– Remek. Szerintem meglesz az a főblokk, de ez a dolog még sok emberen fog keresztül menni. Köszönöm, hogy eljöttek, a legjobbakat Önöknek! – búcsúzott el tőlünk.

– Büszke vagyok rád, Hercegnő! – dicsért meg Andrew. – Nagyon hivatalos voltál.
– Kicseréltem a gyógyszer nevét a showra, a fogyasztókat nézőkre és a szedésiidőt műsoridőre. – vontam vállat. – Jesszus, már ennyi az idő? – néztem a műszerfalra. – Andrew, ki tudnál minket vinni a reptérre? Mindjárt megjön Camila. – mondtam idegesen.
– Nyugi, Hercegnő, Andrew megoldja! – beszélt magáról harmadik személyben.

Andrew valósággal száguldozott a csúszós autópályán, de szerencsére nem történt velünk semmi. Shawnt annyira nem zavarta, én meg minden kanyarnál rárivalltam Andrewra. A reptéren rohannunk kellett, hogy odaérjünk Camila előtt.

A kubai lány, mint mindig, hatalmas mosollyal az arcán, és kifogástalan megjelenéssel indult meg felénk.
– Mila! – futottam én is az irányába. – Úgy hiányoztál! Basszus, több mint fél éve nem találkoztunk!
– Tudom, csajszi, te is hiányoztál! – ölelt át szorosan. – Mesélned kell! Méghozzá rengeteget, mindenre kíváncsi vagyok! – kacsintott.
– Bébi, a két bőröndöd volt, ugye? – érkezett meg Gamal, Mila félig arab, félig amerikai pasija.
– Aha. – bólintott.
– Te biztosan Gamal vagy! Sokat hallottam már rólad. Dorothea vagyok, de szólíts Dorothynak. – mutatkoztam be.
– Gamal Mostafa Hussain El-Mofty. – nyújtotta jobbját. Gamal hatalmas férfi. Szerintem két méter felett van, lehet vagy 110 kg, (nem kövér, csak iszonyat magas, és izmos, ezért gondolom), sötét bőre, haja és vakítóan zöld szemei vannak. A hófehér tenyerem világítana az övében, ha nem veszett volna el benne teljesen. Nem vagyok alacsony, de picinek érzem magam mellette, Mila pedig Gamal törzse közepéig ér, nagyjából.
– Hello, Shawn vagyok. – nyújtott kezet neki.
– Gamal. – szorította meg. Gamal tíz centivel magasabb Shawnnal! Te jó ég, félelmetesen magas ez az ember.
– Én nem hiányoztam? – fordult Shawn Camzie-hez.
– Dehogynem, te bolond. – ölelte át a férjemet. Annyira csodálom a barátságukat. – Figyu, Shawn, mi lenne, ha mi elmennénk valahová Dorothyval, te meg Andrew-val megmutatod Gamalnak az itteni Four Seasons-t?
– Nekem mindegy. – vont vállat.
– Akkor oké, mert már hívtam magunknak taxit... – suttogott, mire mindketten felnevettünk.
– Szörnyű vagy! – nevettem.

– El sem tudod hinni, hogy mennyire vártam már, hogy ideérjünk! Ja, és még mindig rohadt hideg van itt... – húzta össze magán a kabátot, miközben sétáltunk az egyik utcán, egy olyan kávézót keresve, ahol nincsenek egymillióan. Hétvége van, hideg, az emberek pedig nem szeretnek fagyoskodni, és ölnénel egy forró kávéért. Üdv Torontóban. – ...amint kimondjátok, hogy Igen, ülök is az első gépre és repülök vissza Floridába.
– Mila, mesélj inkább Gamalról! – huzogttam a szemöldököm.
– Ha te is megkérdezed, hogy mekk...
– Mila! – nevettem fel. – Nem, nem érdekel. Jézus!
– Ú, ez jó hely, ide menjünk be! – és el is indult a bejárat irányába.

