.– válaszolta kicsit idegesen.–Ön pedig tudomásom szerint szívsebész.–mosolygott.–Hogy-hogy ezt a pályát választotta?
– A családunkban mindenki sebész volt, a nagyapám, apám, majd én is. Aztán Dorothea viszi tovább a hagyományt, hibába számítottam Daniel fiamra, ő a jogot választotta.– mesélt.

– Kislányom, vezesd körbe Shawn-t, még nem volt itt, jobb, ha tudja, mit merre talál.– mondta anya. Ő egy istennő, megmentett minket.
– Rendben, igazad van.– majd felálltam és ránéztem Shawn-ra, hogy kövessen.

– Jézusom, örök hálám anyukádnak. Olyan érzésem volt, mintha a rendőrségen lennék.– fújta ki a levegőt.
– Tudom, de ügyes voltál.– pusziltam meg az arcát.– Mit szeretnél látni?
– Igazából csak a szobád érdekel.– vakargatta az állát.

– Gyere.– kezdtem felhúzni a lépcsőn.– Az az!– mutattam az előttünk lévő ajtóra.– Jó rég nem voltam már itt.– nyitottam be.
– Hű.– nézett körbe.– Valahogy éreztem, hogy nem egy tipikus lány szobád volt, de ez azért kicsit durva.– nézett végig a falakon, amiknek zömén belső szerveket ismertető plakátok lógtak.– Te tényleg kis korod óta sebésznek voltál nevelve.– nevetett.
– Ahogy mondod. – a polcokon még mindig ott pihentek a tankönyveim és a sima kötetek, szótárak, amiket nem vittem magammal, mikor elköltöztem.– Szerintem megmutatom azt, ami érdekel.– vettem elő egy dobozt a fiókomból.– Ez a kedvences dobozom, ebbe raktam minden énekeshez, színészhez köthető dolgot, koncertjegyeket, dalszöveg részleteket, kottákat... Óh, ez pedig a naplóm.– pirultam el.
– Megnézhetem?– nézett rám miközben a dobozra mutatott.

– Persze, addig hozom a posztereket, amiket nem rakhattam ki.– mentem a gardróbba, mert azok tudomásom szerint ott voltak.
– "Hogy lehet, hogy szerelemes vagyok egy dalszövegbe? Annyira megérintett, nagyon szeretem. Amint meghallottam, rögtön le is kottáztam, iszonyatosan jó. Minden vágyom, hogy egyszer elmehessek Shawn koncertjére, de a szüleim nem engedik. Majd elszökünk Emy-vel, ő már úgyis sokszor volt."– olvasta fel.– Ez melyik dal volt? 

– Szerintem a Life of the Party.– nevettem.– Vannak abban még érdekesebb dolgok is.  

– Mit például?– lapozgatta.– Úh, az első csókod.
– Na, azt inkább ne olvasd el.– takartam tenyeremmel az oldalakat.– Nézd, vannak rólad posztereim.– vigyorogtam.
– Nem tereled el a figyelem.– rázta a fejét.– Engem ez érdekel.– mutatott a könyvre.