– Még hogy a barátnője nem fürdik vele.– helyeztem hideg tenyereim a meleg víztől felhevült vállaira.
– Tudtam, hogy jönni fogsz.– fordult felém és csókolt meg.  

Ahogy ketten álltunk a forró vízsugár alatt, egyszerűen varázslatos volt. Nagyjából 10 percig lehettünk bent, mire megtörtem a csendet.
– Menni kéne.– sóhajtottam.– Be kell jelentkezned.

– Tudom.– lépett ki a zuhanyzóból, majd tekert törölközőt maga köré.– Jössz te is? 

– Szeretnéd?– néztem rá nagy szemekkel. 

– Még szép.– nevette el magát, majd kezdett öltözködni.  Ahhoz képest, hogy sztár, nemigen viszi túlzásba a ruha témát. Egy fekete pólót és egy szürke mackónadrágot vett fel, majd belebújt egy sportcipőbe. Példáját követve, egy fekete melegítőre és egy fehér crop-topra esett a választásom, majd felkaptam egy papucsot. Hajamat hagytam a vállamra omlani.

– Így is gyönyörű vagy.– ölelt át Shawn.– Mindig és mindenhol az vagy. 

– Köszönöm.– pirultam el.

– Imádom, amikor zavarban vagy.– mosolygott.– Gyere!– nyújtotta kezét, hogy fogjam meg.

– Lépcső vagy lift?– néztem összekulcsolt kezeinket, amiken időközben a két karkötő összekapcsolódott.

– Lusta vagyok.– nyomta meg a felvonó hívógombját.

– Na nem mondod.– forgattam szemeim.– Basszus.– kaptam kezem a szám elé.
– Mi a gond?–nézett ijedten.

– Ez nem egy olyan hely, ahol megjelenhetünk így...–haraptam be ajkam

– Amikor turnézok, az összes hotelben így mászkálok, nyugi.
– Így, lányokkal kézen fogva?– emeltem fel a fél szemöldököm, majd nem bírtam tovább és elnevettem magam.– Bocsi, nem bírtam megállni.– közben megérkezett a lift, úgyhogy beléptünk.

– Szeretem a humorod.– nevetett ő is.

– Jó estét...reggelt. Áh, nem számít.– lépett oda a recepcióshoz Shawn.
– Üdvözlöm, miben segíthetek Mr. Mendes?– mosolygott.

– Úgy volt, hogy pénteken érkezem, de már most itt vagyok és maradok is vasárnapig.– vázolta fel a helyzetet.
– Értem, szóval plusz egy fő Ms. Martin szobájába, meg is vagyunk.– pötyögött a gépen.

– Ennyi volt?– nézett nagyot.– Hű, köszönöm, viszlát!– lépett el a pulttól Shawn.
– Várjon, kérhetnék egy képet?– kérdezte szégyenlősen.
– Persze.– nyúlt gyakorlatiasan a lány mobiljáért, hisz már rég szorongatta. 

– De Ms. Martin is legyen rajta!– adta ki az utasítást.
– Máris megyek.– majd belemosolyogtunk a kamerába, a kép elkészült, mi pedig visszamentünk a szobába.

– Megszoktad, hogy mindig kérnek képet, ugye?–kérdezte anélkül, hogy rám nézett volna. 

– Az túlzás, hogy megszoktam, de kezdem. Muszáj.– mosolyodtam el szomorkásan.– Mennyire értesz az esküvőkhöz?– tereltem a témát.
– Hogy érted?– nézett furcsán.
– Szervezés, dekorálás, ilyesmi... Apropó, még ki kellene találni valami ajándékot.– gondolkoztam hangosan.– Persze a tárgyon kívül, amit még szintén nem vettem meg. Még csak ki sem találtam, hogy mi legyen.
– Majd együtt kitalálunk valamit.– szorította meg a kezem bátorítóan.

– Oké, csak aludjunk, mert én hulla vagyok.– nevettem el magam idegesen, majd elnyúltam az ágyon.– Van 3 órám pihenni, király.– temettem az arcom a párnába. Éreztem, hogy az ágy másik fele besüpped mellettem. 

– Zavar, ha bekapcsolom a TV-t?– aranyos, hogy megkérdezte.
– Nem, csak nyugodtan.– legyintettem.– Ha szeretnél hajnali 5-kor elaludni egy adag brit akcentusra, csak nyugodtan.– dünnyögtem.
– Na ne már, tényleg.– csapott homlokára.– Akkor beszélj hozzám te.– vigyorgott, mint a vadalma.
– Álmos vagyok, aludj te is. Jó éjt Szerelmem.– fordultam el tőle, hogy át tudjon karolni hátulról.
– Ezt is megértük, Dor nem Shawn-nak hívott.–bokszolt a levegőbe.–Jó éjt.–nevetett zavartan, majd elhallgatott.

Reggel fél 8-kor a drága démon madárkáim rikácsolására keltem. Jól indult a nap, mit ne mondjak. Gyorsan kinyomtam az ébresztést, de Shawn már felkelt, így hiába kapkodtam. Mindegy, úgyis jönnie kell velem.
– Jó reggelt.– nyomtam puszit az arcára.

