Most jól elkanyarodtam az eredeti problémától. –
nevetett fel. Shawn monológja alatt elképzeltem, amiket mondott. És lehet, hogy nem ez volt a lényege a mondandójának, de amilyen gyorsan felsorolta ezeket a mérföldköveket, az idő is ilyen gyorsan fog elröppeni. Nincs időm neheztelni Milára, vagyis van, de túl értékes. Nem haragudhatok rá. Segítenem kell neki, méghozzá azonnal.
– Shawn? – egész idő alatt fogta a kezem.
– Tessék?
– Visszamegyünk Camilához? Aggódom érte. – mondtam halkan.
– Persze. – felemelte az arcom, és gyengéden megdörzsölte a rászáradt könnyeket. – Örülök, hogy ráébredtél, mennyire kínzóan kevés az időnk.
– Ezt tudatosan csináltad? – kerekedtek ki a szemeim.
– Okosabb vagyok, mint gondolod. – vigyorgott elégedetten. Hiányzott a régi Shawn.
– Szeretlek.
– Én is téged.

Camila mosolyogva nyitott ajtót, nem látszottak rajta az éjszaka nyomai. Én biztosan nem néznék ki így, miután nem voltam magamnál órákig.
– Sziasztok! Gyertek! – tárta szélesre az ajtót, mire meglepődve besétáltunk a szobába. A reggeli látogatásommal ellentétben most minden a helyén volt, az ágy bevetve, a poharak visszapakolva a szekrénybe, a párnák pedig szimmetrikusan sorakoztak a kanapén.
– Hogy vagy, Mila? – kérdeztem.
– Jól... Vagyis jobban. – túrt a hajába. – Ahj, nem tudok hazudni nektek. – hervadt le a mosoly az arcáról.
– Segítünk, amiben tudunk. – pillantottam Shawnra, aki egyetértően bólintott.
– Annyi szarság volt mostanában az életemben, én tényleg nem akartam megint drogozni. – motyogta a padlót nézve. – Amikor először találkoztunk, – nézett rám – akkor szakított velem Peter. Kibaszott üzenetben. Utána meghalt az egyik kutyám, Illinois... Ne kérdezd, miért így hívták. Aztán anyámékkal sem volt rendben minden, sőt, vagy két hónapig ott tartottak, hogy elválnak. Akkor hazaköltöztem, láttam, hogy a húgom mennyi baromságot csinál, az is szarul esett. Dalt írni nem tudtam, a koncertjeimre nem keresik már annyian a jegyeket... Októberben kezdtem ópiumozni. Aztán jöttek a durvább fájdalomcsillapítók, egyszer próbáltam a heroint, utána jött a meszkalin, ha nagyon kivoltam, akkor egy kis LSD, de főként meszkalint használok. És most még Gamal is itt hagyott a picsába. Hogy fogok kinézni az esküvőn full egyedül? Az összes rohadt koszorúslánynak lesz párja, csak nekem nem. – túrt a hajába. – Szarok lesznek képek miattam, bocsi.
– Mila, most komolyan ezen aggódsz? Leszarom a képeket, basszus. A padlón vagy, és szerinted a rohadt képek izgatnak? – néztem rá hitetlenül.
– Szerintem az izgat, hogy mi a francot műveltem Shawnnal. Kibaszottul sajnálom, nem akartam bedrogozni. Én már full be voltam állva, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. Rám haragudhatsz, egy önző, lecsúszott, drogos liba vagyok, de Shawn csak segíteni akart nekem.
– Camila, eszem ágában sincs haragudni rád. – ültem le mellé, majd szorosan átöleltem. – Bármit is tettél, nem önszántadból történt, a drog csináltatta veled. Nem haragszom, sőt! Büszke vagyok rád, hogy beismerted a problémádat. Így tudunk neked segíteni. Hidd el, minden rendben lesz, melletted állunk, bármi legyen is.
– Nem akarom tönkre tenni az életeteket. Nektek is van elég bajotok, nem akarlak még én is szembefordítani titeket egymással.
– Szó sincs erről. Szükséged van a segítségünkre, és meg is fogod kapni. – jelentette ki Shawn. – Nem akarom, hogy olyan mélyről kelljen felkapaszkodnod, mint nekem kellett.
– Milyen gyakran használsz, és miket? – kérdeztem, hogy felmérjem mennyire súlyos a helyzet.
– Mostanság csak meszkalint, olyan 1-2 milligrammot két-három naponta. Ha nagyon kivagyok, akkor van 5 is.
– Nem mondom, hogy jó, mert persze nem az, de sokkal jobb, mint amire számítottam. – szorítottam meg a kezét, mire aggódó, hatalmas barna szemeit rám emelte. – Ne aggódj, nem kell elvonóra menned, bőven elég lesz egy jó terapeuta. – nyugtattam. – Most pedig szedd össze magad, lemegyünk teázni. És nem azért, mert öt óra van, és brit vagyok. – tettem hozzá gyorsan.
– Vízzel vagy tejjel? – kérdezte Mila erőltetett brit akcentussal, mire mindannyian felnevettünk.

