A nap hátralévő része megszokottan telt. Nem volt időm felnézni a netre, pedig nagyon kíváncsi voltam a cikkre, a videóra és a visszhangra. Amint hazaértem, szinte rohantam a dolgozószobába a laptopomhoz. Beírtam a nevem a keresőbe, az első találat a cikk volt.

***DOROTHEA MARTIN A LEGJOBB ORVOS, MAGA A FÖLDRE SZÁLLT ANGYALI KEDVESSÉG***
Shawn Mendes kedvese mindent megtesz a betegeiért. A minap egyik riporterünk eljátszotta egy náthás kisfiú édesanyját, így megleste, hogyan bánik Dorothea a betegeivel valójában. A fiatal orvos kedvességét mi sem bizonyítja jobban, mint ez a videó.

A kommenteket is megnéztem, mind arról szólt, hogy aranyos vagyok, miután a 4. ilyet olvastam, már léptem volna ki, mikor megláttam egy szemfüles rajongó hozzászólását.

Marie Shirah: Nézzétek 4:56-nál a kezét. A karkötőjébe van gravírozva Shawn neve.

Észrevették, nem hiszem el. 5 perccel később megjelent egy újabb cikk.

***DOROTHY ÉS SHAWN KIMAXOLTÁK A ROMANTIKUSSÁG FAKTORT***
A kedvenc párunk közös karkötőt késztettetett egymás nevével, eszméletlen aranyos. Dorothea a videóban bukott le, amit egy szemfüles rajongó vett észre, míg Shawn-t stúdiózás után kaptuk lencsevégre, mikor kinyitja a kocsi ajtaját, tökéletesen kivehető a karkötőjén a Dor név. Olyan édes ez a becenév, nem? Reméljük szerelmük örökké tart és végigkísérhetjük a gerlicék életét.

Bele kell törődnöm, alig lesz magánéletem. Tegnap este kaptam a karkötőt, de már a fél világ tud róla. Hihetetlen és egyszerűen felháborító, amit az a riporter művelt. Kezdek rosszul lenni ettől az egész reflektorfényes dologtól.

Ma estére pihenést terveztem, így a kádat feltöltöttem forró vízzel, az arcomra feltettem egy zöldes pakolást, majd fogtam egy könyvet és elmerültem a habokban. Nagyjából másfél óra múlva hagytam el a fürdőszobát, teljesen kipihenten.Ha tudtam volna mi történik az alatt az idő alatt, amíg bent voltam...

A telefonomért nyúltam, 8 nem fogadott hívás, 3 üzenet Andrew-tól, 16 nem fogadott hívás Shawn-tól és 9 üzenet. Baj van.

–Mi történt?–szóltam a telefonba köszönés nélkül.
– Ezt személyesen kell elmondanom, NE MENJ FEL A NETRE!–mondta Andrew.– Úton vagyunk érted, pakolj cuccot 1-2 napra, 5 perc múlva a lakásod előtt.– tette le. Egy szál törölközőben voltam, így a szobámba futottam és magamat meghazudtoló gyorsasággal öltöztem fel. Kint zuhogott az eső és óriási vihar volt, alig akartam elhinni. 2 órája csodálatos idő volt és ennek megfelelően is öltöztem fel, szóval kénytelen voltam kicserélni a pöttyös ruhám egy vékony kék pulóverre és egy farmerra. A szandálom is rajtam volt már, de az esőbe mégsem mehettem ki benne, így felvettem egy fehér bőr sportcipőt, hogy ne ázzon el a lábam.Fogtam egy táskát és beledobáltam a szükséges dolgokat. Barna hajam hullámosan omlott a vállamra, sminkre sem nem maradt időm, kénytelen voltam úgy megjelenni Andrew és Shawn előtt, mint egy élőhalott. Hiába voltam kipihent, a szokásos lilás karikák a szemeim alatt díszelegtek, a sok öltözéstől és rohanástól a hajam is kicsit csapzott lett. Nagyon szuper. A lakásomat elhagyva bezártam az ajtót és letrappoltam a lépcsőn. Az autó már a bejárat előtt volt.

– Sziasztok.– ültem be a kocsiba.

– Szia Dor.– mosolygott szomorúan Shawn. Te jó ég mi a franc történt?
– Hello.– nézett rám kifejezéstelen arccal a menedzser. Shawn kivételesen hátul ült, így testbeszéde minden pillanatát tudtam követni.
– Mi az isten történt, valaki árulja már el!– fakadtam ki.– Nem tudok semmit és mindenki úgy tesz, mintha halálos ítéletet kapott volna.– vágtam fájdalmas arcot.
– Nyugi Dorothy, mindent meg fogsz tudni, elmegyünk hozzám, a kiadó épületét ellepték a paparazzók.– sóhajtott.
– Én nem bírom.– vettem ki a telefonomat a farzsebemből.– tudnom kell, mi történik.

