A saját magammal megbeszélt dolgokhoz tarva magam ,történt minden. Kissebb elgyengüléseket számítva amikor is ,elfogott a vágy és a szemem előtt akartam tudni Jaket. Ebből is következik az ,hogy bármennyire is szeretném nem tudom elfelejteni egy csettintésre. Persze zseninek mondhatnám magam ha ez menne ,úgy ,hogy szinte minden nap látom. Ennek ellenére nyugtattot (vagy elszomorított?) az a gondolat ,hogy már csak alig fél évig kell minden nap látnom.
Épp egy ilyen elgyengülés közepén tartottam amikor Regi megkérdezte ,hogy:
- Van még abból a rágóból amit Erdélyben vettél?-természetesen volt egy egész darab.                    És persze a szekrényemben. Úgyhogy felpattantunk és elkezdtünk a szokásos helyszí felé (a folyosó felé) sétálni. Egó mint mindig ott állt.  Valamit talán segített az elmélet....
Azt láttam ,hogy megindul felénk. Közben a rágó a kezemben volt. Majd megszólította Regit. (Már ő kezében villogott.)
- Kaphatok?- komolyan mint valami kiskutya... vagy jobbat mondok, vámpír aki megérzi a vér íllatát és már ott van. Na mindegy...
Közben rám tört a cinikus nevetés. Mi ez a balsors?! Ha valakit nem akarsz látni ,akkor egyszerre csak feltűnik?
- Csak egy van!.
- Akkor felezünk?
- Nem az enyém.. A Rebekáé!-mondta ezzel áttadva nekem a szót. Mivel tudta ,hogy sokat jelent(ett) nekem. Ettől függetlenül nagyon szerettem érte már akkor is.
Közben azt tűnt fel ,hogy még most se tudok ránézni akár hogyan erölködök. Most szerintem kiröhögném magam ,ha felvételről visszanézném..mint valami kislány akit éppen méreget a tanárbácsi...
- Odaadtam a Reginek úgyhogy tőle kérdezd!-érdekes lehetett az ő szemszögéből végig hallgatni azt ahogy a barátnőmmel "egymásnak dobáltuk a labdát".
- Tőlem..-jelentette ki. De elfelezed én nem vagyok jó ebben!?
Megfogta és simán ketté törte. Na és most jönne az a rész ,hogy úr-isten milyen erős...mindjárt elolvadok..áhv. Na ezt az enyelgést leszámítva ha Regi engem kért volna erre a fizikailag megeröltető feladatra, nem rokkantam volna bele.
- Köszi!-nyujtotta oda a másik felét a barátnőmnek.
Halvány gőzöm nem volt arról, hogy a köszit kinek címezte. De nem hiszem ,hogy sokat számított volna. Valószínűleg attól eltekintve ,hogy nekem nem tűnt fel ,hogy ismét bunkó voltam attól ez( sajnos) annak számított.
Később Regi még poénkodott azzal ,hogy miért kért rágót.. Mert büdös volt a szálya?! Mert nem mosott reggel fogat? Nem igazán vonzott az egész büdös szály téma ,se az akihez a száj tartozott. De lehet ,hogy valahol mélyen igen ,csak ne akartam bevallani magamnak?...
Végül elmondtam Reginek ,hogy kezdem úgy érezni ,hogy hidegen hagy az ember. Ezután még elhangzott egypár olyan kérdés ,hogy "Miért?" és társai. Erre az egyszerűség kedvéért ,kérdéssel válaszoltam...(egyenlőre bonyolult lett volna a teljes indokkal beszámolni, de úgy is tudom ,hogy elolvasod úgyhogy...) 
- Miért melegen hagyjon?