Február harmadika. Egy hét múlva lesz az esküvőnk, ami egyszerűen hihetetlen. Számolgatom a napokat, minden egyes reggel úgy keltem fel az elmúlt fél évben, hogy még ennyi nap, és... Tudom, rosszabb vagyok, mint egy gyerek és ezzel Shawnt is kellőképpen az örületbe kergettem. Eleinte meg mosolyogva figyelte a lelkesedésem, aztán már nevetett rajta. Persze tudom, hogy ő is épp úgy várja, mint én.

– Mit fogsz ma csinálni? – kérdeztem a férjem, miközben tejet vettem ki a hűtőből. Shawn a reggelizőpultnál ült, kócos hajjal, pizsamában, de még így is kegyetlenül jól nézett ki.
– Megyek tárgyalni a tévésekkel, aztán ellenőrzöm az építkezést. Bár nem hinném, hogy ma haladnának, éjjel rengeteg hó esett. – utalt az éppen épülő házunkra. – Te? – pillantott rám.
– Fogalamam sincs. – vontam vállat. –Szombatonként nem kellene bemennem, de ha nincs más program, akkor megcsinálom a jövőheti beosztásokat.
– Dor, ne legyél már stréber! – nevetett fel. – És különben is, nem úgy volt, hogy a jövő héten nem mész be? Igazán megérthetnék, hogy esküvőd lesz.
– Meg is értik, Drágám. – mosolyogtam. – Csak nem akartam, hogy mindent Nancynek és Jesse-nek kelljen megoldania.
– Egy esküvőnk lesz, nem hiszem, hogy haragudnának rád. Helyettük is dolgozol egy csomót.
– Shawn, ők az asszisztenseim, segítenek nekem. Nélkülük meg lennék lőve. – töltöttem tejet Shawn kávéjába. – Tessék. – tettem le elé.
– Gyere el velem.
– Mit csináljak én ott? – kérdeztem furcsa arckifejezéssel.
– Igazad van, akkor ülj itthon, mint egy öreg néni, és olvass meg köss. – lökte el magát bosszúsan a pulttól.
– Shawn! – kiáltottam utána. Mostanában a szokásosnál is hamarabb képes felkapni a vizet. – Ne menj el, kérlek! – mentem utána futólépésben. Nem kiabálhatok vele, csak még rosszabb lenne. – Figyelj rám! – fogtam meg gyengéden a vállát, mire megfordult. – Elmegyek veled, jó? – mosolyogtam, majd kifújta a benn tartott levegőt.
– Sajnálom. – rágta a száját.
– Semmi baj. – simítottam végig az arcélén. Elképesztő, hogy még mindig csodálattal vagyok képes végignézni a vonásain. – Szeretlek.
– Én is téged. – vont magához esetlenül, én pedig még szorosabban öleltem át. – Bocsáss meg! – motyogta a hajamba.
– Nem haragszom, hidd el. Megértelek, biztosan nagyon stresszes összerakni egy műsort, megértelek.
– Ahj, Dor... – sóhajtott.
– Mi a baj? – kémleltem az arcát.
– Itt sajnálsz, hogy milyen nehéz lehet összerakni a hülye tehetségkutatóm, amikor neked közel ezer ember beosztását kell megszervezned, és jövő héten lesz az esküvőnk. Egy igazi idióta vagyok.
– Ne mondd ezt, Shawn. Egy csoda vagy, és nagyon szeretlek! Ismerlek, és tudom, hogy könnyen elveszettnek érzed magad, de én mindig itt állok melletted. Soha nem hagynálak cserben, soha.
– Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem. – súgta az ajkaimra, majd lágyan megcsókolt.

– ...tehát itt lesz a bejárat, az vázszerkezettel volt egy kis gondunk ezen a részen, mert nem passzoltak egymáshoz a csapadtól megdagadt rönkök. Végül megoldottuk, jelenleg a déli szárny alapja foglalkoztat minket a legjobban, fagyosabb a föld, mint gondoltuk. – magyarázta az építésvezető.
– Rendben, köszönjük a helyzetjelentést. – mosolygott Shawn, majd kezet fogott vele.

– Szörnyű, hogy mennyire nem értek az építkezésekhez... – nevettem kínomban, miközben a gödröket, farönköket és dolgozó munkásokat vizslattam. – Nem tudom elképzelni, hogy ezekből a lyukakból lesz az otthonunk.
– Pedig így van. – valószínűleg bólintott, de a hatalmas sál és kabát miatt nehezen tudtam kivenni a gesztust. Kesztyűs kezével az enyémhez nyúlt, majd mindkettőt a zsebébe helyezte. – Piros az orrod. – nevetett.
– Hideg van.
– Fázol? Bújj ide! – karolt át. – Van még egy pulcsi a csomagtartóban.
– Nem fázom. – mosolyogtam a törődésén.

Miután haza mentünk, Shawn rögtön átöltözött a tárgyalás miatt.
– Szeretném, ha velem jönnél. Jobban érzem magam, ha mellettem vagy. – gombolta be a sötétzöld inget magán.
– Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor veled megyek. – sóhajtottam. – Hülyén fogom magam érezni. Üljek ott csendben és mosolyogjak kedvesen, hogy főidőben adják a műsort?
– Lényegében igen. Ha van javaslatod, elmondhatod, intellektuálisabb vagy nálam, hátha jobban tudsz rájuk hatni. És különben is, a kiadó negyede a tiéd. Jogod van ott lenni, szóval ott is leszel. – jelentette ki, és ezzel le is zárta a témát.

