Reggel Shawn erős karjai között ébredtem. Kezét óvatosan leemeltem magamról, majd felkeltem és elindultam a fürdőbe. Nem akartam, hogy így lásson, kócosan, karikás szemmel. Megmostam az arcom és a fogam, a hajam ujjaimmal eligazítottam, hogy a lágy hullámok ne menjenek tönkre, sminket nem vittem fel, ugyan minek? Úgyis látott már anélkül. Miután kicsit összeszedtem magam, visszafeküdtem az ágyba. A mellettem fekvő férfi még mindig mélyen aludt.–Hogy lehet valaki ilyenkor is ennyire tökéletes?–kérdezte suttogva, mire Shawn édesen felmordult.
–Hmmm?–morgott lágyan.– Valami baj van?– kérdezte álmos, rekedtes kissé vékony hangon.
– Semmi baj, aludj csak.– suttogtam.– Nem akartalak felébreszteni.– arcát kezdtem vizsgálgatni, bőre kissé meggyötört, szeménél és ajkainál enyhén ráncos. Vállai szélesek, izmosak. Néztem ezt a tökéletes testet és azon gondolkoztam, mivel érdemeltem ki.– elmélkedtem mosolyogva.
– Pedig sikerült.– nyitotta ki a szemeit.– Jó reggelt Dor.–mondta alig hallhatóan.
– Jó reggelt.– terült el az arcomon széles mosoly.– Kávét?
– Túl jól ismersz.– nevetett.– És túl gyönyörű vagy.–suttogta, de én úgy tettem, mint, aki nem hallja. Lassan lépkedtem a kávéfőzőhöz, majd három adagot készítettem.
– Tessék.– nyújtottam át a csészét.
– Köszönöm. Ezt meg tudnám szokni.– villantotta meg tökéletes fogsorát. Átmentem a másik szobába, ahol Andrew is épp ébredezett.

– Jó reggelt, hoztam neked kávét. Sétáltam felé.
– 'Reggelt. Köszö...– akadt meg a szava, amikor rám nézett.– Mi van rajtad?– nézett furán.
– Mi lenne?– nevettem. Még mindig a fekete, felül csipkézett, alul pedig igen rövidke hálóing volt rajtam. Éppen nem volt kint belőle a fenekem.
– Öltözz át, mielőtt Shawn észrevesz.– utasított.
– Már látott.– vontam vállat, majd sarkon fordultam és elhagytam a helységet. Éreztem, Andrew tekintetét a hátamon. Vagyis örültem volna, ha csak hátamat nézte volna...

Mire visszaértem a szobába, Shawn már felöltözve ült az asztalnál az ablak előtt, állát öklével támasztotta, miközben valamin erősen gondolkozott. (Borító szerk.) Vagyis nagyon úgy tűnt.
– Min töprengesz ennyire?– ültem le mellé, mire mosolyogva felém fordult.

– Hogy hogy álcázzuk magunkat.– nevetett.
– Kitaláltad már?– kíváncsiskodtam.
– Igen, de titok.– mosolyodott el.– Előbb rendeljünk reggelit. Éhen halok.
– Már megint?– vágtam értetlen arcot.– Nem értelek, hogy tudsz mindig enni?
– Simán.– nevetett.– Ezek az izmok– mutatott a karjára– nem a koplalástól nőttek.
– Ha ezt nem mondod, hülyén halok meg.– forgattam a szemeim.– Andrew, mit kérsz reggelire?– kiabáltam át az ajtón.

– Már megrendeltem, elkéstetek.– nevetett.– Dorothy, öltözz már fel.–fordította el a fejét, hogy ne lásson. Másodszorra szólt, szóval eltűntem a fürdőben egy szürke melegítővel és egy fekete pólóval. 5 perc múlva visszamentem volna az étkezőbe, de csörgött a telefonom. Daniel volt az.

– A netről kell megtudnom, hogy eljegyeztek?– kiabált, eltartottam a fülemtől a kagylót, hogy ne halljam, ahogy kiabál. Közben bejött Shawn a szobába.
– Ki az?– tátogta.
– A bátyám, de semmi baj, megbeszéljük.– formáltam a szavak a számmal, de hang nem hagyta el a torkom. Shawn csak biztatóan felemelte hüvelykujját.
– Dan, ez egy óriási félreértés.– folytattam a beszélgetést, amikor kikiabálta magátNem jegyeztek el és még mindig nincs köztünk több, mint barátság.– nyugtattam.– Holnap indulok Londonba.– mosolyodtam el.

– Ennek örülök. Tudtam, hogy ez az egész nem lehet igaz.– fújta ki a levegőt. – Mikor száll le a géped?– váltott témát.

– Este nyolckor indul, 7 óra az út és 5 óra az időeltolódás. Hétfő reggel 8-ra a reptéren vagyok.–számoltam gyorsan.– Eljöttök értem?– kérdeztem reménykedve.

– Természetesen Húgi.–utálom amikor így hív.– De nekem mennem kell, van egy csomó dolgom. Te jó ég, egy hét múlva házas ember leszek.– csodálkozott.

– Hát ige, öregszel.– kacagtam nagyot.–Szia, hétfőn látlak.
– Szia.–köszönt, majd bontotta a vonalat.

Időközben meghozták a reggelit. Mire az étkezőbe értem, Andrew már rég evett.
– Örülök, hogy te is megvártál Andrew.–küldtem felé egy gúnyos mosolyt.
– Szívesen.– nem vette az adást. Durcásan ültem le, majd fogtam egy szelet kenyeret és lekvárt kentem rá. Mikor a számhoz emeltem, megéreztem egy nagy kezet a combomon. Shawn keze volt. Virgoncul rámosolyogtam és folytattam az étkezést. Annyira boldog voltam, egy pici érintés és az egész napom megpecsételődött.

