– Egy dolog nem változik, mindig ragyog.
– Tudod miért? – kérdezte, miközben az ajkam és a szemeim között váltogatta a tekintetét. Nemlegesen ráztam meg a fejem.
– Miattad ragyog. A szemem pont olyan, mint az érzéseim. Néha nagyom boldog vagyok, néha pedig egyszerűen csak arra vágyom, hogy végre hazaérjek, és veled lehessek, mert az az egyetlen megnyugvásom. Folyton változik a hangulatom, de mindennek ellenére egy dolog örök. A ragyogás. Amint irántad érzek. Hogy végtelenül szerelmes vagyok beléd, Dorothea Elizabeth Martin. – mielőtt megszólalhattam volna, egy hosszú, mély, szenvedélyes csókkal folytottam belém a ki nem mondott szavakat.

– Dor... – szólalt meg két csók között, de nem hagytam szóhoz jutni. – Dor, le kell zuhanyoznom.
– Csak egy kicsit maradj még! – kérleltem, és szorosan a hátába kapaszkodtam, hogy ne mehessen el.
– Szeretethiányod van? – kérdezte nevetve.
– Nem akarom, hogy vége legyen.
– Minek?
– Nem tudom, olyan jó így. – bújtam hozzá.
– Jól van, Dor, akkor csimpaszkodj rajtam még egy kicsit, majd szólj, ha már elég. – nevetett az agymenésemen.

– Hogy lehet, hogy felveszel egy inget, meg egy fekete farmert, és máris olyan vagy, mint egy kicseszett modell?
– Dor, vigyázz a szádra, rossz hatással vagyok rád. – ügyködött az ingje gombjaival. – Apád kerékbe fog törni, ha megtudja, miattam beszélsz így.
– Apa fél tőled.
– Mi van? – vágott összezavarodott képet.
– Láttam rajta, ahogy tegnap rád nézett. Meg beszélt hozzád. – vontam vállat. – Te nem vetted észre, hogy régebben milyen lekezelő és utasító volt folyton? Most egy kis javuló tendenciát mutat. Bizonyára megijedt, amikor megfenyegetted azzal, hogy nem láthatja az unokáit.
– Akkor most én vagyok a rossz férj, aki a családja ellen fordítja a nejét? – kelt ki magából.
– Nem, te vagy az, aki megvéd az irányításmániás és fölényes apámtól. – pillantottam rá hálásan.
– Mindjárt más. – jelent meg egy nyugodt mosoly az arcán.
– Felhúznád a cipzárt a hátamon? – fordultam meg hirtelen.
– Persze. – mielőtt felhúzta volna, lassan, épp a bőrömet érinte végighúzta az ujját a gerincem vonalán, mire megborzongtam. – Tetszik? – nem láthattam, mert háttal álltam neki, de éreztem, hogy egy diadalomittas vigyor terül el az arcán.
– Néha utálom, hogy ilyen hatással vagy rám. – csóváltam a fejem.
– Én nem... – súgta a nyakamra.
– Shawn, felfelé húzd azt a cipzárt, és ne leimádni akard rólam, különben elkésünk, köszönöm. – daráltam le a szavakat egy levegővel.
– Igen is, asszony!
– Utállak.
– Tudom, hogy szeretsz. És gyönyörűen festesz. – fordított magával szembe, hogy végigmérhessen.
– Köszönöm.

– Shawn, indulhatunk már végre? El fogunk késni! – toporzékoltam a bejárati ajtóban. Válaszul csak felemelte a mutatóujját, hogy várjak. Telefonált. Mint mindig.
– ...nem, rohadtul nem érdekel, hogy csak egy kicsit hasonlít a díszlet a The Voicé-hoz. Ez a Canadammit!, egyedi díszletet akarok, és minden lehetőséget megadtam, hogy megcsináljátok. Oldjátok meg! – dobta le idegesen a mobilt az étkező asztalra. Bűntudtadom támadt, hogy még én is idegesítem, hogy induljunk már, pedig van ezer nagyobb gondja ennél.
– Shawn, Édesem? – léptem hozzá közel, majd megsimitottam az arcélét, és megpusziltam az arcát. – Meg fogják oldani, ne idegeskedj. Minden rendben lesz. – cirógattam a nyakát.
– Remélem... – fújta ki a benntartott levegőt.
– Szeretlek. – nyomtam egy utolsó puszit az ajkára, majd szorosan magamhoz öleltem. – Jobban, mit gondolnád.

– Anyuék hozzák Aaliyah-t meg Connort is vacsorára. – közölte mellékesen vezetés közben.
– Rendben.
– Te nem vagy kiakadva?
– Miért lennék? – ráncoltam a szemöldököm. – Shawn, te is ott voltál a bátyámék esküvőjén az oldalamon, pedig kicsivel több, mint egy hete ismertük egymást. Connorék meg már vagy fél éve kavarnak. Ez normális. És örülj neki, hogy ismered a pasiját. Mit csinálnál, ha egy teljesen idegen lenne?
– Igazad van. – sóhajtott. – De akkor is féltem a húgom. Ez az első komoly kapcsolata.
– Tudom, Shawn, de értsd meg, hogy szerelmesek. Liyah felnőtt nő, és már bizonyára törték össze a szívét, fel fog állni, ha megtörténne. Segítenénk neki.
– Tévedsz. Még soha senki nem szakított vele. Nem mintha akkor főnyeremény lenne a hisztikirálynő. – nevetett. – Mindig ő szakított a sráccal.
– Minden elismerésem.
– Én neveltem. – vigyorodott el büszkén. – Amikor először volt barátja, azt a tanácsot adtam neki, hogy sose hódoljon be egy srácnak se, mert akkor be fogják skatulyázni.
– Milyen bölcs...

