Összezavarodtam. Az utolsó emlékem az, kiszállunk a kocsiból Shawn-nal. Most meg itt ülök egy gőzkabinban, izmos vállára hajtott fejjel. Mi a franc? Össze-vissza álmodom, de most melyik a valóság?
–Jó reggelt.– mosolygott rám Shawn.– Nem tudom elképzelni, hogy hogy tudsz bealudni 2-3 perc alatt, bárhol bármikor...– csóválta fejét nevetve.
– Nem tudom eldönteni mikor álmodom...– sóhajtottam.– Nagyon remélem, hogy ez a valóság, annyira szeretlek.– öleltem át.
– Dor, nyugi. Meséld el, mit álmodtál.–simította meg a hátam gyengéden.
– Nem tudom mit álmodtam és mi történt meg, de megpróbálom... Szóval jöttünk haza a plaza-ból és felhívott a kiadó tulajdonosa.

– Eddig oké, ez így volt.– nézett rám aggódva.
– És elkezdtél arról beszélni, hogy vissza fogsz vonulni egy lány miatt...

– Igen, aztán szomorú lettél, mert nem tudtad, hogy rólad van szó, ahogy ideértünk és rögtön idejöttem,– mutatott körbe– majd 5 perc múlva te is megjelentél, de nem tűnt fel neked, hogy itt vagyok.
– Aztán annyira mérges lettem, hogy magamban kezdtem beszélni.

– Majd elmondtam neked mindent. És az utolsó mondatom az volt, hogy "Itt vagyunk egy órája, mennünk kéne." Te meg egyet morogtál és aludtál.

– Akkor az volt az álom, hogy felébredtem a kocsiban és azt gondoltam, hogy álom ez az egész?–Igen, nem értem, amit mondasz, de biztos.– nevetett.

–Annyira szeretlek.– öleltem át.

– Én is téged.– puszilt a hajamba.– De tényleg menjünk.– fogta meg a kezem és húzott fel.

– Basszus Dor, húzd már fel azt a köntöst.– cseszett le, mikor kiléptem az öltözőből

– Miért?– néztem értetlenül.
– Mert nem akarom, hogy megbámuljanak...– felelte kisfiúsan, enyhe pírral az arcán.
– Amúgy is felvettem volna, de most főleg a te kedvedért.– vettem fel és pusziltam meg az arcát.– Nagyon élvezem, hogy nem kell türtőztetnem magam.– csókolt meg újra.
– Nekem mondod?– fontam karjaim a nyaka köré.
– Az elmúlt napokban nem mutattad jelét, hogy te is szeretnéd...–suttogta.
– Ez nem jelenti azt, hogy nem is akartam.
– Most megfogtál.– nevetett fel.– Szólni kéne Andrew-nek, így már nem kell az az interjú, amiben elmondjuk, hogy csak barátok vagyunk.

– Sosem voltunk "csak" barátok. –tettem kezem a vállára.
– Ez is igaz.– csóválta a fejét.– Hogy lehet, hogy mindig igazad van? És egy még lehetetlenebb kérdés, hogy lehet, hogy csapzott hajjal, kissé izzadtan is kicseszett gyönyörű vagy?– nézett a szemembe.
– Nem vagyok gyönyörű...– pásztáztam a földet zavaromban.
– Nem nyitok vitát. Szóljunk Andrew-nek.– nyomta meg a lift hívógombját.
– Muszáj rögtön szétkürtölni, hogy...–emeltem meg összekulcsolt kezeinket.
– Már alapból úgy tudják, hogy együtt vagyunk, csak meg kell erősíteni.– sóhajtott.
– De Andrew még nem tudja és a családjaink sem... – léptünk be a felvonóba. A lift elindult, eljutott a 13.-ig, majd lelassult és a két emelet között megállt. – Ugye nem?– vátam fájdalmas képet.
– Bassza meg!– csapott az ajtóra.– Bocsi.– pirult el.