– Dor, gyere, itt az álruhád!– kiabált Shawn. Izgatottan futottam a hang irányába.
– Te jóságos ég!–kezdtem nevetni.– Ez most komoly? Ennyi, szerinted nem fognak ebben felismerni?– a hasam fogtam, annyira elkapott a röhögőgörcs.
– Ez egy szőke göndör paróka, tök normálisan néz ki. A te hajad barna és hullámos. Nem fognak gyanakodni.– aztán a napszemüveget vette a kezébe.– Ez óriási, amit a hajad nem takar el, ez a gigantikus napszemüveg megteszi.– vont vállat.

– Oké, felőlem megpróbálhatjuk.– nevettem rendületlenül.– Még mindig jobb, mintha beöltöztetnél hippinek.– Te is felveszel egy parókát? Vagy csak kapucnit húzol a fejedre?–bökdöstem az oldalát.– Csak megsúgom, úgy felismernek majd.
– Nyugi, mindenre gondoltam.– elővett egy kopasz parókát.

– Vedd fel, látni akarom hogy áll.– kezdtem újra nevetni.

– Máris.– majd beállt a tükör elé és elkezdett szerencsétlenkedni. 3 percnél sem bírta tovább, segítségkérően fordult felém.
– Megyek.– majd mögé léptem.–Ülj le, nem érlek fel.– kértem meg, szó nélkül engedelmeskedett. Óvatosan a fejére tettem a szilikon darabot, majd a kilógó hajszálakat betűrtem alá. Minden egyes mozdulatomat szemével követte.
– Köszönöm.– ajándékozott meg egy hálás mosollyal.
– Nincs mit.– nevettem.
– Most mi van?– nézett furán.
– Az, hogy kopasz vagy. Nagyon viccesen nézel ki.– fogtam újra a hasam.– Azt hiszem izomlázam lesz.
– Majd megszokod, most hagylak vedd fel te is.– hagyta el a szobát.

Megszabadultam a melegítőtől és a pólótól, majd felvettem egy kék farmeringet és egy fekete miniszoknyát és egy piros Converse-t. Felvettem a parókát, ami elég furán állt, majd a fejemre tettem az óriás napszemüveget. Kicsit félve léptem ki a nappaliba, ahol a többiek ültek.
– Dor, neked még ez is jól áll.–lépett felém Shawn, majd átkarolt.
– Úgy nézek ki, mint egy dél londoni leszbikus.–igazgattam a hajam.
– Akkor a elküldöm Andrew-t dél Londonba, majd ott összeszed egy olyan szép lányt, mint te.– mosolygott rám.
– Jól van, ennyi elég Shawn, menjetek vásárolni!–utasított minket a menedzser fel sem nézve a gépéből.

– Ez annyira hihetetlen. Itt ülök Shawn Mendes mellett, aki épp vásárolni visz álruhában.– nevettem.
– Ne most kapj fangörcsöt, eddig olyan normálisan viselkedtél.–kacagott velem.Ma nagyon jó kedved van. Az elmúlt 2 órában végig nevettél, ráncos leszel idő előtt.– mondta mosolyogva.
– Mondja ezt az, aki két hónap múlva átlépi a harmadik X-et.–fontam össze a karjaim.
– Tudod, hogy nem úgy gondoltam.– nézett rám komolyan.– Örülök, ha boldognak látlak.
– Melletted mindig az vagyok.– tettem kezem az övére, ami a sebességváltón pihent.– Kár, hogy egy hétig nem találkozunk.– hervadt le a mosoly az arcomról.
– Ne is mond.– komorodott el.– De ne izgulj, ott leszek. Hamarabb, mint gondolnád.– mosolygott újra.
– Igen, tudom, hogy hamar elmegy a hét, rengeteg dolgom lesz.– sóhajtottam.–Amikor ott leszel, majd mindenképp körbevezetlek, mint törzsgyökeres londoni.– küldtem felé egy biztató mosolyt.

– Megvan még a gyerekkori szobád a szüleid házában?–váltott gyorsan témát. Esküszöm, ehhez ért a legjobban.
–Igen, de ez most honnan jött?– néztem rá furán.

– Vannak rólam poszterek a szobában?– kezdett vigyorogni.
– El kell, hogy keserítselek, sosem voltam a poszterekkel rakom tele a szobám lány.– néztem megjátszott szomorúsággal.– De!– tettem fel a mutatóujjam.–Ez nem jelenti azt, hogy semmi nyoma nincs a szobában a lényednek, de főként a dalaidnak.
– Ezt hogy érted?– kérdezte, miközben a bevásárlóközpont közelében keresett parkolóhelyet.
– Nincs tele a szobám a képeiddel, de a kedvenc dalszövegrészletek fellelhetőek. És valahol van egy Youth-os pulcsim is.– mosolyodtam el.
– Tudtam, hogy nem voltál megrögzött fan.–rázta a fejét.– Látszik rajtad.
– Folytathatnánk ezt a beszélgetést később?–kérdeztem.– Ki kellene szállni.
– Persze.– nyúlt az ajtó felé.
– Várj!– ijedtem meg.– A karkötők.

– Add a kezed, kérlek. – gondolkodás nélkül felé tartottam, majd egy gyors mozdulattal kikapcsolta és hagyta hogy a tenyerébe hulljon. A sajátját is gyorsan levette és mindkettőt a kesztyűtartóba mélyesztette.– Mehetünk.