– Sziasztok! – léptünk be kézenfogva az étterembe. Szerencsére a családunkon kívüli jelenlévők nem igazán ismerték se Shawnt, se Milát így a képkészítős részeket átugorhattuk. A túlzottan segítőkész pincéreket már annál kevésbé.
Elég sokan voltunk az asztal körül. Anya Karennel és Linével beszélgetett eléggé elmélyülten, Apa Manuellel diskurált, Liyah és Connor elvoltak egymással, ahogy a Cabello testvérpár is, kiegészülve Gamallal.
– Dorothy! De csinos vagy! – ölelt át szorosan Mila.
– Te is! – néztem végig a sötétkék rövid ruháján.
– Együnk gyorsan, aztán húzzunk bulizni. – súgta oda, majd mindketten felnevettünk.

A vacsora hál' Istennek elég nyugodtan telt. Mindenki csendben beszélgetett a hozzá leközelebb ülőkkel, veszekedésnek nyoma sem volt, annak ellenére, hogy Shawn nagyon tartott tőle.
– Eljött a pillanat, hogy elraboljuk a menyasszonyt és a vőlegényt! – állt fel Line, majd összecsapta a tenyerét, hogy nyomatékosítsa a mondatát. – További szép estét mindenkinek! – a szülők maradtak, még a többiek nem szerint ketté váltak. Dan és Line még váltottak pár szót, így Shawn is odajött hozzám.
– Vigyázz magadra, rendben? – simított ki egy tincset az arcomból.
– Ne aggódj, minden szuper lesz. Érezd jól magad! – pusziltam meg az arcát.
– Nem, nem, nem! Az a lényeg, hogy külön legyetek, egy estét csak kibírtok egymás nélkül. – állt be közénk Camila. – Vigyázok rá, ne parázz. – intézte szavait Shawnhoz, miközben elhúzott a vőlegényemtől. Csodás.

– Szóval, a program a menyasszony kérésre light-os lesz, úgyhogy menjünk is fel, minden elő van készítve. – Line tényleg a kezébe vette az irányítást.

Igaza volt, valóban minden elő volt készítve, a lakosztályban még egy minibárt is felállítottak, ahol egy fiatal pincérnő várt minket mosolyogva.
– Dorothy, itt a szalagoooood! – akasztott rám Mila egy fehér szalagot, amire aranyszínű betűkekkel volt írva, hogy The Bride. Aztán elővett még három hasonlót, rózsaszínűeket The Bridesmaid squad felírattal. – Most igazi szépségkirálynőnek érezheted magad! – vigyorgott. Igen, Milában már volt pár pohárral. – És jöhet 4 Cuba Libre, a két kubainak meg beavatjuk a briteket is, igaz húgi? – lökte meg Sofiát a könyökével.
– Én rum nélkül kérem. – mondta Line.

Egy köralakú asztalnál foglaltunk helyet, majd Line elővett a dobozt. Ez komoly, most tényleg játszani fogunk? Kinyitotta, majd tollakat és papírfecniket adott mindnyájunknak.
– A játék egyszerű, mindenki felír egy személy titkot egy fecnire, hármat kaptatok, így hármat kell leírni, beletesszüket őket ebbe a tálba, – mutatott az asztal közepén lévő üvegedényre. – majd kihúzunk egyet. Ki kell találni, kinek a titka lehet, ha kitaláltad, akkor az iszik, aki írta, ha nem, akkor te. Ja, és nyomtatott nagybetűvel, mert kevesen vagyunk és felismerhetőek lennének a kézírások. – Trish, egy tálcányi rövidet kérnénk! – kiáltott oda a lánynak, aki bólintott, majd el is kezdte a poharak rendezgetését.

Először nekem kellett húznom.
– Olvasd fel hangosan! – mondta Sof.
– Egyszer kivizsgáltattam magam, csak azért, mert nagyon helyes volt az orvos. – olvastam nevetve a rövid írást. – Na jó, ez biztos a tiéd, Camila.
– De honnan...? – ráncolta a szemöldökét. – Á, mindegy, hol az a vodka? – nézett a lányra, aki a kezébe nyomott egy poharat. – Köszi. – húzta le.
– Rendben Cam, most te húzol! – toltam elé a tálat.
– Spiccesen, amikor hazafelé sétáltam egy szórólap-osztogatótól kapott reklámot aláírtam, majd visszaadtam neki. – olvasta fel kissé akadozva. – Jó, ez durva. – nevetett fel. – Sof, te voltál?
– Nem, dehogy! – tiltakozott hevesen.
– Ez az enyém volt. – jelentkezett Line. – Tessék Mila, ezt most csak neked! – adott neki egy pohárnyi whiskey-t.
– 16 évesen éjjel kiszöktem az ablakomon, hogy találkozhassak egy fiúval. Ahogy földetértem, a térdeimre estem, és másnap azt hazudtam, hogy elestem tesin. Ki kell találnom, hogy ki az, mert nem ihatok. – sóhajtott. – Szerintem ez a tiéd, Dorothy.
– Basszus, ezt hogy? Ez volt a legdurvább dolog, amit kamaszként csináltam. – nevettem fel. – Azt hittem, nem fogtok rájönni. Mindegy. – nyúltam egy pohárért, majd lehúztam. – Lefeküdtem a legjobb barátommal, mikor mindketten be voltunk rúgva, és utána azt hazudtam neki, hogy nem történt semmi. Hitt nekem. – úgy látom mindenkinek jó kamaszkora volt. – Talán Mila?
– Szerintem inkább csak iszok, majd szóljatok, ha vége. – sóhajtott, majd ledöntötte a következőt is. – Amúgy Olivernek hívták.