– Dor, ne!– kiáltott Shawn és kikapta a kezemből a készüléket. – Nem nézheted meg, várj egy kicsit kérlek.– fogta meg a kezem gyengéden.

Az út hátralévő része csendben telt. Mikor Andrew házához értünk, mind lefagytunk. Mindenhol fotósok és riporterek, mi a franc történhetett?

– Most mi lesz?– kérdeztem ijedten.
– Keresünk egy hotelt.–mondta a menedzser gondterhelten.
– Dor, ne vágj ilyen arcot. Nem annyira komoly, mint ahogy látszik, csak mindenki meg van őrülve. Egyedül téged féltünk.– nézett rám Shawn.
– Rendben.– fújtam ki a levegőt szaggatottan, majd megkönnyebbültebben dőltem hátra.

A hotelben

– Jó estét, a nevem Andrew Gertler. Kérnék egy lakosztályt, most azonnal.– mondta a menedzser ellentmondást nem tűrő hangon.

– Máris Uram.– a hangnemből a recepciós érezhette, hogy jobb, ha nem kérdez semmit, szó nélkül adta a kártyát a kezünkbe.– 532-es.
– Ha bárki keres, legyen az fotós, riporter vagy akárki, nem engedi fel és azt mondja nem vagyunk itt. Ha az mégis megtörténik, annak súlyos következményei lesznek.–tette fel fenyegetően mutatóujját. A megilletődött nő válaszul csak bólintott.– Gyerünk, mielőtt felismernek.–siettetett minket a lift felé. A szobában rögtön leültünk a kanapéra az ideges menedzserrel szemben, aki egy fotelben foglalt helyet.
– Mi a f*sznak kellett az a kib*szott karkötő?– ordított.– Hm? Válaszolj Mendes, tudom, hogy te adtad neki.
– Mi van a karkötővel?– váltogattam a tekintetem a két férfi között.

– Andrew, ő még mindig nem tud semmit.– mutatott rám.– Először mondd el neki.– mondta teljesen higgadtan.

– Szóval a kis barátságkarkötőtök, amibe mellesleg egymás neve van gravírozva, kicsit félreérthető. Manapság divat egymást ELJEGYEZNI–nyomta meg a szót.– más különlegesebb dolgokkal, mint egy gyűrű.– mondta a hangjában gúnnyal és megvetéssel. Tudtam, hogy nekem magyaráz, de a hangsúlya Shawn-nak szólt.
– Ezek szerint most azt hiszik, hogy...– esett le az állam.– Én ezt nem bírom.– álltam fel és kezdtem fel s alá járkálni.– Nem hiszem el, nekem elég, nem tudok ezzel együtt élni.– fakadtam ki újra.

– Igen Dor, azt hiszik.– sóhajtott Shawn és utánam jött.– Az én hibám, az egész.– fogta meg a vállam, hogy álljak meg.– Felforgattam az életed, egy hét alatt. Annyira sajnálom.– ölelt át.
– Nem haragszom.– viszonoztam az ölelését.– Nem haragszom senkire, ezek az idióta riporterek is örülnek, hogy vége az uborkaszezonnak, megértem. De könyörgöm, ne csámcsogjanak az életemen. Az én életemen, a mi életünkön.– mutattam felváltva Shawn-ra és magamra.– Mit írnak?– sóhajtottam.
– Nem szidnak vagy hasonlók, csak minden velünk van tele.– válaszolt Shawn.– De minden rendben lesz.– erőltetett az arcára egy mosolyt majd kezét felém nyújtotta, hogy fogjam meg. Elfogadtam.
– Itt leszünk egész este?– kérdeztem az erős kéz tulajdonosától.
– Igen, muszáj maradnunk, amíg a kedélyek csendesülnek.

– Az mégis mennyi idő?– kérdeztem meglepetten.– Vasárnap este repülök Londonba, holnap vennem kell egy csomó mindent és pakolnom is kéne.– kezdtem aggódni.
– B*ssza meg!– kiabált a menedzser.– Még ez is. Addigra tuti nem fogunk végezni, át kell teteni e jegyed.– rázta a fejét.

– Nem! Ez az egy amiből nem engedek. A bátyám esküvője lesz, ott kell lennem segíteni.–emeltem fel a hangom.

– Dor.– ölelt át újra Shawn.– Megoldjuk, kitaláltam valamit.– simogatta meg az arcom, mire mindketten elmosolyodtunk.

450 megtekintés, el sem hiszem. Fantasztikusak vagyok! Köszönöm. -doronnya