Miután hazaértünk, Shawn kitalálta, hogy nézzünk filmet. Nagyon rendes pár vagyunk, két nap múlva esküvő, és mi lazán filmezünk.
– Mit szeretnél nézni? – kérdezte, miközben böngészett a videótékában.
– Nekem mindegy, válassz valamit. – huppantam le mellé. Tudtam, hogy tíz percbe sem fog telni, és el fogok aludni. Végül valami akciófilmet választott, és vagy ezerszer megkérdezte, hogy nem baj-e. Igazam lett, alig kezdődött el a film, én máris Shawn vállára hajtottam a fejem, és behunytam a szemeim. Már félálomban voltam, amikor érzetem, hogy átkarol, hogy kényelmesebben ülhessek mellette, amennyire az lehetséges volt a kitekert pózban, ahogy ültem. A fejem előre nézett, míg a lábaimat oldalra vetettem fel, így a derekam teljesen ki volt csavarodva.

Amikor felébredtem, arra számítottam, hogy éjjel lesz, és a kanapén leszek, ehhez képest már reggel volt, és Shawn mellett feküdtem az ágyban. Ahogy felültem, rögtön észrevettem, hogy a hajam copfban maradt, méghozzá elég szorosban, ami az éjszaka folyamán valószínűleg annyira megtörte, hogy csak egy mosás segíthet rajta, így az utam a fürdőbe vezetett.

Megnyitottam a csapot, majd hagytam, hogy a forró víz kicsit felmelegítsen, mivel a szobában reggel meglepően hűvős volt. Csukott szemmel dörzsöltem a hajamba a sampont, majd amikor végre kiöblítettem, és kinyitottam a szemem, Shawn állt a fürdőszoba ajtajában.
– Jó reggelt. – köszöntem neki nevetve.
– Minden kukkolónak nevetve köszönsz? Féltékeny leszek. – tette karba a kezeit arcán a tipikus, féloldalas mosolyával.
– Ha már itt vagy, nyújthatnál egy törölközőt. – tartottam ki a kezem a párafelhőből.
– Tessék. – vágta hozzám nevetve. – Egyébként gyönyörű vagy. Még hajmosás közben is.
– Shawn... – pásztáztam a földet. Ennyi idő után is zavarba tud hozni a hirtelen, semmiből jött bókjaival.
– Nem akarsz modellkedni?
– 29 évesen? Gyereket kellene szülnöm, nem egy kifutón, meg kamera előtt bohóckodni. És van rendes munkám. Meg öreg vagyok hozzá, kinőttem már az ilyen vágyakból. Te is tudod, hogy a magamutogatás nagyon nem az én világom.
– Jó, csak... Szép vagy, na.
– Jól van, Shawn, ezt megbeszéltük. – nevettem a fejemet rázva.

– Mára van programunk? – kérdezte a kávéját kevergetve.
– Tudtommal nincs. – vontam vállat. – És tegnapelőtt, amíg te Milával voltál, kicsit utánanéztem ennek az örökbefogadásos dolognak. – pillantottam fel, a reakciójára kiváncsian, mire hatalmas mosoly terült el az arcán, én pedig végtelen boldogságot éreztem emiatt.
– Komolyan? – szemei úgy ragyogtak, akár a csillagok. Tudta, hogy már vagy három hete nem szedem a fogamzásgátlót, és kezdek kiakadni, pedig pontosan tudom, hogy ennél több idő kell, mégis bennem van a mi van, ha érzés, a teljes meddőséget illetően.
– Elég hosszú procedúra.
– Mi lenne, ha várnánk még egy kicsit? Hátha... – jutott eszébe, amin én is gondolkoztam.
– Persze, de azért kellene egy időkorlát, hogy ne próbálkozzunk a végtelenségig, nem?
– Mennyire gondoltál?
– Nem tudom... Olyan egy év szerintem reális.
– Rendben. És ha nem, akkor örökbefogadunk egy kisbabát... – fontolgatta.
– Valahogy így. – bólogattam egyetértően.

Néhány perccel később Line rohant be a házba, utána pedig Daniel sétált.
– Te jó ég, ti? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.
– Hogy jöttetek be? – tette fel Shawn a következő kérdést.
– Hatalmas probléma van! – jelentette ki Line. – Ebben a rohadt városban nem lehet találni topázkék anyagot a székek díszétéséhez, és minden más dekoráció topázkék... – mindannyian felnevettünk Line szavai hallatán. – Ebben a családban egyedül én veszem komlyan ezt az esküvőt? Az elmúlt két napban, amikor full eltűntetek bejártam egész Torontót, és környékét, hogy megtaláljam a tökéletes szalagokat, de nincsen, ti meg nevettek rajta.
– Semmi baj, lehet jégkék, vagy csecsemőkék is, hasonlítanak. Rajtad kívül senkinek sem fog feltűnni a különbség.
– Erre a jóváhagyásra volt szükségem, már hívom is a szervezőt. – kapta elő a mobilját.
– Bírod még? – nézett Shawn Danre, aki félszegen bólintott.
– Kávét? – emeltem el a csészét, majd már töltöttem is bele a folyadékot. Dan bármikor képes kávét inni.
– Csak ennek a nőszemélynek – mutatott a feleségére – ne adj, mert már így is pörög éjjel-nappal.
– A sok stressz koraszülést okoz. – mondtam, miközben elétettem a csészét.
– Tudom. De Line a stresszből táplálkozik, a nászútunkon pihennünk kellett volna, erre mit csinált? Irreális sok programot szervezett és ütemezett, majd mindent végigrohantunk, hogy időben érkezzünk a következő helyszínre. Ha nincs stressz, ő generál. Caroline Martin személyesen. – rázta a fejét rosszallóan.