– Felőlem káromkodhatsz, nem zavar.– simítottam végig izmos mellhasán, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

– Tetszik, amit látsz?– terült el elégedett vigyor az arcán.

– Nagyon.– kuncogtam.– Te nem akartál köntöst húzni?– húztam össze a szemöldököm szórakozottan.

–Miért te is félsz, hogy megbámulnak?– vette elő kaján vigyorát.

– Téged alapból is megbámulnak. Te vagy Shawn Mendes, hahó?– lóbáltam a kezem az arca előtt.
– Várj, te nem félsz? Beragadtunk egy liftbe.– kérdezte miközben megnyomta a segélyhívó gombot.

– Dehogy.– majd megszólalt egy hang.

– Kérjük, őrizzék meg nyugalmukat, a szerelők úton vannak.– szólalt meg egy emberi hang. – A nevüket legyenek szívesek elmondani, halljuk magukat.
– Dorothea Martin és Shawn Mendes.– felelte az engem ölelő férfi.
– Na ne nevettessenek.– hallatott egy gúnyos nevetést.– A valódi nevüket kérem.

– Most mondta el Uram, Shawn Mendes és Dorothea Martin.– válaszoltam kimérten.

– Pont ilyenkor nem jó a kamera...– fújtatott a hang alapján 30-as férfi.– Bizonyítsák, hogy tényleg Önök azok.
– Rendben, de hogyan?– kérdezte Shawn.
– Énekelj!– néztem rá csillogó szemekkel.
– Igen, énekeljen!– kiáltotta a férfi.

– Öhm, oké.– vett nagy levegőt.

I love it when you just don't care
I love it when you dance like there's nobody there
So when it gets hard, don't be afraid
We don't care what them people say
I love it when you don't take no
I love it when you do what you want cause you just said so
Let them all go home, we out late
We don't care what them people say

We don't have to be ordinary
Make your best mistakes
'Cause we don't have the time to be sorry
So baby be the life of the party
I'm telling you to take your shot it might be scary
Hearts are gonna break
'Cause we don't have the time to be sorry
So baby be the life of the party...

Szeretem amikor csak téged nem érdekel
Szeretem amikor úgy táncolsz mintha senki sem lenne ott
Amikor kezd nehéz lenni,nem kell félned
Minket nem érdekel amit azok az emberek mondanak.
Szeretem amikor nemet mondasz.
Szeretem amikor azt csinálod amit akarsz
Kisérd őket haza,mi nem fogunk késni
Minket nem érdekel amit ők beszélnek

Nekünk nem kell rendesnek lennünk
Kövesd el életed legjobb hibáit
Mert nekünk nincs időnk sajnálkozni
Szóval baby éld az életed mint egy bulit.
Én mondom neked,hogy egy lövés lehet,hogy ijesztő
A szívünk össze fog törni
mert nekünk nincs időnk sajnálkozásra
Szóval baby éld az életet mint egy bulit...

Miközben énekelt, végig fogta mindkét kezem, mélyen a szemembe nézett és csak nekem mondta a szavakat. A a szívem a torkomban dobogott, akkor érezte ezt utoljára, mikor a házában énekelte az Imganination-t. Nem érdekelt, hogy egy férfi miatt énekel, hogy elhigyje, tényleg mi vagyunk. Nem érdekelt, hogy beragadtunk egy liftbe. Csak az érdekelt, hogy itt áll előttem és nekem énekel. Amint elénekelt két versszakot, abbahagyta és ajkait az enyéimre tapasztotta, majd belemosolygott csókunkba.
– Mindennél jobban szeretlek.– suttogtam.

– Én is Dor.–lehelte arcomra.

– Jól van, elhiszem, hogy Önök azok. A szerelő már végzi a dolgát, körülbelül 5 perc múlva ki is tudnak jönni.
– Köszönjük.– mondtam a kapcsolattartónak, mintha látnám.