– Jó reggelt.– mondta anélkül, hogy szemeit kinyitotta volna. Gyorsan kiválasztottam a ruhám, kis hezitálás után egy sötétkék trikót és egy fehér alapon kék-bézs csíkos len szoknyát. Rájöttem, hogy megint elég lazára vettem a figurát, így muszáj volt egy ezüst magassarkú szandált felvennem, majd eltűntem a fürdőben. Kicsit több sminket vittem fel, mint szoktam, de felfoghatom úgyis, hogy nyaralok, szóval miért ne? A hajamat is be kellet sütöm újra, hiszen tegnap... Vagyis ma éjszaka, hát kicsit meg lett viselve. Mire beléptem a nappaliba Shawn már a csizmáját vette fel. 

– Nem furcsa, hogy 18 éves korod óta úton-útfélen, télen-nyáron bokacsizma van rajtad?– érdeklődtem.
– Ezt szeretem.  – vont vállat.– De honnan tudod ezt?– jelent meg az arcán elégedett vigyor.

– Mondtam, hogy a rajongód voltam.– forgattam a szemeim.– Fejből tudtam a magasságod, a súlyod, a cipőméreted, mit utálsz, szeretsz stb.
– Emlékszel még rájuk? 

– Persze, de gyere közelebb, mert ha Benito (Shawn szexi altergója szerk.) meglátná milyen borzalmasan áll a hajad, Larry (Shawn feneke szerk.) megbánná.–nevettem.

– Ó, a kis fangirl.– állt fel, majd lépkedett felém, majd megigazítottam göndör tincseit.

– Olyan volt a hajad, mint a démon madárkáim fészke...– sóhajtottam.– Látszik, hogy van stylist-od, férfi létedre meglepően jó ízlésed van.– mondtam elismerően. 

– Várj, milyen démon madarak?–nevette el magát.

– Nem lényeg.– legyintettem.  –De gyere, mert negyed kilenc még ennünk is kell, Line pedig pontban kilenckor a szálloda előtt lesz Dan-nel és anyuval.– az utolsó szavam hallatán nagyot nyelt.– Nyugi, anya jó fej, bírni fog téged.

– Arra gondoltál, hogy hogy fogunk reggelizni a szálloda vendégei között?– vágta ki magát.
– Nem.– rágtam a szám szélét.– Vagyis, Jason és Rob itt vannak...

– Ez igaz, menjünk én majd szólok nekik.– nyitotta ki előttem az ajtót, amit egy mosollyal köszöntem meg.

– Jason, Rob! Jöjjenek.– mondta miközben kopogott.
– Jó reggelt Mr. Mendes, Dorothy.– biccentett.– Gondolom  a reggeli miatt jöttek. Megyünk.– lépett ki az ajtón, majd követte Rob is.

– Éhes vagyok.– mondta Shawn a kezemet szorongatva.

– Te mindig az vagy.– nevettem, majd odaléptünk egy szimpatikus asztalhoz, Shawn kihúzta nekem a széket, majd ő is leült. A két testőr pedig kicsit távolabb állt, hogy ne zavarjanak minket, de közbe tudjanak lépni, ha bármi történik.

– Jó reggelt Lady, Sir.– köszöntött a pincér. – Elnézést a kérdésemért, de Önök miért itt reggeliznek? A hírességek és a különleges vendégek részére külön terem van kialakítva, hogy elkerüljük az esetleges kellemetlenségeket.–magyarázta.–Kérem, jöjjenek velem.

20 perccel később

– Végeztél?– nézett rám Shawn.
– Igen, mehetünk.– tettem le az evőeszközöm. – Ne izgulj, anya tényleg nagyon jó fej. Meséltem már róla, irodalom és történelem tanár volt. 
– Töri?– kerekedtek ki a szemei.

– Ja, tényleg.– nevettem el magam.– Neked az volt a kedvenc tantárgyad.

– Valóban sok mindent tudsz, de neked mi volt a kedvenced?– mosolygott.
– Ez kérdés? A biológia.– feleltem csípőből.
– Itt vannak.–sóhajtott, amikor meglátta, hogy Line integet egy bérelt furgonból.  

– Gyere.– utasítottam. 

Shawn szokásához híven kinyitotta nekem az ajtót, mire beültem.
– Jó reggelt!– mosolyogtam.– Tegnap este Shawn meglepett, egész héten itt lesz, nem baj, ha jön ő is?– kérdeztem meg a biztonság kedvéért.
– Nem, dehogy.– válaszolt Line, majd Shawn felé fordultam és bólintottam, jelezve, hogy jöjjön.
– Jó reggelt. Üdvözlöm Mrs.Martin, Shawn Mendes.– nyújtotta kezét anyukámnak, aki vele szemben ült. – Nagyon örülök.– mosolygott idegesen.

– Elizabeth Martin, részemről a szerencse. Ha nincs itt a férjem nyugodtan tegezz csak, Line is Lilibeth-nek hív.– legyintett kedvesen.

– Rendben Lilibeth.– láttam rajta, hogy megkönnyebbült, de még nyugtatásképp kezem a combjára helyeztem, aztán megfogta a kezem. A karkötőink összekapcsolódtak, amit egy összemosolygással konstatáltunk.

– Olyan aranyosak vagytok!– olvadozott anya.