Elmaradt a hetedik órám. Így becsücsültem a könyvtárba (ami nagyon stréberes)... de úgyse könyveket bújni mentem oda,hanem leckét írni ,hogy legalább otthon ne kelljen. (Azaz könyveket bújni...)
A könyvtárosnő Egóék osztályfőnöke ,és egyben a kedvenc tanárom (az egyik). Szóval zűr volt ,az osztályába... Gyorsan összefoglalva ,a fiú öltözőben az eggyik gyereknek a cipőjét fel akasztották a zuhanyrózsára a cipőjét ami valami módon elkezdett csöpögni ,és jól eláztatta. Na az összes ,nyolcsadikos fiú ott csücsült a könyvtárban. Kivéve Egót aki edzésen volt (órák alatt)?..
Szóval mindenki azt mondta ,hogy ő volt... Nem mintha a kettes tanulóhoz ilyen "priuszt" nem tudtam volna elképzelni ,de mégis?! Egyszerűen csalódott voltam... Meg akartam tudni miért kellett ezt? (Ha eddig nem tudtátok én olyan lelkizős, kis "pszihológus" csemete voltam amikor úgy tetszett. És "mindig" tetszettek, a "betegeim". De sajnos nem mindig kerültem olyan helyzetbe ,hogy segíthesek is nekik... Ahogy most se...)

Sziasztok! Tudom elég rövid lett a rész, de ezt már nem tudtam jobban cifrázni...
Köszi az olvasóknak!!❤️