És mikor máskor ismerne fel minket a háromnegyed kávézó, mint amikor rengeteg megbeszélnivalónk lenne. Néha annyira idegesítő... A hatszázadik kép után végre csitultak a kedélyek, és ténylegesen tudtunk beszélgetni.
– Szóval, hol találkoztatok?
– Izé, Gamal egy befektető és éppen a menedzseremmel tárgyalt, amikor berohantam hozzá, hogy hatalmas baj van, mert elszakadt az a ruha, amit a Never Be The Same-nél szoktam viselni. Szóval gáz volt. – nevetett.
– Mila... – fogtam a homlokom. – Mondjuk, még mindig jobb, mintha leöntött volna valamivel. – vontam vállat. – Mikor jön a családod? – Cam egész családját meghívtunk, hiszen Shawnt régóta ismerik, így itt a helyük.
– Sofia velünk jött. – mondta nemtörődöm hangon. – Anyuék majd szombat hajnalban érkeznek.
– Mi van Sofiával? – kérdeztem aggódva.
– 22 éves, kiszabadult otthonról és teljesen megbolondult. Egy hete teljesen kiütötte magát, én hoztam haza. – panaszolta.
– Ne aggódj, most kiélvezi a hirtelen jött szabadságot, aztán majd megjön az esze. Mindenki így van ezzel. Hol van most?
– Mivel ő már "felnőtt nő", így egyedül ment a hotelba, és nem akart találkozni veletek.
– Mi, miért? – meglepődtem. – Ennyire borzalmas dolgokat meséltél rólam? – próbáltam viccelni.
– Dehogy, csak... – húzta el a száját. – Shawn nem mesélt róla, ugye?
– Miről kellene tudnom? –  már kicsit dühös is voltam.
– Sofia brutálisan belé volt zúgva. 19 éves volt, amikor tartottuk a 28. szülinapom, és Shawn is ott volt. A kisasszony sokat ivott, és bevallotta Shawnnak, hogy milyen régóta epekedik utána, hogy neki ő az igazi, egymásnak vannak teremtve meg hasonlók... Aztán meg akarta csókolni, de persze Shawn visszautasította.
– De... Shawn 8 évvel idősebb Sofiánál. – mondtam kikerekedett szemmel.
– Tudom. Ráadásul anyámék is ott voltak, képzelheted mennyire gáz volt. Megértem Shawnt, sőt igaza is volt, amikor eltolta magától, mert Sofia teljesen magánkívül volt, fogalma sem volt, mit művel. Az egész elég régre nyúlik vissza, amikor a Senoritát vettük fel, akkor találkoztak. Sofia 12 volt, teli hormonokkal, Shawn meg Shawn, félmeztelenül, meg motoron, 20 éves felnőtt. Gondolhatod...
– És 7 teljes évig epekedett utána?
– Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de igen. Ezért nem akart látni. Nagyon megviselte a visszautasítás. Ugyanazt érzi, mint a rajongók nagy része, hogy elvetted tőle, pedig nem is volt az övé.
– Nézd Mila, én ezt értem, de nem tudom mit tehetnék. – rágtam a szám zavartan.
– Jézus, Dorothy, nem arra kérlek, hogy váljatok el Shawnnal a betegesen rajongó húgom miatt! – nevetett. – Sőt, nem kérlek semmire, csak gondoltam jobb, ha tudod. Nem is ismeri Shawnt, párszor beszéltek, az semmi.
– Szeretnék beszélni Sofiával. – jelentettem ki.
– Thea, ne szórakozz, el fog múlni. Már túl van Shawnon, csak kicsit felkavarta ez az esküvő.
– Akkor is...
– Inkább mesélj, hogy vagytok? Építkezés, műsor? Egyebek? – vágott perverz arcot.
– A ház szarul áll az idő miatt, a műsor rendben van, egyebek meg, minden oké. – mondtam szűkszavúan. Nem tudom mit várt tőlem, ha megtudom, hogy a húga szerelmes a férjembe, méghozzá annyira, hogy dacból nem is akar látni engem.
– Dorothy, ne már... Ne rám haragudj!
– Nem haragszom. – fontam össze a kezem magam előtt.
– Engem nem versz át.
– Nem haragszom senkire, csak ne várd tőlem, hogy boldog leszek attól, hogy a húgod szerelmes Shawnba. – mondtam halkan. Nagyon szar érzés volt kimondani.
– Szerintem nem szerelmes, olyan fiatal még! Fogalma sincs, milyen az. És ne légy féltékeny, Shawn rá sem nézett, most sem fog, sőt! Tudod, hogy mennyire szeret téged? Nem győzőm neked mondani, hogy ismerem Shawnt 16 éves kora óta. 14 éve, basszus! És sosem volt olyan boldog és kiegyensúlyozott, mint veled. Dorothy, annyiszor elmeséltem, hogy mennyi látszatkapcsolata volt, hogy drogozott, ivott... És most? Mintaférj. Nem kívánhat jobbat nálad. A legjobbat hoztad ki belőle, felnőtt melletted. Már nem az a hisztis, sértődékeny kisfiú, aki volt. Többé nem. És ezt neked köszönheti, senki másnak! Sofiával, ha össze is jöttek volna, csak visszafejlődött volna. Sof akkor ízlelte volna meg ezt a drogos-piás világot, egymást húzták le volna a mélybe! Van köztük 8 év! Sofia még kiskorú volt, még Shawn lett volna a pedofil állat. – nevette el magát a nyugtatóbeszéde végére.
– Igazad van. – bólintottam beismerően. – De akkor sem hagyom, hogy valaki dühvel a lelkében legyen ott az esküvőmön. Beszélni fogok vele.
– Megértem, hogy emiatt nem érzed jól magad. Elmenjünk most hozzá?
– Jobb lenne minél hamarabb túlleni rajta. Szeretném, ha tudná, nem utálom őt, vagy ilyesmi.
– Össze kéne hozni valami jó palival, ismersz valakit? – mosolygott sokatmondóan.
– Mike-nak jó dumája van, és azt hiszem épp szingli. Tudom! Jön Line unokaöccse, Trevor!
– A briteket nem bírja. Elvből. – mondta halkan.
– Köszöni a hazafias énem, papíron meg félig kanadai vagyok...
– Valakivel össze kell hoznunk.
– Menni fog. – reménykedtem, hogy egy másik sráccal kiverhetjük a fejéből az én férjem.

Végül úgy döntöttünk, elmegyünk Sofiához. Camila hívott egy taxit, ami fél órán belül kitett minket a Four Seasons előtt, ahol a vendégeink lesznek elszállásolva, a belvárosban. A kastély egyébként a külvárosban van, de Shawn ragaszkodott ehhez a hotelhez, megőrjít a fényűzésmániájával.

– Ms. Cabello és Mrs. Mendes? – futott elénk az egyik dolgozó. – Örülök, hogy eljöttek hozzánk, miben segíthetek?
– Szeretnék felmenni a szobámba, és a húgom szobaszámára is szükségem lenne. – mondta Mila nyugodtan. Lassan én is megszokom ezt a körülugrálást, de ő nyilván sokkal otthonosabban mozog ilyen téren.
– Felkísérem Önöket! – mondta kézsségesen, majd elindult a lift felé.