Éppen nyagyszünetre igyekeztünk. De előtte Kate ,és én oda mentünk Viki szekrényéhez ami pont ott volt Jakeé mellett. Beszélgettünk kitudja miről. Amikor Egó a szokásosnál nyagyobb sebeséggel jött a szekrénye felé. (Nem értem ,hogy erre miért nincsen szabály a házirendben.) Szóval lényeg a lényeg engem használt becsapódás gátlónak. Amivel ha nem álltam volna azon a két "erős" lábamon elsodort volna. De a derekamban kapaszkodott meg. A keze hozzám ért. Én meg görcsel a gyomromban álltam ott mint egy tuskó. És ahelyett ,hogy elolvastam volna a szokásos "leosztásba" kezdtem.
- Ba*zdmeg! Lépj rám!
- Bocsi...Nem akartam...
Én meg ott hagytam a barátnőket, őt mivel nem volt már mit mondanom ,senkinek.
"És alázatos volt.... ez elég volt ahhoz ,hogy másnap vele álmodja..méghozzá azt ,hogy egy kis nyuszi szerepében beszélt velem (az akkori) XIII. Jake."
Annak ellenére ,hogy kívülről egy paraszt csitri voltam ,bellül nagyon boldog voltam...nagyon.
Amikor oda értem a szekrényemhez ami kb. 10 méterrel volt arrébb Kat, és Viki utol is értek. (Én nem mehettem valami gyorsan.)
Viki azt mondta:
- Ne vedd komolyan mindenkivel ezt csinálja...
- Nem terveztem!..
Ami nem igazán volt így... habár gondolom mindenkit áttölel. Stb. Biztos biszex.... de nem lényeg.
Lehet ,hogy csak én féltékeny levembe főve éreztem úgy ,hogy Viki minden lehetséges módom eltaszít még az Egóval kapcsolatos ábrándoktól is. Lehet ,hogy majd később tiszta fejjel fogom ezt látni. De most...csak féltékeny voltam a szerelmem ,volt szerelmére...
Minden esetre most boldog voltam az első igazi "tapizás" miatt....