– Szia, Andrew! – szálltam be mögé az autóba.
– 'Reggelt, Hercegnő. Paliddal mi van? – kérdezte nevetve. Jó kedve van... Taylornak köszönhetően.
– Szokásos... – sóhajtottam. – Ideges, a szerződéseket benn hagyta az íróasztalán, közben meg telefonál, mert megint elcsesztek valamit a könyvelésen a pénzügyesek. – soroltam. – Ja, és egy hét múlva lesz az esküvőnk.
– Fasza. – bámulta a havas-latyakos utat. – Bírod még? Nem sokalltál be?
– Megszoktam, és megtanultam kezelni, hogy ilyen a személyisége.
– Nem akarom tudni, hogy Shawn miket csinál veled, amiért elviseled. – nevetett.
– Andrew! – szóltam rá.
– Jó, nyugi, Hercegnő. – rászokott, hogy így hív. Igazából Shawn mondta nekem egyetlen egyszer, Andrew meg visítoza röhögött, cukkolásképp pedig megtartotta a becenevet.
– Nyugodt vagyok. – fontam össze a karjaim magam előtt.
– Ne dolgozz annyit, ezt az ökröt meg ne vedd mindig komolyan. Ha túl sokat pörögsz rajta, akkor be fogsz csavarodni. Ilyen egyszerű. Ja, és a jó whiskey sok mindent megold. – tette hozzá.
– Kösz a tanácsot, ha ideges leszek, akkor leülök focit nézni egy sörrel a kezemben, Shawnt meg bezárom egy szobába és majd félidőben dobok be neki kaját az ablakon. – dünnyögtem.
– Örülj egy kicsit, hozzámehetsz. Másodszorra. Még a húga is szeret téged, pedig Aaliyah is pont olyan nehéz eset, mint Shawn.
– Aaliyah főként azért bír, mert Shawnnak beadagoltam a Connorral való kapcsolatát. Ha Shawnon múlna, Aaliyah már egy kolostor lakója lenne valahol dél-Európában.
– Igazad lehet.
– Mehetünk. – ugrott be Andrew mellé.
– Napsütéses, szép délelőttöt az Úrnak is. – mondta Andrew a tőle már megszokott stílusban.
– Ja, tényleg, hello. És bocs. El vagyok havazva. – erre mindannyian felnevettünk, hiszen annyi hó esett mostanában, hogy kész katasztrófa elhagyni a házat, a közlekedés haldoklik, mindehol balesetek és dugók lassítják vagy épp állítják meg a forgalmat.

– ...van valami javaslat az időpontot illetően? – kérdezte Mr. Drivingforce, a csatorna egyik fejese. – Andrew és Shawn egymásra pillantottak, majd rám. Remek. Szóval ezért kellett jönnöm, kiharcolni a főműsoridőt.
– Meglátásom szerint a show mindeképpen kiérdemli a 18:30-21:30-as blokkot. – mondtam egyszerűen. – Nyilván ez a főidőszak, a legtöbben ülnek a tévé előtt, egy ilyen stílusú műsorba sok reklámot be lehet illeszteni, dirket, vagy nyerményjáték gyanánt, esetleg a zsűrik öltöztetésével vagy a poharukkal is lehetne promotálni a cégeket. Ezáltal a költségvetés maximálisan megtérülne, sőt, úgy gondolom, hogy akár többszörös többlet is keletkezhet. – nagyon belejöttem a tárgyalásokba a kilinkán. Igaz, ott gyógyszerekről volt főként szó, nem pedig egy teheteségkutatóról.
– Aporopó, zsűri... – kattogtatta a tollát. – Kik lennének?
– Céline Dion, Avril Lavigne, Michael Bublé, és Shawn. – mondta Andrew.
– Mind kanadai, ez tetszik. – dörzsölte az állát. – Valami extra koncepció, amitől más lesz, mint a The Voice, a Got Talent vagy az X-faktor?
– A show neve Canadammit! (dammit= az istenit) lenne, jelezve, hogy Kanada olyan tehetségeit keressük, akiktől mindenkinek leesik az álla, és ezt azzal bizonyíthatják, hogy vagy saját dallal érkeznek, vagy pedig mi adunk nekik egyet véletlenszerűen, van fél napjuk, hogy betanulják, ha nem ismerik, de semmiképp sem eredetiben akarjuk visszahallani, hanem az előadónak bele kell gyúrnia a személyiségét, átírthatja a szöveget, áthangszerelheti, kísérheti magát, játszhat a hangmagasságokkal, stílussal, írhat rap részt, akármit, csak tükrözze a saját személyiségét. Nyilván a saját dal teljes egészében erről szól. – magyarázta Shawn. Segítettem nekik ilyen téren, mint laikus, hogy én mit néznék szívesen. Tényleg baromi unalmasak már a normál műsorok.
– Remek. Szerintem meglesz az a főblokk, de ez a dolog még sok emberen fog keresztül menni. Köszönöm, hogy eljöttek, a legjobbakat Önöknek! – búcsúzott el tőlünk.

– Büszke vagyok rád, Hercegnő! – dicsért meg Andrew. – Nagyon hivatalos voltál.
– Kicseréltem a gyógyszer nevét a showra, a fogyasztókat nézőkre és a szedésiidőt műsoridőre. – vontam vállat. – Jesszus, már ennyi az idő? – néztem a műszerfalra. – Andrew, ki tudnál minket vinni a reptérre? Mindjárt megjön Camila. – mondtam idegesen.
– Nyugi, Hercegnő, Andrew megoldja! – beszélt magáról harmadik személyben.

Remélem van olyan jó, mint az előzőek.
Dorina ❤️