–Dorothy, hozz egy törülközőt, annyira nyálas amit műveltek. És még azt is hallottuk, ami már kint zajlott, nagyon vékonyak a falak, kedves Dor. Vagy ezt csak a sztárgyerek mondhatja neked? –fakadt ki a bátyám.
– Azt hiszem megint el kell vonulnunk, leendő sógornőm. –mosolygott Caroline.
–Dan, szeretném, ha végre eljutna az agyadig, hogy csak barátok vagyunk, semmi több.– mondtam a bátyámnak.
–Igen, a kocsijában is teljesen véletlen került a karkötőd.–válaszolt cinikusan.
–Hazahozott, baj? Tudtommal 28 éves vagyok, nem mondhatod meg, hogy kinek a kocsijába ülhetek be. – ekkor jöttem rá, mire gondolt. De inkább nem adtam neki hangot. Tudom milyen, mindent túl reagál. Nem akartam drámát az esküvő előtt.
– Barátok...– horkantott.
– Tudom, hogy mire gondolsz. Nem feküdtünk le, főleg nem az autójában. Képzeld, még meg sem csókolt.– próbáltam nyugodt hangnemben válaszolni.
– Én csak meg akarlak óvni egy csalódástól, pár hétig még érdekled, aztán majd ott hagy és nem keres soha többé.
– Tudod mit Daniel Douglas Edward Martin, Shawn-nal nem járunk és nem is fogunk. Ezért nem fog elhagyni, mert csak barátok leszünk. És ő az elmúlt 4 napban többször keresett, mint te mióta ideköltöztem.– mondtam mérgesen. Erre nem mondott semmit én meg elmentem a szobámba.

– Dorothy, engedj be, beszéljük meg.– kérlelt a zárt ajtóm mögül.–Sajnálom, túlreagáltam, ígérem, amíg nem ismerem meg, nem fogom kritizálni.–kért bocsánatot.
– Gyere.– nyitottam ajtót és bólintottam, hogy jöjjön. 
– Én nem értem, mi ez az egész? Mondd el, nagyon féltelek.– ült az ágyamra.
–Neki is elmeséltem ugyanazt, mint Line-nek. Azt is, ami az ajtón kívül történt és hogy nem tudom mit érzek, de remélem nem lesz több barátságnál, mert nem akarom hitegetni magam.– a bátyám válasza meglepett.
– Húgi, te nem látod? A képeken úgy vigyorog rád, mint egy boldog óvodás, mindig tesz róla, hogy a rajongói ne bántsanak, nem cáfolta egy nyilatkozatában sem, hogy jártok, elhozta azt a hülye karkötőt, feltette a kezedre és nem azért, mert te nem tudnád, hanem, mert meg akart érinteni, rögtön igent mondott az esküvőre, lemondja a koncertet és amit mondtál, ahogy elköszönt...Teljesen oda van érted, nem igaz, hogy ez neked nem tűnik fel. – rázta a fejét.
–Tényleg így gondolod?– néztem rá nagy szemekkel.
– Mondanám, ha nem így lenne?– és megölelt. – Azért vigyázz magadra, nehéz 6000 km-ről mindig figyelnem rád. Ne dőlj be neki. Bár szerintem nem akar rosszat, túl szépen bánt veled.– nyugtatott meg. – Ha csak egy lány lennél neki, nem keresne folyton és nem lenne ennyire gyengéd. Arra vár, hogy te mikor engedsz neki, nem akar letámadni. Vár rád, ilyet a férfiak, csak akkor csinálnak, ha egy lányt igazán szeretnek.– mondta vallomását. – Ha összejöttök, biztosan jól fog bánni veled.– látszik rajta.
– Ha ezt gondolod, miért voltál olyan ellenséges?– kérdeztem.
– Mert akármilyen kedves, akkor is, az én húgomat akarja. Én pedig nem adom őt akárkinek.–szavai annyira meghatottak, hogy legördült egy könnycsepp az arcomról.
– Köszönöm, hogy vagy nekem Dan!– majd még szorosabban öleltem.
– Ez a dolgom, hogy megvédjelek.– hámozta ki magát karjaimból, hogy a szemembe nézhessen. – Most megyek szólok, Line-nek, hogy tudjatok beszélgetni.–majd kiment.

Line-nek elmeséltem mi zajlott odakint.
– És akkor megsimította az arcom, majd megpuszilt, azt mondta, hogy sosem haragudna rám.–meséltem az örömtől ujjongva. 
– Dorothy, teljesen beléd szeretett, elég volt látnom, ahogy rád néz és hogy elhozta a karkötőd... Annyira romantikus, mintha csak az üvegcipellőt hozta volna.– lelkendezett.– De te sem mondhatod, hogy nem szereted, láttam, ahogy zavarban voltál. 
– Ennyire látszik?– kérdeztem.
– Igen, még a vak bátyád is észrevette, amúgy, amíg egyedül voltál a szobádban beszélgettünk rólatok. Csak úgy szikrázott a levegő, odavagytok egymásért, egymásnak lettetek teremtve, Dan sem utálja, nehogy azt hidd. Azt mondta, mindig is ilyen gyengéd, kedves srácot akart neked, aki odaadó, de nem egy nyuszi.Tök magabiztosan mutatkozott be, nagyon menő volt. Látszik, hogy bármit megtenne érted. Csak az a baj, hogy sztár, így azt hitte, hogy keveset fogjátok látni egymást, de mondtam Dan-nek, hogy neked már elmondta terveit, ha talál valakit visszavonul.–  darálta le a kicsit összefüggéstelen szöveget.
  – Nem lehetne lassabban? Nem fog az agyam, még mindig a hatása alatt vagyok.– kérleltem.

Még pár órát beszélgettünk hármasban a jövőről, az esküvőről meg hasonló dolgokról. Line mondta, hogy mindenképp eljön jövőhéten is, mert kell neki a lelki támogatás, de mondtam neki, hogy vasárnap én repülök haza és kiveszem a hetet, hogy mindenben tudjak nekik segíteni. Ennek nagyon örültek és nem győztek hálálkodni. Este 11-kor mind elmentünk aludni, a jegyespár még az éjjel kiment a reptérre, így már nem találkozhattam velük.

Reggel ismételten a démon madarak károgására keltem. Le kellene váltanom, de túl lusta vagyok hozzá, már az idegeimre megy ez a hang.  Lassan felkeltem, bementem a fürdőbe, rendbe szedtem magam, majd reggelit készítettem.

30 perc múlva már a kórházban voltam és Matlide-vel beszélgettünk.
  – Képzeld, a bátyám megkérte a barátnője kezét.– újságoltam örömmel. – Két hét múlva esküvő, annyira várom. – ujjongtam.
– Komolyan? Ez nagyszerű hír!– örült velem.
– És jön velem Shawn is.
–Hogy mi? Együtt vagytok?– kérdezte meglepetten.
– Nem, dehogy, csak kell valaki akivel bevonulok, és jobb ha az nem egy vadidegen.– vontam vállat.
– Remélem szép ruhád lesz és majd teljesen az ujjad köré csavarod.– kacsintott.
–Nem akarom elsietni, hagyom, hogy kicsit kételkedjen, minél nehezebben jövünk össze, annál nehezebb lesz minket szétválasztani. A ruhám pedig biztosan gyönyörű, Caroline tervezte.

– Sajnálom hogy be kell fejeznünk, de 9 óra, jön az első beteged. Mr. Hodgens,  aranyérrel műtötted fél éve, kontrollra jött.– mondta a szokásos szöveget.
–Hívd be.– vettem fel a kesztyűim.